20 év után újraszabályozza az EU az építési termékekre vonatkozó joganyagot. Egyszerűbb, átláthatóbb, olcsóbb és hitelesebb szabályozásra készülnek Brüsszelben.

 

A megismert rendelettervezet visszalép a jogharmonizációban, ami nem biztos, hogy pozitívan hat az egységes európai piac működésére. Az építési termékek műszaki követelményeire, a megfelelőség értékelésére és forgalomba hozatalra több különböző szintű európai közösségi jogszabály vonatkozik, amit számos magyarázó segédanyag egészít ki. A szabályozás alapja jelenleg a 89/106/EGK Építésitermék-irányelv, amelyhez hat Értelmező Dokumentumot készítettek. Mintegy hetven bizottsági határozatot tettek közzé, ezek az egyes termékcsaládok megfelelőségértékelési eljárását határozzák meg. Az Építési Állandó Bizottság is folyamatosan tesz közzé úgynevezett "Irányadó iratokat" (Guidance Papers, GP), amelyek ugyan jogi hatállyal nem bírnak, de segítik a szabályozás helyes alkalmazását. Eddig tizenhárom GP jelent meg A-tól M-ig jelölve. Az irányelvhez több ezer szabvány készült, amelyekből hozzávetőleg 350-et harmonizáltak, és több száz európai műszaki engedély (ETA) készült.

Az építési termékekre vonatkozó 89/106/ EGK irányelv fő célja, hogy a tagállamok építményei megfelelő és közel azonos biztonsági, egészségvédelmi szinten készüljenek. Továbbá az európai belső piacon biztosított legyen az építési termékek szabad mozgása. Ennek érdekében az irányelv az alapvető követelményeket magukkal az építményekkel szemben állapította meg, illetve ebből származtatja az egyes termékekre vonatkozó követelményeket. Ez utóbbiak az Értelmező Dokumentumokban jelennek meg, amíg a termékcsoportok megfelelőségértékelési eljárásait a bizottság határozataiban teszik közzé. Ezek alapján készültek el az egyes termékcsoportok műszaki specifikációira vonatkozó megbízások (mandátumok), szabványok, illetve az európai műszaki engedélyek.

Az irányelv közel 20 éves alkalmazása számos problémát is felszínre hozott. Egyrészt nem valósult meg teljes mértékben a termékek szabad mozgására vonatkozó alapelv. Másrészt a termékekre vonatkozó – néha a gyártók számára is nehezen átlátható, igen bürokratikus, költséges és hosszadalmas – értékelési eljárások miatt a forgalmazók igyekeztek az előírásokat megkerülni vagy nem teljesíteni. 2006-ban széles körű konzultációt folytatott a bizottság, és a beérkezett vélemények és a készült tanulmányok egyértelműen a szabályozás módosítását, átdolgozását javasolták. Továbbá szükségessé vált, hogy a szabályozást összhangba hozzák az új belső piaci jogszabálycsomag (New Legal Framework, NLF) előírásaival.

A rendelettervezet elfogadása esetén a jelenleg hatályos 89/106/EGK irányelvet hatályon kívül helyeznék. Azért, hogy az új joganyag tagállami bevezetése egységes legyen, nem irányelvként, hanem rendelettel szabályozzák az építési termékek ügyét. Az új rendelettervezet arra összpontosít, hogy a termékek teljesítményével kapcsolatos tájékoztatók megbízhatók legyenek. A cél az, hogy létrejöjjön egy közös műszaki nyelv, és a jövőben ezt használják mind a termékforgalmazók, mind az érintett hatóságok. Az előterjesztésben azt javasolják, hogy az építményekre vonatkozó alapvető követelmények mind az idevágó nemzeti, mind az európai jogszabályi előírásokat foglalják magukban. A közös műszaki nyelv eszköz arra, hogy leírják az építési termékek elvárt jellemzőit. Ez alapján a nemzeti hatóságok elvégezhetik a szóban forgó termékeken az összes szükséges vizsgálatot, az építők pedig a termékeket a legmegfelelőbb és leghatékonyabb módon tudják majd használni.

