Környezetünk védelme érdekében az épületek energiahatékonyságának meghatározására szabályokat alkottak az unió illetékes szervei, amelyek alapján az egyes nemzetek is kialakították a maguk szabályrendszerét. A követelményrendszert ötévente felül kell vizsgálni.

Az épületenergetika szabályozása az elmúlt években jelentős változásokon ment át. Az első lépés az Európai Parlament és Tanács 2002. december 16-án kiadott, az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK irányelve volt. Ez többek között kimondja: az energiaellátás biztonsága és a környezetvédelem érdekében az épületek energiahatékonyságát fokozni kell. Ennek érdekében mára minden ország megalkotta saját szabályrendszerét.

Követelményrendszer
Hazánkban a 7/2006 (V. 26.) TNM (tárca nélküli miniszter) rendelet tartalmazza az épületek energetikai jellemzői meghatározásának módszerét, azt a háromszintű követelményrendszert, amelynek meg kell felelnie az új épületeknek. Egyrészt maximálja a határoló- és nyílászáró szerkezetek hőátbocsátási tényezőjét, másrészt az épületnek a fajlagos hőveszteség-tényezőre vonatkozó követelményt is ki kell elégítenie. Mindemellett az összesített energetikai jellemző sem haladhatja meg a felső értéket. A rendelet meghatározza a számítási módszereket is, de nem beszél az épületek energetikai besorolásáról, hiszen ez már az 176/2008. (VI. 30.) számú kormányrendelet feladata, akárcsak a tanúsítás menetének a leírása.
2009-re létrejöttek tehát a nemzeti szabályok. Magyarországon sok vita volt a határolószerkezetek hőátbocsátási tényezőjéről. Az épületszigeteléssel foglalkozók úgy vélik, túlságosan engedékeny szabályozás született. Ha megnézzük, hogy a környező országokban milyen értékeket fogadtak el, talán igazat adhatunk nekik.
A táblázatból egyértelműen látható, hogy melyik adat nincs összhangban a környező országok előírásaival vagy javaslataival. Szerencsére, ezek a számok nem örök életre szólnak.

Határérték-felülvizsgálat
A brüsszeli bizottság továbblépne, így megkezdték a 2002/91/EK direktíva átdolgozását. Először is leszögezik: a jelenlegi irányelv célkitűzésein és elvein nem kívánnak változtatni, és a konkrét követelményeknek és a végrehajtás módozatainak meghatározása továbbra is a tagállamok feladata marad. Viszont azt is megállapítja, hogy néhány ország követelményei jelentősen elmaradnak az elérni kívánt céltól. "Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv az eddigiek¬ben elsősorban azzal az előnnyel járt, hogy az épületek energiahatékonyságának kérdését a politikai napirendek részévé tette, integrálta az építőipari kódexekbe, továbbá felhívta erre a polgárok figyelmét." Az elképzelés 2020-ra az EU végső energiafogyasztásának 5-6 százalékos, és a teljes CO₂-kibocsátásának 4-5 százalékos csökkentését reméli. Ez várhatóan 2020-ig elsősorban az építőipari ágazatban 280–450 ezer potenciális új munkahelyet jelent.

Határérték-módosítás
Az irányelvet a fentiek érdekében úgy változtatják meg, hogy az épületek energiateljesítményére vonatkozó tagállami minimumkövetelmények a költségoptimalizált szinteknek megfelelően fokozatosan módosuljanak.
Rendelkeznek arról, hogy amennyiben az épület hasznos alapterületéből több mint 250 m2-t állami hatóság használ, 2010. december 31-ig tanúsítványt kell kibocsátani az épület energiateljesítményéről. Eddig a határidőig minden tagállamnak az új vagy  módosított rendelkezéseket is át kell ültetni a saját joganyagába, a teljes körű végrehajtás határideje 2012. január 31.

Teendők
Ahhoz, hogy a fokozódó követelmények ne érjék sokkhatásként a szakmát, szükséges lenne már 2009-ben összhangba hozni szabályozásunkat a környező országok előírásaival. Elsősorban a falazatok U-értékét kellene a jelenlegi 0,45 W/m²K-ről 0,3-ra csökkenteni, ezzel elérnénk a csehországi ajánlott értékeket, és kicsivel jobb lenne, mint a jelenlegi szlovákiai követelményszint. Érdemes lenne a födémek 0,25-ös értékét is 0,2-re javítani. Ezzel automatikusan javul majd az épület fajlagos hőveszteség-tényezője és összesített energetikai jellemzője.

KRUCHINA SÁNDOR