A "gyorsító programot" 2008. év elején indította a kormány. Jellemzően a nemzetgazdasági szempontból kiemelt építési beruházásokhoz kapcsolódóan kezdeményeztek egyszerűsítést, öt átfogó területen: a terület- és telekszerzésnél, az építési engedélyezési eljárásban, a szakmagyakorlói jogosultságok megszerzésében, az építőipari kivitelezésben, valamint áttekinthetőbbé tették az építőipari követelményeket. Tavaly márciusban lépett hatályba az a kormányrendelet-módosítási csomag, amely a tervezők, a szakértők, a felelős műszaki vezetők és az építési műszaki ellenőrök szakmagyakorlási feltételein könnyített. Ezt követően júniusban és szeptemberben további jogszabálymódosítások léptek életbe, amelyek új építésügyi hatósági eljárásokat (összevont eljárás, bejelentés), új szereplőket (építésügyi igazgatási szakértő) vezettek be. Továbbá jelentősen csökkentették az építésügyi hatóságiengedély-köteles építési munkák körét, egyes esetekben az ügyintézési időt is. Az új szabályokkal tehát egyszerűbbé, gyorsabbá és rövidebbé vált az ügyintézés.

Amíg az első gyorsító csomag jellemzően a kiemelt beruházásokat érintette, a most elfogadott jogszabály-módosítás célja, hogy minden építési beruházás gyorsabban valósuljón meg. A 2009. évi LVII. Törvény a befektetők, építtetők érdekeit szolgálja azzal, hogy növeli a jogbiztonságot, kiszámíthatóbb építésügyi hatósági eljárásokat teremt. Ez a program három területre koncentrál: az építésügyi engedélyezési eljárásokra, az építéskivitelezésre és a településrendezési eljárásokra. A törvény részletezi, hogy miképpen kell elkészíteni és elfogadni a településrendezési terveket, hogyan lehet a települési önkormányzatoknak társulással közös építésügyi hatóságot működtetni, és hogy mi a tervtanács feladata. A törvény újrafogalmazza a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás fogalmát is: olyan beruházás, amelynek teljes költsége eléri a kétmilliárd forintot, vagy legalább 50 új munkahelyet teremt. Ezekre továbbra is eltérő szabályozás vonatkozik.

Új előírás, hogy építőipari kivitelezési tevékenységet üzletszerűen kizárólag az végezhet, aki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara névjegyzékében regisztráltatta magát. Akkor kap regisztrációs számot, ha a tevékenységi körében szerepel az építőipari kivitelezési tevékenység, valamint van telephelye, vele munkaviszonyban álló legalább egy szakmunkása, illetve legalább megbízással foglalkoztat egy műszaki vezetőt. Az a vállalkozó, aki nem regisztráltatta magát, csak saját céljára építhet. Engedélyhez nem kötött építést, felújítást szakmunkás – felelős műszaki vezető irányítása nélkül – is végezhet.

A kivitelezési eljárásokban a lánctartozás visszaszorítása a legfontosabb feladat. Ennek egyik eszköze a német és osztrák mintára bevezetett "Biztos kéz" program keretében az építtetői fedezetkezelés intézményének létrehozása lehet. A törvény előkészítése kapcsán ez váltotta ki a legnagyobb vitát mind a parlamentben, mind szakmai körökben, így a végleges változatba eléggé lerövidítve került be az ezt szabályozó rész. A fedezetkezelő elkülönített számlán tartja az építési beruházás fedezetét, valamint a garanciára visszatartott összeget. E törvény felhatalmazása alapján a kormány hatásköre lesz annak meghatározása, hogy mikor kötelező a fedezetkezelő alkalmazása, illetve ki és hogyan láthatja el ezt a feladatot.

Az új szabályozás szerint a kivitelező csak akkor vállalhat el egy munkát, ha annak legalább az első fázisát saját költségén tudja teljesíteni, ami magában foglalja az alvállalkozók kifizetését is. A fővállalkozónak és az alvállalkozónak építési szerződést kell kötnie. A fővállalkozó csak akkor jogosult a végszámla ellenértékére, ha az alvállalkozói teljes kifizetését igazolja. A módosítások jelentős része október 1-jétől, kisebbik része jövő év elejétől lép hatályba, így jövőre már érezhető hatása lesz a rendelkezéseknek.