A beépített tetőtereknél és az épületek könynyűszerkezetes részeinél jelentkező épületkárok hozzávetőleg 90 százaléka a légzárás hiányosságaira vezethető vissza. Ezalatt nem csak a fizikailag megjelenő, látható károkat értjük, hanem az energiaveszteségből adódó jelentős többletköltségeket is. Egy épület energiaigényét − így működésének költségét − nem csupán a beépített anyagok minősége határozza meg. Legalább ilyen mértékben befolyásolja azt a beépítés módja. Mindez különösen fontossá válik a tetőtér-beépítéses épületek és könnyűszerkezetes épületrészek esetében. Az itt használt és megfelelően kivitelezett pára- és légzáró réteg megakadályozza az épületkár kialakulását, és ami ennél is fontosabb, jelentősen csökkentheti az épület energiaigényét is.

Ha egy átlagos téli napon a kül- és beltér között 20 °C a hőmérséklet-különbség és 2 Pa a nyomáskülönbség, akkor ez idő alatt 1 négyzetméter tetőfelületen a diffúzió hatására mindössze 1 gramm pára jut a kültérbe. Ugyanannyi idő alatt mindössze egyetlen 1 méter hosszú, 1 milliméter széles résen a távozó pára mennyisége 360 gramm. A hőszigetelő rétegbe jutó, és ott kicsapódó vízgőz hőhidakat képez. Ez a jelenség jelentősen károsítja a tető tartószerkezetét és nem utolsósorban megnöveli az épület energiafelhasználását is.

A BlowerDoor-teszt
A pára- és légzáró réteg minőségét, működésének hatékonyságát már az építés során tesztelhetjük a BlowerDoor mérési módszerrel. Ennek során mérhető az épület légcsereértéke, valamint meghatározható az esetleges tömítetlenségek helye. A készülék egyaránt alkalmas már elkészült és még átadás előtt álló, épülő házak levegőcsereértékének a mérésére – így akár már az építés során, bontás nélkül javíthatók az esetleges hibák. A BlowerDoor-teszt során 50 Pa túlnyomás, illetve vákuum mellett mérik a nyomáskülönbség fenntartásához szükséges levegőáramot. Ilyen nyomáskülönbség természetes körülmények között az épület külső és belső tere között 30 km/h szélsebesség esetén alakul ki. A mérés eredménye azt mutatja meg, hogy 50 Pa-os nyomáskülönbség hatására az épület légtérfogata óránként hányszor cserélődik ki. A mérés eredménye jól használható a könnyűszerkezetes épületrészek esetében, például tetőtérbeépítéssel rendelkező épület valós fűtésienergia szükségletének tervezéséhez, illetve a méréssel ellenőrizhető a légzáróréteg-beépítés minősége.

Csak emlékeztetőként, a gépészeti szellőzés nélküli, természetes szellőzésű épületek légcsereértéke a szabványok szerint n50 ≤ 3/óra, a gépészeti szellőztető berendezéssel rendelkező épületek légcsere értéke n50 ≤ 1,5/óra, a passzívházak esetében ez az érték n50 ≤ 0,6/óra.