A lényeg, hogy a közszolgáltatások elérhetőek legyenek a fogyatékos emberek számára, és ezzel mindenki számára jobban használhatóvá válik a környezet. Ma már mindezt pályázatok sora segíti. Túlzás lenne azt állítani, hogy minden tekintetben ideálisak az akadálymentesítés jogi hátterét tisztázó rendelkezések, ám a leglényegesebb buktatókat mára sikerült kiküszöbölni. Az építési törvény 1997-es megalkotásakor az uniós ajánlás szerinti követelményeket rögzítették, ám az meglehetősen sok pontatlanságot tartalmazott – szögezte le Pandula András. A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) szakmai témavezetője példaként említette: a rámpára vonatkozó előírások esetében a lejtésekre és pihenőkre vonatkozó szabályozás nem harmonizál. Hasonlóképpen kifogásolható volt, hogy a vizesblokkokról csupán annyiban rendelkeztek: szükséges az akadálymentesítésük, ám hogy hogyan és miként, az nem volt kiolvasható sem magából a jogszabályi szövegből, sem a mellékletében található ábrából. Sok tekintetben szinte túlságosan részletekbe menő volt a rendelkezés, jóval aprólékosabb kifejtésekkel, mint az uniós tagországok esetében. Ez pedig az alkalmazásban rengeteg problémát okozott.

Komoly vívmányként értékelte a szakma, amikor az Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) 2008-as módosításával kimondták: a meglévő épületek esetében nem lehet ugyanazokat a követelményeket elvárni, mint az újonnan épülő házaknál. A túlságosan maximalista szemlélet korábban ahhoz vezetett, hogy ha lehetetlennek tűnt a teljes körű akadálymentesítés, akkor inkább bele sem kezdtek az átalakításba. Holott egy műemlék épület esetén is lehet javítani a megközelíthetőséget, igaz ugyanakkor, hogy naivitás tökéletes akadálymentességre törekedni.

Az esélyegyenlőségi törvény esetében 2005 volt a megújulás dátuma. Az alapvető hiba az volt, hogy a jogszabályi elképzelések szerint minden épületnek akadálymentesnek kell lennie, beleértve az újakat és a meglévőket egyaránt. Ez szép vízió, ugyanakkor eleve látható, hogy lehetetlen megvalósítani. Nem véletlen, hogy nem született hasonló rendelkezés sehol az Európai Unióban. Csupán az elvárható, hogy minden új épületet a fogyatékos emberek számára a lehető legjobban megközelíthetővé és használhatóvá tegyenek, ez sem kevés – magyarázta Pandula András, hozzátéve: az épületek különböző funkcióit, szolgáltatásait végiggondolva nagy fába vágja a fejszéjét, aki a teljes akadálymentesítést tűzi ki célul akkor is, ha új építésről van szó. A régebben épült házaknál sok esetben irreális a teljes bejárhatóságra törekedni. 

Erre egyébként nincs is szükség. Hozzáértők szerint ugyanis nem az a lényeg, hogy az egyes épületek egészükben akadálymentesek legyenek, hiszen teljesen felesleges például egy iskola kazánházát vagy akár valamennyi tantermet elérhetővé tenni a fogyatékos emberek számára. A cél sokkal inkább az, hogy a közszolgáltatások elérhetőek legyenek számukra. Az esélyegyenlőségi törvény 2007-es módosítása már ezt a szemléletet tükrözi: nem az épületnek, hanem a funkciónak kell akadálymentesnek lennie.

Amikor akadálymentesítésről esik szó, rendre mindenki az épület megközelíthetőségére és mindenekelőtt a bejárat kialakítására gondol, de ez csupán az első, és nem is túlságosan nagy lépés. Igaz, ha mindez elmarad, felesleges a továbbiakról beszélni, hiszen ha a fogyatékos emberek nem jutnak be egy ingatlanba, akkor szinte mindegy, mit találnának belül, ha valamilyen csoda folytán mégis odáig érnének. Ám hiba lenne hátradőlni és megnyugodni akkor, ha rámpát szereltek egy intézmény, lakóház vagy bármilyen más épület bejáratához. A nagyja még csak ezután jön, hiszen a belső kialakítás milyensége kulcsfontosságú. E téren egyetlen hiányosság vagy átgondolatlan megoldás megakadályozhatja, hogy a nehézkesen mozgó vagy a kerekes székkel közlekedő embertársaink használni tudják az épület egészét. Az pedig sem nekik, sem az átalakításra milliókat költő tulajdonosnak nem öröm, ha csak a ház egy része járható akadálymentesen, más területek pedig megközelíthetetlenek maradnak.

