A különféle szerkezetek irányított robbantása során a szóban forgó épületek statikai egyensúlyának megszüntetését – vagyis teherhordó elemeinek helyükről való elmozdulását, leesését – valamilyen robbanóanyag energiájával érjük el.
A különböző rendeltetésű épületek, létesítmények több okból válthatnak bontásra „éretté”: idővel elhasználódnak vagy valamilyen okból használhatatlanná, veszélyessé válnak, esetleg egyszerűen csak "útban vannak", például városrendezés miatt. A különféle létesítmények bontása azonban egy bizonyos méret felett hagyományos módszerekkel – mint például kotró- (exkavátor), illetve földtológép (buldózer), esetleg rombológolyó – már vagy nem lehetséges, vagy túl hosszú ideig tartana. Ilyen esetekben sokkal gazdaságosabb és gyorsabb, valamint látványosabb az adott létesítmény bontása irányított robbantással.
Robbantásos bontások Az egyes robbanóanyagokat a 19. század végétől kezdték használni az építőiparban. Ennek előzménye egyrészt a kémia fejlődése volt, amelynek révén újabb, és a lőpornál sokkal hatékonyabb robbanóanyagokat találtak fel (nitroglicerin – 1847, majd ennek "kezelhetőbb" változata, a dinamit – 1867); másrészt pedig a kor építőmérnökei egyre nagyobb létesítményeket építettek. A különféle szerkezetek robbantásos bontásában nem kevés "gyakorlati tapasztalatot" jelentett a két világháború: egyrészt katonai szempontból, másrészt pedig a háborús romok eltakarítása miatt. A robbantásos épületbontások nagy szerepet kaptak korunk és a közelmúlt kisebb-nagyobb városrendezései, így például a régi ipartelepek megszüntetése során. Mára a robbantásos technika a szigorú biztonsági előírások betartása mellett veszélytelennek tekinthető, és annak ellenére, hogy a gépi bontás egyre nagyobb konkurenciát jelent, bizonyos jellegű épületek megsemmisítése esetén (például magas, karcsú épületek, valamint nagyméretű beton, de főként vasbeton alapok, monolit elemek) máig versenyképes. Kevéssé köztudott, de a robbanószerek ipari alkalmazásában a magyar mérnökök többször az élen jártak: az első lőporos bányászati robbantást 1627-ben végezték a felvidéki Selmecbányán, az első dinamittal végrehajtott épületbontást pedig 1883-ban Budapesten: ekkor egy körülbelül 60 méter magas, nyolcszögletű, téglából épített kémény romboltak le.
Robbantás előtti teendők Egy épület robbantásos bontása előtt először tüzetesen meg kell vizsgálni annak tervrajzát: ennek során megtudható, hogy milyen anyagokból készült a kérdéses épület, hol helyezkednek el főbb teherhordó elemei, illetve azok hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Ha nincsenek meg a tervrajzok – az esetek többségében így van, hiszen általában régi épületekről van szó –, akkor bejárás során kell alaposan felmérni az épületet, figyelembe véve a korabeli előírásokat. Ezt akkor is el kell végezni, ha a tervrajzok a rendelkezésünkre állnak: hiszen ennek a vizsgálatnak éppen az a célja az, hogy megállapítsuk az épület tényleges állagát és az esetleges átalakításokat. A bejárás alkalmával nyilvánvalóan a környező objektumok helyzetét is fel kell mérni. Ezek után készül a robbantási terv, amelyben meghatározzák, hogy hová, mekkora mennyiségű töltetet kell helyezni, és azokat milyen sorrendben kell felrobbantani.
Robbantási technikák Az első tölteteket általában az alsóbb szintek főbb teherhordó elemeinél robbantják fel, majd valamivel később a felsőbb szinteken elhelyezetteket: ilyenkor az első robbanások hatására kezd összeomlani az épület, majd a felsőbb szinteken bekövetkező detonációk segítik kisebb, kezelhetőbb részekre törni az összeomló épület anyagát. A késleltetés a másodperc tört részét jelenti. Amikor egy építményt a robbantás során adott irányba kívánunk dönteni, az hasonló ahhoz, mint amikor egy fát kívánunk megfelelő dőléssel kivágni: az épület esetén is a kívánt oldalra eső teherhordó elemeket kell felrobbantani. Különösen nagy szakértelmet és gyakorlatot kíván az az eset, amikor például sűrűn lakott, beépített területeken az építményt önmagába – vagyis szinte az alapterületére – kell rogyasztani. A robbantási tervek újabban háromdimenziós szoftverek segítségével is ellenőrizhetők.