A harmonizált szabványok és az európai értékelési dokumentumok sorolják majd fel azon terméktulajdonságokat, amelyek fontosak azok megítéléséhez. A gyártók feladata, hogy a teljesítőképességet a megadott tulajdonságokkal leírják (vizsgálattal, számítással vagy a szabványban előírt módszerrel). Ezt egy nyilatkozatban a termékhez csatolják, és garantálják, hogy valamennyi legyártott termék a nyilatkozatnak megfelelő képességekkel bír. (A bevizsgáló, tanúsítványokat kiállító szervezetekre vonatkozó kritériumokat is pontosítja az új tervezet.) A felhasználók felelőssége, hogy a kiválasztott termék megfelel-e az általuk kívánt célra. A hatóságok feladata az, hogy meghatározzák – a megadott képességek alapján – mely termék milyen célra alkalmazható. A tagállamok kötelessége biztosítani, hogy területükön a magas- és a mélyépítési munkák tervezése és kivitelezése ne veszélyeztessen senkit és semmit. Viszont a szerződés szerint az Európai Unió felelőssége, hogy kiteljesítse az építési termékek belső piacát. A javaslat figyelembe veszi a jelenlegi gyakorlatot, eljárásokat és infrastruktúrákat és pontosítja ezeket. Ennek ellenére valószínűsíthetően valamennyi műszaki specifikációt (például a szabványokat) felül kell vizsgálni.

Az előterjesztés 9 fejezetből áll és további 6 mellékletet tartalmaz. A rendelettervezet hatálya az építési termékek forgalomba hozatalának szabályaira és az alapvető termékjellemzők kifejezésének szabályaira vonatkozik. Ugyanakkor néhány előírás túllép ezen a körön, ilyenek például az egyedi termékekre vonatkozó követelmények. Az építési termék meghatározása a jelenlegi irányelv értelmezésének megfelelő. Felmerült, hogy az építési helyszínen gyártott termékek (helyszíni előre gyártás) egyértelműen kizárják a rendelet hatálya alól. A jelenlegi szöveg alapján változatlanul az építési helyszínre "készen" kerülő termékek tartoznak a rendelet hatálya alá. Vita folyik a gyártó által beépített termékek megítéléséről, egyes tagállamok szeretnék kizárni a hatály alól, ez a jogszabály megkerülésére adhatna lehetőséget. A forgalomba hozatal definíciója szerint a termékek első piacra kerülését jelenti, azaz a bontott termékekre nem vonatkozik a szabályozás. Az építési termékek alapvető termékjellemzőit a harmonizált műszaki specifikációk tartalmazzák, amelyeket az építmények elemi követelményei alapján állapítanak meg.

A rendelet egyik legfontosabb előírása a 4. cikk, a termékképességi nyilatkozatra vonatkozó szabály. A gyártónak nem a termék megfelelőségéről kell nyilatkoznia, mint jelenleg, hanem csak a harmonizált szabványban meghatározott alapvető termékjellemzőket kell megadnia (vizsgálat, számítás vagy a szabványban leírt egyéb módon megállapítva). Az eredeti előterjesztés szerint a gyártó akkor köteles a termékre vonatkozóan nyilatkozni a termékjellemzőkről (értékkel vagy szint, osztály megadásával), ha a termékre van harmonizált műszaki specifikáció (harmonizált szabvány vagy európai műszaki értékelés), és mindemellett a forgalomba hozatal helyszínén van a termékre vonatkozó hatályos követelmény. Azaz, ha a termékre nincs követelményérték vagy követelményszint megállapítva egy országban, akkor ott a tagállam nem követelheti meg a gyártótól, hogy a terméket bevizsgáltassa. Persze saját akaratából tehet erre vonatkozóan nyilatkozatot a gyártó, de nem kötelező. A tagállamok egy része egyértelmű és szigorúbb szabályozást akar. Azaz legyen a szabvány ZA mellékletében felsorolva az adott termék azon tulajdonságai, amelyek a tervezett felhasználás és az építmény alapvető követelményei szempontjából fontosak. Ezekről pedig minden tagállamban legyen kötelező a gyártónak nyilatkozni. Ugyanakkor az Európai Bizottság és néhány tagállam ezt túlzott adminisztratív tehernek tartja a gyártók számára, mert mondjuk 4-5 terméktulajdonság bevizsgálása komoly költséggel jár egy kisvállalkozás számára. Készült egy kompromisszumos javaslat, miszerint alapesetben termékképességi nyilatkozatot kell tenni, ha van a termékre harmonizált szabvány. De a gyártó mégis kibújhat ez alól, ha egy olyan dokumentumot csatol a termékhez, amelyben arról nyilatkozik, hogy ugyan van érvényben szabvány, de mivel nem történt előírt vizsgálat, ezért csak ott szabad a terméket felhasználni, ahol nincs rá követelmény megadva. Fontos előírás, hogy azokra a termékekre lehet CE jelölést elhelyezni, amelyekre a gyártó termékképességi nyilatkozatot adott, ellenkező esetben tilos azt használni. Fel kell hívni a figyelmet, hogy a CE jelölés az építésitermék-rendelet értelmezésében nem ugyanazt jelenti, mint más új megközelítésű termék esetében. 

