Az emberiség ősidők óta használt földréteggel fedett, védett hajlékokat, kezdve a barlangoktól az összetettebb, testre szabottabb konstrukciókig szinte minden földrészen. Az iparosodás során a földházak fokozatosan feledésbe merültek: a fejlett országokban az 1970-es évek olajválsága és a "vissza a természethez" mozgalmak nyomán kezdtek újra megjelenni. A régebbi és a mai földházak között azonban óriási a különbség: az utóbbiak modern technológiák és anyagok felhasználásával készülnek, és a lakóterük egyáltalán nem sötét, hideg, nyirkos és rossz levegőjű, illetve nem okoz bezártságérzést (klausztrofóbiát).

A földházak főbb előnyei a következők: energiatakarékosabb a fenntartásuk (különösen passzív szoláris tervezést is alkalmazva), a belső hőmérsékletük kevésbé változik, mint a hagyományos épületeké, ellenállóbbak az időjárás viszontagságaival szemben és gyakran szinte "beleolvadnak" a természetes tájba. A földházak fenntartása egyrészt azért energiatakarékosabb, mert a vastag földréteg jó hőszigetelő; másrészt a föld hőtartalma felhasználható mind a fűtéshez (télen), mind hűtéshez (nyáron); harmadrészt azért, mert általában nem igényelnek külső karbantartást (festés, vakolás). A belső hőmérséklet állandóságához hozzájárul, hogy a föld mélyének hőmérséklete 3 méternél nagyobb mélységekben már gyakorlatilag nap és évszaktól függetlenül állandó és az adott terület éves átlaghőmérsékletével egyenlő. A lakótér feletti vastagabb földrétegnek hangszigetelő hatása is van. A földházaknál – elsősorban nem körültekintő tervezés esetén – problémákat okozhat a nedvesség lecsapódása a lakótérben, a vízszivárgás, valamint a lakótér rossz akusztikája és a gyengébb levegőminőség. A nedvesség belső lecsapódásával végső soron a nélkülözhetetlen vízszigetelő réteg miatt kell számolni: ugyanis a fedő földréteg nem akadályozza meg a csapadékvizek leszivárgását. A belső vízszivárgást pedig rendszerint a vízszigetelő réteg nem megfelelően kialakított csatlakozásai, áttörései okozhatják (például a különböző funkciójú csöveknél). A lakótér akusztikája a belső tér megfelelő kialakításával javítható, a levegő minősége pedig szellőzéssel. A földházak kivitelezési költségei mintegy 20 százalékkal nagyobbak, mint egy hasonló méretű hagyományos épületé, viszont ez az alacsonyabb fenntartási költségek miatt idővel megtérül. 

A földházakat kialakításuk módja alapján rendszerint három csoportba sorolhatjuk: földréteggel fedett házak, hegy vagy domb oldalában kialakított földházak, valamint a föld alatt kialakított házak. A földréteggel fedett házakat teljesen vagy részlegesen a föld szintje felett alakítják ki, egy vagy több külső fallal rendelkeznek, és részben vagy teljesen földréteggel fedett tető fedi. Mivel az ilyen épületek a talaj szintje felett helyezkednek el, ezért a nedvességgel kapcsolatos problémák sem okoznak annyi gondot. A hegy vagy domb oldalában kialakított földházak fő jellemzője, hogy rendszerint csak egy oldaluk néz a külvilág felé, ezért ennek célszerű tájolása az északi féltekén a déli, a déli féltekén pedig az északi irány. A teljesen föld alatt elhelyezkedő földházak esetén egy adott területről kitermelik a földet, majd ott kialakítják magát a házat, végül a kitermelt földdel befedik azt. Az ilyen típusú földházaknak nem kötött a tájolása, középen egy nyitott udvarral rendelkeznek, ahonnan a helyiségek a fényt és a levegőt kapják (ezért átrium elrendezésű földházaknak is nevezik azokat). 

