Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 50 városban vizsgálta a zöldfelületek fenntartását. A tapasztaltak alapján az ÁSZ javaslatot tett arra, hogy a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, valamint az önkormányzati miniszter közösen kezdeményezze a zöldterület-gazdálkodást magában foglaló, önálló, kerettörvény megalkotását. Az új zöldtörvény szakmai előkészítéséhez felajánlotta segítségét a Zöldtetőépítők Országos Szövetsége (ZÉOSZ) − ennek kapcsán kérdeztük a szervezet elnökét, Bellavics László zöldtetőszakértőt.

Elsőként jelezték segítő szándékukat az új zöldtörvény megalkotásával kapcsolatban. Olyan érzése támad az embernek, mintha türelmetlenül várták volna már ezt a lehetőséget.
Bellavics László − Való igaz, vártuk a lehetőségét annak, hogy egy illetékes szakmai fórumon véleményt nyilváníthassunk. Ez sajnos nem adatott meg 2008-ban, az Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) zöldfelület-beszámítási rendeleteinek módosítása kapcsán. A jóváhagyott rendelet az elkövetkező évtizedre megszabta a zöldtető-építési gyakorlatot, annak ellenére, hogy sok sebből vérzik, és több ellentmondást tartalmaz. Egészében visszalépést jelent, szakmailag megalapozatlannak tartjuk. Reméljük, hogy most fórumot találunk, és az OTÉK hatásköréből számos rendeletet át lehet sorolni, és utólag helyreigazítani.

Tájépítészek és közigazgatási szakemberek is osztják azt a véleményt, hogy már régóta várat magára a zöldfelületgazdálkodás országos, átfogó, egységes irányvonalának meghatározása. Egyetért azzal, hogy növelni kell a központi irányítást?
B. L. − A rendszerváltáskor elkövették azt a közigazgatási hibát, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték, vagyis megszüntették az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot. A zöldfelület-gazdálkodás országos szinten gazda nélkül maradt. Az önkormányzatok jóindulatára bízták a települések zöldfelületeinek sorsát. Sajnos az önkormányzatok akaratlanul is ellenérdekeltek voltak, mivel költségvetési hiányaikat a még beépítetlen zöld foghíjak eladásával pótolták. E folyamat eredménye, hogy a főváros zöldfelülete az utóbbi két évtizedben közel 4 százalékkal csökkent, és tudomásom szerint a Millenáris az egyetlen olyan park, amely korábban beépített területen épült.

A zöldterületeknek hihetetlen nagy a kondicionáló hatása, a városlakók számára létfontosságú a zöld környezet. Hogyan lehet megakadályozni a zöldterületek csökkenését, látnak-e erre megoldást?
B. L. − Szerencsére vannak jó külföldi példák. "Amit elvettek a talpunk alatt, azt adják vissza a fejünk felett!" – hirdette Le Corbuiser. Ennek szellemében épülnek a zöldtetők világszerte. Németországban a tetőszigetelések 12 százaléka zöldtetővel borított, ez azt jelenti, hogy az elmúlt 30 évben átlagosan évi egymillió négyzetméter zöldtető épült. Fantasztikus teljesítmény, ehhez hasonló zöldhullám söpör végig jelenleg Kanadán, Ausztrálián, az USA számos államán, nem beszélve a giga japán beruházásokról. Hazai viszonyok között a döntéshozók számára akkor lesz fontos ez a megoldás, ha a zöldtetők teljesítőképességét a globális felmelegedés elleni küzdelem szemszögéből, ökológiai súlyuknak megfelelően vizsgálják. A szándékokat illetően a legnagyobb probléma, hogy a fenntartható fejlődést célzó beruházások csak az ipari lobbi gazdasági érdekeltségeit részesítik előnyben.

Ezek szerint a ZÉOSZ-nak van még mit tennie a zöldtetők népszerűsítése terén. Amennyiben lehetőséget kapnak, milyen rendeletek módosítását szeretnék elérni?
B. L. − Szeretnénk, ha a városi zöldterület fogalomkörébe nemcsak a termett talajon növő vegetációk tartoznának, hanem a zöldtetőket is számításba vennék. Az önkormányzati szándékok között már szerepel a települések mikroklímájának javítása, de odáig még nem jutottak el, hogy erre a tetőkert-építési programokat indítsanak. Budapest belső, VI. és VII. kerületeiben 0,6 m² zöldfelület jut egy lakosra, a kívánatos 45 m² helyett. Az egyetlen lehetséges mód a zöldfelületek növelésére, a tetőkertek építése. Meglévő házakat nem fognak elbontani azért, hogy parkokat építsenek. A tendencia ellentétes, a még beépítetlen zöld foghíjak esnek sorban áldozatul az ingatlanlobbinak. A ZÉOSZ elsőrendű feladata, egy valós, de még fel nem ismert igény tudatosítása, bizonyítani a zöldtetők településökológiai előnyeit. További célunk − a nyugati példákhoz hasonló − zöldtetőépítést ösztönző támogatások bevezetése. Arra törekszünk, hogy ehhez szakszerű kivitelezést garantáló irányelveket dolgozzunk ki, amelyeket a jogszabályok is tükröznek.

Mi volna a legfontosabb kívánságuk az új zöldtörvénnyel kapcsolatban?
B. L. − Először is bevezetném a "közhasznú zöldfelület" fogalmát. Ebbe a kategóriába sorolnék minden új, zöldfelület- beszámításra kötelezett beruházást, mint a városi klímajavítás, a fenntartható fejlődés eszközét. Az önkormányzatok hatáskörét kibővíteném a közigazgatásuk alá tartozó, magántulajdonú zöldfelületek rendszeres ellenőrzésének jogkörével. Ez azt jelentené, hogy az új létesítésű irodaházak, lakóparkok, bevásárlóközpontok kertjeit, zöldtetőit rendszeresen, nemcsak a használatbavételi engedély kiadásakor, hanem azt követően is, kétévente állapotfelmérésnek vetnék alá. Meghatározott kritériumok szerint végeznék a minősítést, mint például növényborítottság, növényvédelem, a talaj tömörödöttsége. Az adott kert állapotát százalékos mutatószámokkal értékelnék, amilyen mértékben eltér az irányadó minőségtől, annak függvényében közhasznú érdek sérelmére elkövetett szabálysértés címén, úgynevezett "zöld bírságot" szabatnék ki. Az ily módon befolyó pénzt kizárólag az adott település zöldfelületeinek javítására szabadna csak költeni. Ezzel a megoldással több legyet lehetne ütni egy csapásra. Először is megoldódna a zöldterület-nyilvántartás, mert jelenleg a zöldterületi adatok például fővárosi szinten "kihaltak". Elejét lehetne venni, az oly gyakori beruházói alulfinanszírozottságnak. A kivitelezők is kénytelenek lennének szakszerű anyagokat és technológiát használni, és az üzemeltetésnek is megfelelően fenn kellene tartania a zöldtetőket.
–END

Hozzászólások

Név *
Email
Code   

Küldés