Több szempontból is nehéz helyzetben van, aki tetőszigetelésre adja a fejét. Körképünkből kiderül, hogy hiányos a szakképzés, nagy a konkurencia, és még a piaci kilátások sem valami fényesek.
A tető komoly dolog. Sokan akarnak megélni belőle, de ténylegesen viszonylag kevesen értenek hozzá. Azt, hogy hány hazai vállalkozás tevékenykedik a tetőszigetelési piacon még az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetségénél (ÉMSZ) sem akarták megbecsülni. De, ahogy Kassay Jenő, az ÉMSZ ügyvezető titkára fogalmazott, túl sokan dolgoznak a szürke zónában, ez pedig nincs jó hatással a színvonalra sem. Épp ezért az ÉMSZ úgy segíti a laikus megrendelőket, hogy nyilvános, részletes kereső felülettel üzemelő taglistát működtet honlapján. Innen bárki találhat magának szakipari kivitelezőt, tervezőt, vagy anyaggyártó-forgalmazó céget. Lassan ott tartunk, hogy ha valakinek van egy disznóperzselője, az már szakavatott tetőszigetelőnek számít – teszi hozzá Horváth Sándor építészmérnök, a Nemzetközi Tetőfedő Szövetség elnökhelyettese –, pedig a szigetelés már régen többről szól, mint a bitumenlemez felhelyezése. Nélkülözhetetlen a technológiaismeret a helyes rétegrend kialakításához – a hőszigetelésről, a páravédelemről és persze vízszigetelésről is megfelelően gondoskodni kell. Horváth szerint a szakmai fogások elsajátítása mellett fontos az új eljárások, tudományos eredmények ismerete is.
Tanulni és tanítani A megkérdezettek egybehangzó véleménye, hogy talán a szakmai felkészültséggel van a legnagyobb probléma. Jellemzően jóval alacsonyabb a kivitelezők igazi tudása, mint amit a laikusok felé "vetítenek" – fogalmazott epésen egy tetőszigeteléseket forgalmazó cég neve elhallgatását kérő vezetője. A szimpla kóklerségen túl ebben az is szerepet játszik, hogy a rendszerváltás után teljesen elsorvadt a szigetelőszakmunkásoktatás, megszűntek az egykori céges képzések, de eltűntek a régi anyagok is, viszont az új technológiákat nem volt ki oktassa. Ami leginkább a mérnök szaktanárok továbbképzésével, pontosabban annak hiányával függhet össze. Az utánpótlásképzés csak az utóbbi évtizedben indult újra, szervezetten például csak az elmúlt 8–10 évben lehet tetőfedőszakmunkás- és mesterképzésben részesülni a Veszprémi Tetőfedő Iskolában is. Így lehet az, hogy a kivitelezők az elmúlt 20 évben leginkább a gyakorlatban sajátították el a szükséges fogásokat – mondja Haraszti László, a Villas Hungária Kft. Budapest és Pest Megye szaktanácsadója, aki egyébként rendszeresen tart elméleti és gyakorlati továbbképzéseket. Tapasztalatai szerint a profi tetőfedő csapatok műszaki előképzettséggel rendelkeznek, és szakmunkásokra még a jelenlegi gazdasági helyzetben is lenne igény. A jelentősebb szigeteléseket forgalmazó cégek sokat tesznek azért, hogy javuljon a helyzet. Tanfolyamokon adnak elő, képzési anyagokat állítanak össze, előadásokat tartanak, oktatófilmeket készítenek, konferenciákra járnak – nyilván alig titkolt marketingcélokkal. Miközben például a Villas, a Trelleborg és a Dörken is szervez többnapos költségtérítéses úgynevezett mesterkurzusokat, ahol az általuk forgalmazott termékek gyakorlati felhasználását is megismerhetik a szakemberek.
