A lőttbeton – vagy más néven lövellt beton – a betonszivattyúzás különleges formája, amely során a betont a beépítés helyére nyomásálló csőben szállítják, majd nagy erővel lövik fel a felületre. Ennek hatására a beton rögtön tömörített is lesz. A lőttbetont főként a következő célokra használják:

A vékony sugarú eljárásban (levegővel történő szállítás) a földnedves alapkeveréket sűrített levegő szállítja a szórófejbe, ahol vízzel vagy víz és kötésgyorsító keverékével nedvesítik, és ezt a keveréket lövik a felületre. Az alapkeverékben az adalékanyagok nedvességtartalma nem haladhatja meg a 6 százalékot a tényleges szállítási teljesítmény a kéreg- és hídképződés miatt erősen csökkenhet és megnő az eltömődés veszélye.

Két különböző módszere ismert a nedves lövési eljárásnak, ezek a vastag és vékony sugarú eljárások. Az előbbinél az alapkeveréket lőttbetonszivattyúval vastag sugárban szivattyúzzák a szórófejhez, majd sűrített levegővel egy átalakítóban diszpergálják, és átalakítva, vékony sugárban lövik. A kötésgyorsítót általában az átalakító előtt a sűrített levegővel adják hozzá. Ez biztosítja, hogy a lőttbeton a kötésgyorsítóval egyenletesen nedvesített legyen. A vékony sugarú eljárásnál ugyanazt az alapkeveréket átszivattyúzzák a forgórészen, és mint a száraz eljárásnál, sűrített levegővel továbbítják. A kötésgyorsítót külön fúvókán keresztül, sűrített levegővel adják hozzá. Feltételezve, hogy ugyanazokat a követelményeket írták elő az alkalmazott betonra, mindkét módszer – a vastag és a vékony sugarú eljárás is – ugyanazt az alapkeveréket igényli a szemmegoszlás, a víz/cement tényező, az adalékszerek, a kiegészítő anyagok és a cementtartalom tekintetében.

A lőttbeton minőségét leginkább a tulajdonságai határozzák meg. Ezek közül a legfontosabb a kezdeti szilárdsága, illetve annak fejlődése, mivel főként ezért alkalmazzák. Az MSZ EN 14487 és 14488 szabványsorozat foglalkozik a lőttbetonokra vonatkozó különleges előírásokkal, az MSZ 4798-1 szabvány általános előírásait kell alkalmazni a lőttbetonra, ahol az megfelelő. Gyakran használják Európában a lőttbeton kezdőszilárdságának meghatározására az Osztrák Beton Egyesület irányelveit és osztályozási rendszerét: 

Vékony rétegekben, száraz alapfelületre alkalmazott lőttbeton tartószerkezeti követelmények nélkül.

Vastagabb rétegekben − beleértve a fej fölé − nagy teljesítménnyel, csekély vízbetörés mellett történő alkalmazást. A frissen lőtt beton a következő munkák során már igénybe vehető. 

Biztosítási munkákhoz vagy erős vízbetörések esetén. Csak különleges helyzetekben alkalmazható, a megnövekedett porképződés miatt.

A nagyon korai szilárdságok meghatározására (a 0–1 N/mm² tartományban) a Proctor- vagy penetrométertűt használják. A 2–10 N/mm² nyomószilárdsági tartomány mérésére a következő módszerek ismertek:

Kaindl/Meyco: a belőtt csavarok kihúzó erejével történő meghatározás.

Hilti (Dr. Kusterle): Hilti DX 450L szögbelövő géppel szögeket lőnek be, ezek behatolási mélységével (I) és a kihúzó erővel (P) történő meghatározás (lövési energia és szögméret szabványosítva).

Egyszerűsített Hilti-módszer (Dr. G. Bracher, Sika AG): a Hilti DX 450L szögbelövő géppel szögeket lőnek be, ezek behatolási mélységével (I) történő meghatározás (lövési energia és szögméret szabványosítva). Az előírt kezdőszilárdság meghatározása ezzel a módszerrel ±2 N/mm² pontosságú.

A Sika csoport élenjár a lőttbetontechnológiák fejlesztésében és alkalmazásában. Így ma már Magyarországon is rendelkezésünkre állnak az acélhaj erősítésű, a szulfátálló, a fokozottan hő-, illetve tűzálló lőttbeton alkalmazások, valamint az ezekhez szükséges módszerek és anyagok, nem beszélve arról a mérnöki tudásról, amely egy ilyen speciális anyag használatához elengedhetetlen.