Nagy vitákat vált ki a tervezetnek az az előírása, amely szerint néhány esetben egyszerűsített eljárásokat lehet alkalmazni. Egyes esetekben lehetővé tennék, hogy más hasonló termékek vizsgálati eredményeit felhasználják (az eredeti gyártó engedélyével). Továbbá a termék alkotóelemeinek tulajdonságaiból a késztermék tulajdonságaira következtessenek. Mikrovállakozások részére megengednék egyedi műszaki dokumentáció alkalmazását. Így azok a szokásos eljárás nélkül, igazolhatnák, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó előírásoknak. Hasonló egyedi műszaki dokumentációval lehetne az egyedi termékek megfelelőségét is igazolni. Az egyedi termék meghatározása a jelenlegi irányadó irat (Guidance Paper M) fogalommeghatározásának megfelelő. Az az akkor tekinthető egyedinek az építési termék, ha egy konkrét, ismert építkezésre készül, annak egyedi követelményeinek megfelelően egyedileg tervezték meg és gyártották le, illetve speciális, előre megtervezett módon építették be. A tervezet egyébként nem teszi lehetővé nemzeti szintű műszaki specifikáció alkalmazását, nem engedi az európai jelölés mellett más jelölés alkalmazását – még a megfelelőség jelölésére sem. Az európai műszaki értékelésre új eljárást vezetne be. Az akkreditálásra, a piacfelügyeletre és az értékelő szervezetek kijelölésére és bejelentésére vonatkozó eljárásoknál követi az új jogi keretszabályozást.

A tervezett rendelet elfogadása nemcsak deregulációs, hanem jogalkotási feladatokat is generál. Felül kell vizsgálni az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényt. Rögzíteni kell a jogszabályban az új helyzetnek megfelelő minőségbiztosítási elemeket és a résztvevők felelősségét. Felül kell vizsgálni az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet IV. fejezetét. Továbbá hatályon kívül kell helyezni az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 3/2003. (I. 25.) BM–GKM–KvVM együttes rendeletét. Eleget kell tenni a rendelettervezet 30. cikke szerinti a nemzeti bejelentő hatóság kijelölésének, továbbá a 23. cikk szerint a műszaki értékelést végző szervezetek kijelölésének, rendszeres ellenőrzési eljárást kell bejelenteni a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak. A legnagyobb feladat az egyes építményekbe beépíteni kívánt építési termékekre vonatkozó műszaki követelményeket és teljesítményszinteket tisztázó magyar jogszabályok módosítása. A rendelet természetesen a jogszabályok felülvizsgálatán kívül intézményi, szervezeti intézkedéseket is igényel, továbbá az eljárásokban érintett felek tájékoztatását, és betanítását. A rendelettervezet előkészítése időszerű és indokolt volt. Azonban lehetséges, hogy a jelenlegi gyakorlat részletesebb és jogilag helytálló formába öntése kedvezőbb végeredményt adott volna. A jelenlegi tervezet mindenképpen visszalép a jogharmonizációban, és a tagállami előírások szorgalmazásával félő, hogy pont azt a célt nem éri el, amit kitűzött, az európai egységes belső piac működésének javítását. 

okleveles építészmérnök, Európa-szakértő