Nem véletlen, hogy az akadálymentesítés témakörében egyre nagyobb szerepet kap a belsőépítészet. Ezeknek a szempontoknak az elterjedését hivatott megkönnyíteni a nemrégiben megjelentetett akadálymentesítési segédlet is, amely számos hasznos információval és útmutatással segíti a mérnökök munkáját. Az akadálymentesítés belsőépítészeti megoldásai ugyanis ma már olyan sokrétűek, és annyira nélkülözhetetlenek a napi gyakorlatban, hogy önálló szakmává érett a szükséges ismeretekkel rendelkező, a lehetőségeket és a kötelezettségeket alaposan ismerő építészek köre: a rehabilitációs mérnökök azzal foglalkoznak, mi az, amit a teljes akadálymentesítés megkíván. 

Ma már szerencsére általánosan elterjedt az a nézet, hogy az akadálymentesítés nem kizárólag fizikai elemeket tartalmaz – emelte ki Ruttkay-Miklián Ágota rehabilitációs mérnök, hozzátéve: sokkal összetettebb kérdésről van szó. A kezdetek kezdetén elég volt egy rámpát építeni, elhagyni a küszöböt, és máris azt gondolta a tulajdonos, hogy végzett a feladattal. Mostanra elfogadottá vált, hogy ez csak egyetlen eleme a teendőknek. Tudomásul kell venni, hogy nem csupán a mozgásukban korlátozottakra kell gondolni akkor, amikor fogyatékos emberek közlekedéséről beszélünk – legalább ekkora figyelmet kell szentelni annak, hogy a vakok és a siketek számára éppúgy használható legyen az épület. Összetett tervezési folyamatról van szó, amelyben a fizikai korlátok felszámolásán kívül színhasználattal, táblákkal és más elemekkel segítik a fogyatékos embereket céljuk megközelítésében.

Hiba azonban, ha az építészek túlságosan mereven alkalmazzák a jogszabályokban leírtakat – emelte ki Ruttkay-Miklián Ágota, hozzátéve: azért jócskán akad mozgástere a fantáziának is. Persze nem a kötelező elemek betartásában, hiszen az OTÉK által előírt vezetősáv nem hagyható el, ám a kialakítás milyensége visszatükrözi a tervező ötletességét. Az akadálymentesítés sajátos egységeit nyugodtan be lehet építeni a designba, nem önálló elemként kell felfogni, amely törvényszerűen felülírja a burkolati rendszert – magyarázta a mérnök, aki szerint alapvető szemléletváltozásra van szükség, nem szabad úgy nekiindulni a feladatnak, hogy akadálymentes épület tervezésébe vág bele az építész. Az egészséges kiindulópont az, ha olyan épület jön létre, amely mindenki számára használható.

A tervezésben akkor lehet ezeket a szempontokat eredményesen érvényesíteni, ha a munka előkészítésekor végiggondolják, hogy hosszú távon mit szeretnének kezdeni az adott épülettel. Nem szabad, hogy erre a válasz pusztán annyi legyen, hogy akadálymentes legyen az épület. Ennek természetesnek kell lennie – a válaszoknak arra kell vonatkozniuk, hogyan nézzen ki, milyen megoldásokat, milyen funkcionalitásokat tartalmazzon a ház. Az első lépés tehát egy koncepcióterv kidolgozása – megbosszulja ugyanis magát, ha ez kimarad, és szakaszonként, mindig csak az előttünk álló kisebb feladatra koncentrálva haladunk a munkával – összegezte a rehabilitációs mérnök. Amennyiben ez hiányzik, akkor nincs egységes elképzelés arról, hogy az épület hogyan fog fejlődni, s csupán tűzoltás történik. Persze Ruttkay-Miklián Ágota szerint érthető szempont a kiadások tervezése a megbízóknál, és emiatt gyakran csak a munkálatok egy része valósulhat meg. Ám akkor is fontos lenne, hogy felvázoljanak egy víziót az épület egészének fejlődéséről, ha azt nem egy ütemben, hanem több részletben valósítják majd meg.

Van mit fejlődni az igények terén is. A megbízók ugyanis sok esetben nem tudják, mi az, amit szeretnének, mi az, amit el kellene végezni. Ma már a jogszabály alapkövetelményként rögzíti az infokommunikációs akadálymentesítést, tehát a vakok és a siketek segítése legalább annyira fontos, mint a mozgásukban korlátozottaké. Erre azonban a tapasztalatok szerint a legkevesebb helyen szánnak pénzt. Holott már egy táblarendszer kihelyezésével sokat lehetne tenni a fogyatékos emberek gördülékeny tájékozódásáért. Azonban az akadálymentesítés tervezésekor a legtöbben csak azt veszik számításba, hogy mire van pályázati támogatás. Ha valamire aktuálisan nincs ilyen külső forrás, akkor egyszerűen figyelmen kívül hagyják a további akadálymentesítési szempontokat. Így azonban egységes, komplex épületről nem lehet beszélni, pusztán félmegoldások sora születik. Jó hír, hogy azért némi előrelépés tapasztalható, az Európai Unió lendületet adott az akadálymentesítési programoknak. Az EU-s pályázatok kritériumai és az elnyerhető anyagi források révén összetett akadálymentesítési programok valósulhatnak meg.