A gyümölcsösökben, magánkertekben, parkokban keletkező nyesedékek és egyéb növényi hulladékok megfelelő hasznosítása napjainkban még jórészt megoldatlan, pedig megfelelő előkészítés után felhasználhatók a talaj javítására vagy energetikai célokra.

 

A gyakorlat sajnos több esetben azt mutatja, hogy a kert-, erdő- és parkgondozás során keletkező nyesedékekre, illetve egyéb növényi hulladékokra gyakran úgy tekintenek, mint az említett tevékenységek kisebb-nagyobb gondot okozó melléktermékére. Pedig a szóban forgó növényi részek biomasszának számítanak: vagyis olyan biológiai eredetű szerves anyagot jelentenek, amelyek a növényi fotoszintézis révén jönnek létre folyamatosan – tehát megújuló energiaforrásként is tekinthetünk rájuk. A kertekben, parkokban keletkező növényi hulladékok jelentőségének figyelmen kívül hagyása nagyrészt a következőkből fakad: a lehetséges felhasználók nem ismerik azok pontos mennyiségét, lebecsülik a fűtőértékét, ráadásul a gáztüzelés elterjedésével visszaszorultak azon tüzelőberendezések – még vidéken is –, amelyekben egyáltalán eltüzelhetők. Az a tény is a hatékony felhasználásuk ellen szól, hogy a nyesedék nagy mennyiségben, megfelelő aprítás nélkül viszonylag nehezen kezelhető. Ezek miatt gyakran szemétlerakókba kerülnek, vagy egyszerűen elégetik a szabadban.

Ha nagy mennyiségű nyesedékről van szó, akkor a hatékonyabb felhasználás érdekében ajánlatos felaprítani, célszerűen nyesedékaprító géppel. Ennek használata egyrészt megkönnyíti a járműre való rakodást, mivel a gép közvetlenül a rakodóterületre továbbíthatja az aprítékot, térfogata pedig ötödrésze lesz a nyesedékének. A felaprított nyesedék kertészeti célokra kétféle módon használható fel: egyrészt talajtakarásra (például virágágyásokban), másrészt pedig komposztálásra a későbbi talajjavításhoz. A talajtakarásnál előnye, hogy megőrzi a talaj nedvességét (így ritkábban kell a növényeket locsolni) és megfelelő (7–10 cm) vastagság esetén a gyomnövények növekedését is gátolja. Az apríték kerti utak burkolására is felhasználható, amelyek így esztétikusabbak lesznek. A nyesedékek más növényi hulladékkal együtt komposztálhatók: ezzel később visszaforgathatók a talajba. A komposztáláshoz nem kell feltétlenül felaprítani a nyesedéket, bár úgy gyorsabban lebomlik. Fontos, hogy fenyőfélék ne kerüljenek a komposztba: gyantatartalmuk és baktériumölő hatásuk ugyanis gátolja a bomlási folyamatokat. 

A fanyesedék a gabonaszalma mellett energetikai célokra jól hasznosítható növényi hulladék, bár a biomassza energetikai alkalmazásában "mostohagyermeknek" számít. A fanyesedék-aprítékot ritkán tüzelik el eredeti formájában, további előkészítés nélkül: rendszerint szárítják, hogy víztartalma 20 százalék alá csökkenjen, majd kötőanyag felhasználása nélkül tömörítik (pellettálják vagy brikettálják – az előbbi 10–25 mm, az utóbbi pedig >50 mm nagyságú tömörítvényeket jelent). A különféle jellegű melléktermékek (például fűrészpor és apríték) összekeverése növeli a tömörítvények szilárdságát. Az így kapott tüzelőanyagok fűtőértéke 15–17 MJ/kg, ez az érték a fafajtától és a víztartalomtól függ: minél kisebb a víztartalom, annál nagyobb a fűtőérték, hiszen az égés során a víz elpárolgása hőt von el. Ez a fűtőérték nagyjából megegyezik a hazai barnakőszenekével, viszont az égésük azokénál sokkal tisztább: mintegy 1,5–8 százalék hamut eredményez, szemben a barnakőszén 15–25 százaléknyi hamujával. A tömörítvények egyik hátránya, hogy nedvesség hatására szétesnek, viszont a nedvességtől elzárva korlátlan ideig tárolhatók.

AJÁNLOTT ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM

 Monoki Ákos: Biomassza energia (http://www.nyf.hu)