A külső térelhatároló épületszerkezet legfontosabb hőtechnikai tulajdonsága az U hőátbocsátási tényező, amely megmutatja, hogy 1 m² felületen keresztül 1 Kelvin-fok (K) hőmérséklet-különbség hatására hány watt (W) az épület hővesztesége. Nyilvánvaló, hogy minél kisebb az épületszerkezet U-értéke, annál jobban szigeteli a hőt, azaz annál kisebb rajta keresztül az épület hővesztesége.

Nézzük meg, hogy a tetőkre (lapostető és magastető) és a külső falakra vonatkozó U hőátbocsátási tényező követelményértékek hogyan is szigorodtak az elmúlt 50 év folyamán.

 

Az 1. táblázat a tetők követelményeit, a 2. táblázat pedig a külső falak követelményeit tartalmazza. Mindkét táblázatban az átlagosan alkalmazott hőszigetelőanyag-vastagságokat is feltüntettük. Látható, hogy a lapostetők, a magastetők esetében a 10 cm-es, a külső falaknál pedig a 4–5 cm hőszigetelés vésődött be a tervezők, a kivitelezők, a beruházók, az építtetők tudatába, amit aztán 30 éven át nem tudtak kiverni a fejükből. Lássuk hát, hogy ezekkel a 30 éve alkalmazott hőszigetelőanyagvastagságokkal tényleg kielégítették-e az U hőtechnikai követelményeket.

Kezdjük először a tetőkkel, hiszen a hőszigetelés hiányossága és a felület nagysága miatt itt lehet a legnagyobb a téli hőveszteség. A meleg levegő ugyanis felfelé száll, és ha nem térítjük el, akkor az a tetőn keresztül távozik – már ha nincs megfelelő szigetelés.

A lapostetőknél a kerület (eresz, attika), a felépítmények, az áttörések (összefolyók, csatornaszellőzők), a tető alatti belső falak, a sarkok, a szigetelést rögzítő csavarok a hőszigetelés szempontjából hőhidakat képeznek. Azaz lerontják a hőszigetelés hatását, így növelik a lapostető hőátbocsátási tényezőjét. Ezeket a beépítési körülményeket az elmúlt 30 évben csak nagyon kevesen vették figyelembe, így azután a beépített 10 cm hőszigetelés révén nem U = 0,40 W/(m²K) a tető hőátbocsátása, hanem sokszor U = 0,50–0,60 W/(m²K), ami a tervezettnél 25–50 százalékkal nagyobb. Ez azt jelenti, mintha a lapostető hőszigetelése a 10 cm helyett csak 5–7,5 cm lenne. A tetőtér-beépítéseknél is általánosan elterjedt, hogy a 10/15 centiméteres szarufák között elég a 10 cmes kőzet- vagy üveggyapot hőszigetelés, felette pedig az 5 cm vastagságú átszellőztetett légréteg. Az átszellőző levegő azonban behatol a kőzetés üveggyapot szálai közé, lehűti azt, így hozzávetőleg 30 százalékkal rontja annak hőszigetelő képességét. A szarufa pedig, mint minden faszerkezet, öt-hatszor jobban vezeti a hőt, mint akár a kőzetgyapot, akár az üveggyapot, így jelentős hőhidat képvisel. Az átszellőzés és a szarufák is mintegy 25–50 százalékkal rontják a 10 cm hőszigetelésű tetőfelület hőszigetelő képességét, így sok esetben olyan a tető hővesztesége, mintha a teljes felületen csak 5 cm vastag lenne a hőszigetelés.

Az elmúlt évtizedekben általános volt, hogy a homlokzati hőszigetelés mértékét a kőműves döntötte el: "5 cm Hungarocell jó lesz!" Először is a Hungarocell elnevezésű expandált polisztirolhab (EPS) már vagy 30 éve nem is létezik és a volt gyártója, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat is megszűnt közel két évtizede. Másodszora kőműves "szakember" nem vette figyelembe, hogy miből van a fal: rossz hőszigetelő képességű mészhomok téglából vagy jobb hőszigetelő képességű B30-as falazóblokkból. Gyakori hiba még, hogy a hőszigeteléssel nem fordultak be az ablakkávába, mert ott volt a redőnysín, vagy az ereszdeszkázatot nem bontották le és csak addig készült a hőszigetelés, esetleg a betonlábazat hőszigetelés nélkül maradt. Ezek a hibák oda vezetnek, hogy az ablakkávánál, az eresznél, a lábazatnál hőhidak keletkeznek, ahol akkora a hőveszteség, mintha a falon csak 2–3 cm lenne a hőszigetelés.

És jött a 2006-os év, a maga "szigorú", az eddigieknél jóval alacsonyabb U hőátbocsátási tényező követelményeivel A hőszigetelésben járatlanok felhördültek, hogy a tetőknél eddig alkalmazott U = 0,40 W/(m²K) helyett majd 40 százalékkal szigorúbb az új, U = 0,25 W/(m²K) követelmény, ehhez pedig 20–25 cm vastagságú hőszigetelés szükséges. A külső falak esetében pedig az eddigi U = 0,70 W/(m²K) helyett is sokkal szigorúbb az új U = 0,45 W/(m²K) követelmény, ami szerint 10–15 cm hőszigetelésre is szükség lehet. A hőszigetelésben jártas szakemberek természetesen kevesellték a szigorítás mértékét, hiszen Európában gyakori a tetők esetén az U = 0,20 W/(m²K)-nál is alacsonyabb érték, a külső falak esetében pedig az U = 0,30 W/(m²K) vagy ennél kisebb érték. Sajnos európai szemmel nézve tény, hogy a lakóépületeink több mint 90 százaléka hőszigeteletlennek tekinthető, és a 2006. évtől − általunk szigorúnak vélt hőtechnikai követelmények szerint − épült házak is csak gyengén hőszigeteltek. Az elmúlt 30 évben a tetőknél alkalmazott 10 cm-es hőszigeteléssel, a külső falaknál alkalmazott 5 cm-es hőszigeteléssel csak konzerváltuk a rossz gyakorlatot és hőszigetelési hiányosságokat. Az előzőekben leírtak alapján különösen érdekes megemlíteni azt a tényt, hogy Németországban 20 éve kezdtek építeni passzívházakat. Ezekben a házakban valamennyi külső térelhatároló épületszerkezetre U = 0,15 W/(m²K) a követelmény, ami csak 30–40 cm vastagságú hőszigeteléssel biztosítható. Az energiahordozók drágulása, a környezetszennyezés aggasztó méretei miatt az épületeinket egyre jelentősebb mértékben kellene hőszigetelni. Valószínűsíthető, hogy belátható időn belül − még a mi életünkben − 10–15 év múlva a passzívházakra vonatkozó U-érték lesz hazánkban is az épületekre vonatkozó hőtechnikai követelmény. Keljünk fel a hosszú téli álmunkból! Egyszerre kell behoznunk az épületeink hőszigetelésével kapcsolatos mintegy 30 éves lemaradást, és túlhaladni a 2006-os követelményszintet.

okleveles gépészmérnök és épületszigetelő szakmérnök

építésügyi igazságügyi szakértő