Hiba hiba hátán A felkészületlenség számos hibaforrása lehet, ami sok bosszúságot és még több fejfájást okoz a megrendelőknek. Van, hogy a problémák már a tervezőasztalon kezdődnek – állítja Farkas Imre, a Dörken Kft. ügyvezetője –, ugyanis a megrendelők túlnyomó többsége anyagi okokra hivatkozva nem készíttet kiviteli tervet, így a kivitelező magára marad és kénytelen az engedélyezési tervből improvizálni. Így szinte kódolva vannak a rétegrendi és csomóponti hibák. Györök János, a Trelleborg Kft. munkatársa azt is jelentős hibaforrásnak látja, hogy tapasztalatai szerint a fővállalkozók gyakorta betarthatatlan határidőket vállalnak, amit rákényszerítenek az alvállalkozókra is. Aztán azok egymás hegyén-hátán dolgoznak, nem kímélve a másik munkáját. De nem csak az új építésnél tapasztalhatók, problémák, tipikus hibák a javítások esetében is vannak. Haraszti László szerint ilyen alapvető gond, hogy nem vizsgálják a tető épületfizikai állapotát, és azt sem nézik, hogy az egymásra helyezett rétegek megfelelőek-e, a meglévő és új anyagok valójában összeépíthetők-e. A hanyag kivitelezők nem törődnek azzal, hogy valójában mi okozhatja a kialakult hibajelenséget, inkább tüneti kezelést alkalmaznak. Hasonló trehányságra utal, ha nem járnak utána, hogy milyen műszaki problémák eredményezték például a rögzítési és rétegrendi hibákat, vagy a vízszigetelés és a hőszigetelés mitől kúszik el. Farkas Imre viszont úgy látja, hogy az anyagkiírások sajnos sokszor a ’70-es ’80-as évek anyagait, illetve technológiáját tükrözik. Ezért energiatakarékosságról vagy a komfortérzet-javulásról ezekben az esetekben nehéz beszélni. Ennek nem csak tudatlanság lehet az oka, sokkal inkább magyarázható azzal, hogy az energiatakarékos tetőszerkezetet sajnos nem fizeti meg a hazai piac – jegyzi meg Horváth Sándor. Szerinte baj van a magyar építési szabályozással is, amely messze nem olyan szigorú, mint az európai átlag. Példaként hozta fel, hogy nálunk jó esetben 14-16 centiméter hőszigetelő réteget raknak a tetőre, miközben a passzívházakhoz 30-40 centi az előírás. Az állam más módon sem ösztönzi az energiatakarékos és környezetbarát megoldásokat. Míg Németország egyes tartományaiban a 100 négyzetméternél nagyobb lapostetőkön kötelező zöld felületet kialakítani, addig hazánkban ezen a téren még a jogszabályi háttér is hiányos. Miközben egy jól megépített zöldtető alatt akár 40-50 évig is kitart a szigetelés, arról nem is beszélve, hogy ez a megoldás nemcsak kiegészítő szigetelés, de hűt, párologtat és – ami nagyvárosi környezetben különösen fontos – oxigént termel. Sőt akár a tető energiatermelésre is használható. Nemrégiben fejeződött be egy három éven át tartó, magyar szakemberek részvételével zajló EU-s kutatás, amelyben azt vizsgálták, hogy miként lehet a lapos tetőkön az energiatakarékos berendezéseket szakszerűen elhelyezni. Hogy ez a tudás mikor szivároghat be a magyar szakmai köztudatba, azt nehéz megmondani, mert nálunk még arról folyik a vita, hogy egyáltalán jó-e, ha fű nő a tetőn.
Kilátások Jelenleg úgy fest, hogy az építőipart nem az új technológiák, hanem a túlélés foglalkoztatja. Bár a megkérdezett szigetelésforgalmazó cégek egyelőre nem látják olyan borúsan a helyzetet. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy sok megkezdett beruházást a válság ellenére is inkább tető alá akarnak hozni. Márpedig ez megrendelést jelent a szegmensnek. Györök János szerint ezzel együtt sok szakkivitelező úgy számol, hogy a gazdasági válság nyomán lesznek, akik lemorzsolódnak és a piacon szűkebb vállalkozói kör marad. Mindenesetre reményre adhat okot, hogy többen a felújítási piac szerény élénküléséről számoltak be. Igaz, ezzel együtt mindenki arra számít, hogy kisebb piaci tortából kell szelethez jutnia.
Hozzászólások