Robbantási előkészület A robbantás előtt rendszerint előkészítik az épületet a robbantásra. Ennek során kiszerelik belőle az értékesebb, illetve még hasznosítható részeket, anyagokat (például rézcsövek), valamint az ablaküvegeket, ez utóbbiakat azért, nehogy a robbanáskor szétrepülő darabok személyi sérüléseket okozzanak. Rendszerint eltávolítják a nem teherhordó falakat is, mivel ezek nélkül az épület könnyebben omlik össze. Ennek érdekében gyakran meggyengítik a teherhordó elemeket is: például bontókalapácsokkal, vagy acél esetén hidraulikus vágókkal. Az épület előkészítése után helyezik el a tölteteket a megfelelő teherhordó szerkezeti elemekben.
A robbanás ereje A különböző teherhordó anyagokhoz (acél, vasbeton – mivel a szilárdságuk eltérő) rendszerint különböző típusú robbanóanyagokat használnak. A robbanóanyag mennyisége általában a szerkezeti elem vastagságától függ. Ha a töltetek túlméretezettek, akkor nagyobb lesz a robbanás ereje, ezzel a repeszhatása és a környező objektumok is megsérülhetnek. Ha viszont alulméretezettek, akkor nem tesznek elég kárt a teherhordó elemekben. A megfelelő robbanóhatás pontosabb "beállítása" érdekében próbatölteteket is szoktak robbantani, főleg összetett, többszintes szerkezetek esetében. A robbantásos bontásoknál a valódi cél a létesítmény instabilitásának elérése minimális mennyiségű robbanóanyag felhasználásával: a többi pedig a gravitáció "dolga" – a több robbanóanyag ugyanis több munka, idő és költség. A vasbeton szerkezeteket általában egyszerűbb felrobbantani, mint az acélszerkezeteket: az utóbbiaknál ezért szükséges az előzetes gyengítés. A repeszhatás csökkentése érdekében az előkészítés során a felrobbantásra szánt szerkezeti elemeket acélhálóval és geotextíliával burkolják. Ebben az elrendezésben az acélháló fogja fel a nagyobb, a geotextília pedig a kisebb repülő darabokat. Szükség esetén az épület azon szintjeit is beburkolhatják kívülről, amelyeken tölteteket telepítettek, a környező objektumok védelme miatt. Indokolt esetben pedig a környező épületeket is védeni kell a repeszektől, illetve a légnyomástól. Az előkészítés időtartama az építménytől függ: eltarthat napokig, de akár hetekig is. Általában a robbantást végrehajtók útmutatásai alapján az előkészítést más alvállalkozók végzik el.
Biztonságos robbantás Miután a létesítményt előgyengítették és a robbanótölteteket telepítették, a robbantás végső előkészületei következnek. Ez a robbantóanyagok utolsó ellenőrzését, valamint a létesítmény környékének biztosítását jelenti, rendszerint más hatóságokkal együttműködve. Ez utóbbi során figyelmeztetik, esetleg ideiglenesen ki telepítik a környéken lakókat, továbbá a robbantás előtt le kell zárni a robbantásra szánt létesítmény környékét az illetéktelenek elől – kíváncsiskodókból általában soha nincs hiány. A robbantásos bontásoknál a biztonság a legfőbb követelmény: hiszen a szakemberek sosem lehetnek teljesen biztosak abban, hogy a tölteteket megfelelően méretezték-e. A robbantás későbbi ellenőrzése és a tapasztalatok leszűrése miatt általában a robbantás filmre is vehető. A környék biztosítása után elkezdődik a visszaszámlálás, amelyet szirénával is jelezhetnek. Ennek során élesítik a detonátort, majd felrobbantják a tölteteket. Maga a robbanás néhány másodpercig tart, de a porfelhő csak percek alatt oszlik el. Sokaknak ijesztő és zavaró lehet a nagy mennyiségű por, azonban a robbantási szakemberek szerint egy épület bontása során a por mennyisége állandó: ha robbantják az épületet, akkor ez a mennyiség rövid idő alatt szabadul fel, ha gépekkel bontják, akkor pedig hosszabb idő alatt. A robbanás után be kell járni a romokat és meggyőződni arról, hogy minden a tervek szerint történt-e, valamint nem maradt-e esetleg fel nem robbant töltet. Ezután elkezdődhet a törmelék elszállítása. Ha a robbanást alulméretezték – vagyis a létesítmény nem dőlt össze a kívánt mértékben – akkor a bontást gépekkel kell befejezni (földmunkagépekkel, esetleg rombológolyóval). Mint a fentiekből sejthető, a hatékony robbantásos bontáshoz a statikai ismeretek és a robbanóanyag mellett nagyon sok tapasztalat szükséges.
A különféle szerkezetek irányított robbantása során a szóban forgó épületek statikai egyensúlyának megszüntetését – vagyis teherhordó elemeinek helyükről való elmozdulását, leesését – valamilyen robbanóanyag energiájával érjük el.
Hozzászólások