Minden videomegfigyelő rendszer kiindulópontja a videokamera. A kamera alkotja meg a képeket, amelyeket a felügyeleti állomásra továbbítanak. A hálózati kamerák mára olyan tudásszintet értek el, hogy a hagyományos analóg CCTV-kamerák teljesítményét jelentősen felülmúlják. Jelenleg a legnagyobb dilemma, hogy az analóg vagy az IP technológia előnyösebb-e videomegfigyelő rendszer céljainak megvalósítására.

Az IP-kamerák akkor érhetnek el nagyobb piaci részesedést, ha világosan kimutatható a gazdasági előnyük, megtérülésük a hagyományos analóg kamera plusz DVR-rögzítő (Digital Video Recorder) párossal szemben. A piackutatók az analóg kamerák és DVR-ek piaci részesedésének visszaesését lassú folyamatnak jósolják. Ennek oka, hogy ezeket továbbfejlesztik, az analóg kamerák pedig még sokáig jó megoldást jelentenek, és értéket képviselnek kisebb létesítmények számára. Szakértők szerint az elkövetkező 3–5 évben valószínűtlen, hogy tömegesen lecserélnék a meglévő rendszereket. Ez akkor változhat meg, ha az IP-kamerák ára versenyképesebb lesz, és a hálózati rögzítő megoldások (NVR – Network Video Recorder) telepítése és menedzselése is egyszerűbbé válik.

Általánosan ismert tény, hogy az IP-kamerák többe kerülnek, mint analóg társaik. De ahhoz, hogy az IP kontra analóg vitában a valódi problémát megértsük, ennél bonyolultabb öszszefüggéseket kell figyelembe venni. Ebben segítségünkre lehet az Axis Communications "A teljes birtokbavétel költsége (TCO), az IP és az analóg alapú megfigyelő rendszerek összehasonlítása" című tanulmánya. A jelentés végkövetkeztetése szerint a 40 kameránál többől álló videomegfigyelő rendszerek esetén az IP megoldás olcsóbb, mint az analóg. Ez zöldmezős beruházás, teljesen új rendszer kialakítása esetén valóban igaz. Azoknál a létesítményeknél, ahol már van analóg rendszer – működő analóg kamerák, koaxiális kábelek, DVR-rögzítők –, valószínűleg érdemes hibrid rendszert kialakítani, mivel IT-hálózat már mindenhol van. Egy hibrid rögzítővel pedig egymás mellett működhetnek az IP-kamerák az analógokkal, és ha a jövőben teljesen át szeretnének állni az IP-technológiára, a hibrid rendszer jó alapot ad. A váltáshoz az IP-kameráknak olyan előnyöket kell kínálniuk, amelyeket az analóg rendszerek nem képesek nyújtani. Az IP-kamerák például távolról konfigurálhatók, processzoruk végzi a képelemzést, nem terheli ezzel a rögzítőt vagy a videojelet fogadó szoftvert. Egy IP-kamera egyszerre több jelfolyamot (stream) tud küldeni külön az élőkép megjelenítéséhez, a rögzítéshez, valamint metaadatokkal látja el a videót.

A következő stratégiai pontok figyelembevétele segítheti az IP-átállás időzítését és kivitelezését: Minél nagyobb a biztosítani kívánt terület, létesítmény, annál jobban megéri az azonnali átállás az IP-kamerákra. Elsősorban nem a létesítmények számáról van szó, hanem az egyes területek nagysága a fontos. A koaxiális kábelek természetéből fakadóan, ha egy helyszín túlságosan nagy, a kábelezés költségei drámaian megugranak. Gondoljunk például ipari és logisztikai létesítményekre. Ezek azok a területek, ahol a legnagyobb IP-kamera rendszerek működnek, vagy is olyan alkalmazási területeken, ahol az egyes kamerák és a kamerarögzítő közötti távolság meglehetősen nagy. Minél kiforrottabbak lesznek a megapixel kamerák, így lesz egyre érdemesebb átállni IP-kamerákra.

Gazdasági szempontból minimális a minőségbeli változás a standard IPkamerák és a DVR-en rögzített analóg kamerák képei között. Az IP-kamerák minősége jobb ugyan, de nem annyira, hogy sokkal több bűnesetet előzhetnének meg a segítségükkel. Ezzel szemben a megapixel kamerák tökéletesen alkalmasak erre a célra. Az USA-ban például kaszinókban kezdték használni azokat. Az analóg kamerákkal elképzelhetetlen részletezett képek segítségével a kaszinók képesek veszteségeiket minimalizálni. Megapixel kamerát nemcsak a részletgazdagabb kép miatt érdemes használni. Nagyobb területet lehet velük megfigyelni, tehát több kamerát tudnak helyettesíteni, illetve a rögzített képet visszanézve, a megfigyelt terület bármely részlete felnagyítható és kielemezhető. A megapixel kamerák alkalmazása azonban jelentősen emeli a teljes rendszer költségeit a szükséges tárolókapacitás és a jelentős hálózati infrastruktúra miatt. Amikor a megapixel kamerák megtérülése (kamera, sávszélesség, tárolás) az analóg kamerákéhoz közel kerül, akkor gazdasági szempontból is indokolt lesz a váltás az IP-technológiára. >Minél inkább felzárkóznak a DVR-ek tudásban az NVR-ekhez, annál kevésbé éri meg az azonnali váltás analógról IP-technológiára. < Az egyik legérdekesebb és leginkább alábecsült eleme az IP-kamerákra való átállásnak a DVR-gyártók reakciója, akik hibrid termékeikkel kezdik támogatni az IP-kamerákat. A távoli hozzáférés ma már a DVR-eknél is megoldott. Ugyan tárkapacitásuk messze lemarad a hálózati rögzítőkétől, skálázhatóságuk révén azonban több száz kamerából álló rendszereket is képesek támogatni. Ezenkívül számos gyártó a DVR-be integrálja a tartalomelemzést, amely versenyképes megoldás lehet az intelligens kamerákkal szemben. Ez az irányvonal valószínűleg folytatódik, meghosszabbítva ezzel az analóg kamerák élettartamát.

FORRÁSOK: