| A megújult Pollack |
 |
 |
 |
| 2009. június - július |
| 2009. június 10. szerda, 09:03 |
 A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának Boszorkány utcai épületét 2008 szeptemberében, a Magyar Tudomány Napján adták át. Miközben folyt a felújítás, az intézmény egyik épületből a másikba költözött. Két évig tartott a nehéz időszak - a mostani az első szemeszter, amely zavartalanul zajlik a megszépült épületben. Bachmann Bálint DLA, docenst 2009. január elsejével nevezték ki dékánnak.Mit vett át elődeitől, és milyen tervei vannak? Bachmann Bálint – Már tizenkét éve dolgozom a Pollackon, ebben a több mint harmincéves intézményben, amely az egyetemi integráció előtt főiskolaként működött. A Bolognai folyamatnak köszönhetően BSc (alapszak), MSc (mesterszak) képzéseink vannak, illetve az építőművészet területén doktori iskola működik - ezek kialakításában előzőleg magam is részt vettem. Emiatt az új munkaköröm sem idegen, hiszen a legfontosabb ennek az oktatási szerkezetnek a fejlesztése, karbantartása, szervezése. A különbség az, hogy ezentúl nemcsak kettő – az építészmérnök és építőművész – szakkal kapcsolatban kell eljárnom, hanem tízzel. Már oktatóként is tisztában voltam az erősségeinkkel és a gyengeségeinkkel. Ezeken a területeken kell most továbblépnem és fejlesztenem. Hogyan látja a kar helyzetét, és milyen tervei vannak? B. B. – A magyar felsőoktatás jelenleg átalakulóban van. A költségeink nőnek, viszont a hallgatói létszám adott esetben nem növekszik, vagy csak kismértékben. Látszik, hogy az államnak és az oktatásban részt vevő hallgatóknak az anyagi terhelhetősége véges. Ugyanakkor a megfelelő színvonalú képzés kifejezetten pénzigényes tevékenység. Belső szerkezetünk átszervezésével, többek között a tantárgyi rendszerek optimalizálásával, az oktatók ide-oda szervezésével, illetve más karokkal való együttműködéssel lehetőség nyílik arra, hogy gazdaságosabban működjünk. A rendszer további átalakításából viszont sokkal többet már nem lehet megtakarítani. Ki kell találnunk az oktatás és a kutatás-fejlesztés azon a formáit, amelyekkel pluszforrásokhoz juthatunk. Ezek lehetnek pályázati pénzek vagy szorosabb együttműködés az ipari-gazdasági szereplőkkel. Konkrétumot tud mondani? B. B. – Műszaki kar vagyunk, és azon belül is talán az építő, építész vonalon értünk már el eredményeket. Szeretnénk interdiszciplináris módon, a többi tudományágunkkal - a villamos, gépész, informatikus, környezetmérnök szakokkal - közös kutatás-fejlesztésekbe kezdeni. Méghozzá úgy, hogy a működésünk gazdasági alapját és a tudományos kutatás feltételeit is megteremtsük. Eddig főleg egyetemfejlesztési, illetve kiemelt városi projekteket valósítottunk meg. Ilyen Cella Septichora világörökségi helyszín látogatóközpontja vagy a különböző karok rekonstrukciója. A következő nagy vállalkozás a Pécsi Tudományegyetem Science Building nevű laboratórium központja. Ez egy 7000 négyzetméteres együttes lesz, ahol elsősorban az idegen nyelvű orvosképzés folyik majd. A főként európai uniós finanszírozásból megvalósuló intézményben számos laboratórium kap majd helyet - az egészségtudományi kutatások mellett természettudományi és műszaki oktatás folyhat majd ott. A Science Building önmagában is nagy kísérleti műhely lesz. Földhőt használunk, passzív-napenergiát, speciális, úgynevezett hulladékhőt hasznosító szellőzési rendszereket, illetve olyan távhőt is alkalmazunk, amely kommunális hőerőműben biomasszából lesz előállítva. Az új épület a műszaki tudományos kutatás, ezen belül a klíma design kutatási terepe lehet. Az intelligens ház üzemeltetése során keletkező adatokat kiértékeljük majd, amit azután az oktatásban és a mérnöki gyakorlatban is hasznosíthatunk. Az energia- és környezettudatosépületet várhatóan 2011-ben adjuk át. A képzés tematikájában mennyire figyelnek az üvegházhatású gázok kibocsátásra, a megújuló energiák alkalmazására? Tananyag a passzív- és aktívház, a nulla szén-dioxid-kibocsátású épület? B. B. – Az említett Science Building például olyan épület, amelynek a koncepcionális tervezésébe bevontuk fiatal oktatóinkat és doktoranduszainkat, akik a környezettudatos tervezésben szerzett tapasztalataikat közvetlenül átadják a hallgatóknak. A világban elterjedt távhő gazdaságos és környezetkímélő módszer, amely ma nálunk főleg a panelházak kevésbé hatékony fűtésére szolgál. Ugyanakkor kiküszöböli a sűrű városi közegben keletkező károsanyag-kibocsátást, ezért ez a tudományos kutatásunk része marad. Magyarország geológiai szempontból alkalmas a megújuló energiaforrások közül a földhő hasznosítására, a technológia széles körű alkalmazására. Emellett a passzívházrendszer lakóépületekben elterjedt módszerének alkalmazhatóságát vizsgáljuk középületek esetében. Természetesen előadások, gyakorlatok során, illetve kisebb tervezési feladatok esetében a kutatási eredményeket, szakmai ismereteket átadjuk a hallgatóknak. Ezenkívül alakul egy szakmai közösség, amely a klíma design területén folytat kutatásokat. Ezalatt olyan tervezési szemléletet értünk, amely következetesen alkalmazza az építészeti tervezés alapvetéseit és a legkorszerűbb, tudományosan megalapozott, energiahatékony és környezetkímélő technológiákat. Azaz, a ház tegyen eleget a gazdaságosság, az üzemeltetés és az ökológia kívánalmainak anélkül, hogy ez túlzott energiafelhasználással vagy drága műszaki kialakítással járna. Fiatal és tapasztaltabb munkatársaink az építészet, épületgépészet, épületvillamosság és a környezetmérnöki területen publikálnak, kutatnak ebben a témában. Sőt a Pollackon nemzetközi passzívházkonferenciát rendezünk idén szeptemberben. Mennyire naprakész a képzés? B. B. – A frissesség hagyomány a Pollackon, de ez természetesen nem mehet a tudományos igényesség kárára. A Bolognai folyamatnak is az egyik fontos feltétele az, hogy gyakorlatban használható tudást adjunk a hallgatóknak. Ezért is szeretnénk mielőbb elindítani az idegen nyelvű MSc és doktori képzést. A diákok hogyan fogadják ezt, mennyire érdeklik őket az új dolgok? B. B. – Kis lépésekkel kell haladnunk... Nemrég Dortmundban voltam egy szakmai rendezvényen, ahol kifejezetten a külföldi kapcsolataikat szerették volna a saját hallgatóiknak bemutatni, de sajnos kevesen jelentek meg, ők viszont nagyon érdeklődők voltak, többen jönnének vendégszemeszterre akár Pécsre is. Nálunk is hasonló az arány, a hallgatóknak viszonylag szűk rétege az, amely nyitott, és a kötelező feladatokon túl részt vesz a szakmai fórumokon. A mi feladatunk az, hogy a diákok egyre nagyobb részét nyerjük meg, és ezáltal nyitottá és befogadóvá tegyük őket az új műszaki-tudományos ismeretek iránt. Ehhez újfajta pedagógiai, oktatási módszereket kell alkalmazni, például rövid távú kurzusokat, workshopokat. Bodnár Emese |
Szeptember-októberi lap
Hozzászólások