A Buildecon építőipari tanácsadó cég valamint a Bautrend építőipari szaklap katalizálni kívánja a fontosabb építőipari szereplők közti párbeszédet. Ennek érdekében rendszeresen kerekasztal-beszélgetésekre hívják a szakma képviselőit, ahol a jelenlegi helyzet elemzésén túl közös megoldási javaslatokat is megfogalmazhatnak a résztvevők. Az első ilyen szakmai háttérbeszélgetésnek június 25-én a Joint Venture Szövetség adott otthont, az eseményt a szervezet ügyvezető igazgatója, Szendrey Silvia nyitotta meg.

Euroconstruct megállapítások

A gazdasági krízisről szóló hírek között előkelő helyen szerepelnek az építőipari válságról szóló jelentések. Ezt a negatív képet árnyalta Gáspár Anna, a Buildecon ügyvezetője, aki a szektor teljesítményét európai összehasonlításban vizsgálta. A Buildecon tagja az Euroconstructnak, amely félévente tartja konferenciáit. A legutóbbit, a 67-et Varsóban rendezték, ennek megállapításait ismertette az előadó. A keleti és nyugati építési piac 2008-as statisztikai adatait elemezve elmondta, hogy a kontinens országaiban általános az építőipar teljesítményének a visszaesése. Jelentősebb a visszaesés Nyugaton − így hazánkban is − mint keleten, miközben a nyugat-európai országokban továbbra is nagyságrendekkel nagyobb a piac, mint a keleti országokban. Legjelentősebb a visszaesést az ír és a spanyol lakáspiacon, 2008-ról 2009-re Írországban 50-ről 20 ezerre, Spanyolországban 720-ról 250 ezerre esett vissza az átadott lakások száma. Ugyanakkor az építőipari megrendelések szempontjából Nyugat-Európában sokkal jelentősebb tételt jelent a felújítási, fenntartási, korszerűsítési piac, ami részben kiegyensúlyozza a megrendelések drasztikus visszaesését.

Húsz évvel a gazdasági váltás után a keleti országokban is elvesztette korábbi prioritását a befektetési célú, magánberuházásban megvalósuló iroda, kereskedelmi, ipari létesítmények építése. Keleten is a lakáspiac vált a legnagyobb részpiaccá − csupán Oroszországban évente 700 ezer lakást adnak át. Másfelől, az elmúlt években Romániában és Bulgáriában tapasztalt 30–40 százalékos növekedésnek mára már nyoma sincs. Ezek a számok amúgy is megtévesztőek, hiszen a bázis igen nyomott volt, amihez viszonyítva eredményes és látványos volt a növekedés, különösen az Európai Unióba lépés előtt és 2008-ban. Az adatokból kitűnik, hogy a válság nyomán a lakásépítési ágazat teljesítménye Keleten alig csökken, szemben a Nyugaton bekövetkezett 2,5 milliósról közel a felére csökkent éves lakásépítésnek. Gáspár Anna kiemelte, hogy a mélyépítési szektor, amely a legstabilabb piac évek óta a 19 Euiroconstruct országban,  szerepe – a Keleten meglévő óriási igények ellenére – még nem meghatározó. A lepusztult lakásállomány sem generálja még a felújítási piac felfutását.

Jövőkép

Széman György, a Magyar Építőanyag-ipari Szövetség elnöke szerint a jelenlegi körülmények között nem várható a lakásépítési kedv növekedése, ugyanakkor a magyar lakásállomány rossz általános állapota fellendülést hozhat, és kitörést jelenthet az építőipari számára. Az energiahatékony felújítási programokat az EU is támogatja, így részben a források is rendelkezésre állnak. Optimizmusra adhat okot, hogy a kormány, ígérete szerint, hamarosan előáll a Zöld Beruházási Rendszerrel, amely –többek közt – végre utat nyithat a passzívház-szabvány elterjedésének is.