Földházak építése előtt nagyon lényeges a helyszín alapos felmérése, mivel annak vonatkozásai külön-külön és együttesen is sokban befolyásolják az építeni kívánt ház jellegzetességeit. A szűkebb környezet legfontosabb tényezői a következők: a terület topográfiája (domborzata), regionális klímája, a növénytakaró jellege és a talaj(ok) típusai. A terület topográfiája meghatározza, milyen típusú földházat építhetünk: például sík területen a föld alatt kialakított földházak építése célszerű, ugyanakkor például egy északra néző hegyoldalba épített földház esetén kevesebb beeső napsugárzással kell számolni. Az adott terület klímája (amely lehet: hideg, mérsékelt, meleg, valamint száraz vagy nedves) szintén erősen befolyásolja, hogy a földházak tervezésekor milyen szempontokat kell nagyobb súllyal figyelembe venni (például a hűtés, fűtés, nedvesedés kapcsán), hogy a lakótér klímája optimális legyen. A növényzet szerepe a védő földrétegen kettős: egyrészt védi azt az eróziótól, másrészt pedig a gyökerek által felszívott víz révén csökkenti annak nedvességtartalmát. A földház körüli fák valamekkora védelmet nyújthatnak az erős szelek ellen, viszont a beeső napsugárzás mértékét is csökkenthetik. A talaj típusa annak a vízzel szembeni viselkedése (vízelnyelés, vízáteresztés), valamint a teherbíró és hőtároló képessége miatt fontos. A vízelvezetés és teherbírás szempontjából megfelelőek a homokos, kavicsos talajok (illetve ezek keveréke), amelyek ugyanakkor olvadás és fagyás során sem változtatják nagyobb mértékben a térfogatukat. A homok és agyag párosítása nem ad egybefüggő, kompakt keveréket, ezért hajlamos az erózióra. Az agyagos talaj magában kevéssé hajlamos az erózióra, viszont elnyeli a nedvességet, és emiatt a fagyás-olvadás, valamint a hőmérséklet-változás (kiszáradás) a térfogatának változását okozza. A talajvíz szintjére (és ingadozásának mértékére) szintén tekintettel kell lenni a tervezés során: a földházat célszerű ennek szintje felett kialakítani. A leendő lakóhely felmérése során fontos még figyelmet szentelni a szóban forgó területen a rákkeltőnek ismert radon (Rn) koncentrációjára. A radon gázhalmazállapotú anyag, amely a föld mélyében levő radioaktív anyagok egyik köztes bomlásterméke: koncentrációja egyes helyeken (Magyarországon például Mátraderecskén) nagyobb mértékű lehet és rossz szellőzés esetén (ami a földházak esetleges velejárója) a lakótérben is felhalmozódhat.

A régebbi idők földházai kövek és fagerendák felhasználásával készültek (mint például Izlandon), esetleg a sziklába (mint például az Egyesült Államok délnyugati államainak egykori indián [pueblo] őslakói), vagy félig a földbe vájták őket (mint például a honfoglalásés Árpád-kori őseink). A mai földházak főbb építési fázisai: földmunkák, az alapok, aljzat és a falak kialakítása, a vízés elektromos vezetékezés kiépítése, a födém kialakítása, víz- és hőszigetelés, a fedő földréteg kialakítása, végezetül pedig a belső és a maradék külső munkák elvégzése. A házak építése értelemszerűen viszonylag nagy földmunkával jár. Ha hegy- vagy domboldalban alakítjuk ki, akkor annak bizonyos mértékű lejtése felett lényeges a talaj/kőzet stabilitása is: a kivitelezéssel járó földmunkák miatt előfordulhat, hogy utólag külön meg kell erősíteni azt omlás vagy csuszamlás ellen. A mai földházak teherhordó szerkezetei főleg vasbetonból készülnek, mivel az megfelelő teherbíró képességgel rendelkezik, és könnyen elérhető, kezelhető; de használhatók téglák és beton falazóelemek is, bár ezek inkább a belső válaszfalak kialakításához. A talajjal érintkező fa és acél alkalmazása (a korhadás és korrózió miatt) fokozottabb körültekintést igényel. A földházak esetén elengedhetetlen a körültekintően megtervezett és kivitelezett vízszigetelés, mivel ennek hiányosságai később elkerülhetetlenül kiütköznek. A vízszigetelő réteg(ek)et a teherhordó szerkezet külső részén kell kialakítani, célszerűen több rétegben. Az első réteg (például módosított bitumen) egyrészt tömíti a teherhordó szerkezet csatlakozásait, illetve az anyagában levő repedéseket, pórusokat; másrészt pedig esetlegesen megfelelő adhezív alapot biztosíthat a második réteg (például műanyag lemezek) számára. Szintén ajánlott a vízszigetelő rétegre egy hőszigetelő réteget telepíteni (például poliuretánból), amelynek feladata kettős: egyrészt védi az előbbit a fagykároktól, másrészt pedig további hőszigetelést jelent a lakótérnek. Az anyagoknak ellenállónak kell lenniük az öregedéssel, valamint a gyökerek roncsoló hatásával, továbbá a rovarokkal és rágcsálókkal szemben. A tökéletes vízszigetelés és a földházak viszonylagos zártsága nem megfelelő természetes szellőzés esetén a belső levegő minőségének romlását, valamint a légnedvesség belső kondenzációját okozhatja. Ezért esetenként a kellő mértékű légcserét mesterségesen kell megoldani, például talajba fektetett hőcserélővel: ez a kívülről beszívott levegőt egy, a talajba fektetett hőcserélőn vezeti át, így az átveszi annak hőmérsékletét – télen hűt, nyáron fűt. A föld szintje alatt kialakított földházaknál nagy mennyiségű csapadék lehullása esetén fennáll az elöntés veszélye, ezért annak megfelelő mértékű elvezetéséről szintén gondoskodni kell. 

AJÁNLOTT ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM

• Earth Sheltered Homes (http://www.earthshelteredhome.com)

• Earth-Sheltered Home Design (http://apps1.eere.energy.gov)