További állami szerepvállalást sürget dr. Maráczi Zsolt, aki a Társaság a Lakásépítésért Egyesület elnöke. Szerinte nem tartható az a kormányzati szándék, hogy az állam teljesen kivonuljon a lakásfinanszírozásból. Az októberben hatályba lépő új kamattámogatási rendszer szerinte mindössze huszada a korábbinak. A lakásépítési szektort sújtó megvonásoknál is komolyabb problémának tartja, hogy nem látszik a kormányzat koncepciója, hiányzik a távlati gondolkodás, ez pedig ellehetetleníti a tervezést. Maráczi szerint rosszabb a magyar állapot, mint ami a Buildecon tanulmányából kitűnik, szerinte a KSH vonatkozó statisztikái sem írják le a valós helyzetet, mivel az csak a kiadott építési- és használatbavételi engedélyek számát rögzíti, a ténylegesen megkezdett építkezésekről egyáltalán nem gyűjt adatokat. Véleménye szerint kiutat jelentene az építőipar számára, ha Magyarországon is beindulna a bérlakás építési program, ami végre alternatívát jelentene az otthonteremtésben is. Jelenleg ugyanis sokan kényszertulajdonosok, akik anyagi lehetőségeikhez képest nagyobb rizikót vállaltak, mint ami valójában indokolt lenne. A vagyonosodás ezen formája ugyanakkor érthető, hiszen mostanáig a törlesztő részletek nagysága versenyképes volt a bérleti díjak mértékével. Jelzésértékűnek tartja, hogy Magyar Fejlesztési Bank Sikeres Magyarországért Bérlakás Hitel program pilot projektjére szánt 60 milliárdból mindössze 2 milliárd forintot hívtak le az önkormányzatok, mivel nem tudták előteremteni még a 10 százalékos önrészt sem.

Gáspár Anna szerint a lakásállomány méretéhez képest elenyésző az új lakások száma, amelyhez állami támogatást is felhasználtak, szerinte ez alig 1–2 százalék, de eddig sem ez mozgatta az építési piacot. Széman György hozzátette, hogy a "szocpol" rendszer sem töltötte be azt a szerepet, aminek eredetileg szánták. Kevéssé generált új lakásépítést, inkább a családon belüli lakásátírásokat ösztönözte, így az építőiparnak jóval kevesebb haszna származott belőle, mint ahogy azt eredetileg gondolták és szánták.

Márta Irén, Holcim kommunikációs igazgatója ezt kiegészítve elmondta, hogy a szociális bérlakás program Magyarországon gyerekcipőben jár. A cég a Holcim Hungária Otthon Alapítványon keresztül eddig összesen 119 bérlakás építését segítette vissza nem térítendő támogatással. Némi keserűséggel állapította meg, hogy 2008-ban a frissen átadott bérlakások 27,9 százaléka lényegében a Holcim hozzájárulásával valósult meg, és ha minden így marad, akkor bekövetkezhet, hogy idén 100 százalékra megy fel ez a szám. Ez nem azt jelenti, hogy növelték volna a támogatást, hanem csökkent az épített bérlakások száma. Ezzel együtt Márta Irén inkább ott látja az igazi problémát, hogy lassúak és nehézkesek az engedélyeztetési eljárások. Az állami szerepét leginkább abban látja, hogy ezen változtasson. Központi szabályozásra főleg az energiatudatos szabványok bevezetésében lenne égetően szükség. De szerinte már azzal is jobb volna a helyzet, ha a modern környezettudatos szabványokat figyelembe vevő típustervek állnának rendelkezésre, ami gyorsítaná az engedélyezési eljárásokat, olcsóbbá tenné a beruházásokat és elősegítené például a passzívházak elterjedését is.

Pásztor József az Építész Kaláka egyik vezető tervezője úgy vélte, hogy mindenek előtt a minőség lenne fontos, ami nem feltétlenül jár együtt a magas árakkal. Szerinte nem szükséges mindenáron új építésben gondolkodni − Európa amúgy is túlépített − sokkal inkább a meglévő épületállományt kellene korszerűsíteni. Erre Széman György jó példaként hozta fel a panelprogramot, amely egyrészt növeli az energiahatékonyságot, másrészt a Kiváló Építési Termék védjegy (KiVÉT), mint pozitív bírálati szempont bekerült a pályázat kiírásába is. Így az állami felújítási program kapcsán az épületek minősége is biztosan javul, ezt kellene átvenni és továbbfejleszteni a későbbiekben megvalósuló állami felújítási programokban is.

Debreczy Zoltán szerint ennél sokkal nagyobb a strukturális probléma. A Magyar Passzívház Szövetség elnöke kifejtette, hogy amíg az állam az energiafogyasztást dotálja, addig nincs valódi motiváció az energiahatékony felújításra és építkezésre. Márpedig az állami erőforrások átcsoportosítása nélkül nehéz lesz valódi változásokat elérni. Debreczy úgy véli, hogy egyszer a döntéshozóknak is szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy az építőipar négyszer több embert foglalkoztat Magyarországon, mint az energiaszektor. Ha viszont minden így marad, akkor az építőipart súlyos veszteségek érhetik, és jelentősen csökkenhet az iparágban foglalkoztatottak száma is, mert elmaradnak az energiahatékonyságot növelő, tömegeket érintő programok.