Az "Év háza" díjat 1994-ben alapították, majd a 2000-es évek elején elhalt és csak 2008-ban élesztette újjá Szoják Balázs a Magyar Építőművészek Szövetségének és más szakmai szervezetek támogatásával. A gazdasági helyzet miatt az idei kiírásra kevesebb pályázat érkezett, mint tavaly, de a zsűri szerint színvonalasabb munkákat adtak be idén. A bírálóbizottság elnöke Cságoly Ferenc DLA, társelnöke Kálmán Ernő DLA, Szoják Balázs, és Tóth Balázs volt. A kiírás szerint a bírálóbizottság külön is értékelte a gazdaságossági szempontokat, az egyszerűséget, természetességet, tisztaságot. Az idei verseny érdekessége, hogy a díjazott négy épület között három nyaralót találunk.

A legjobbnak járó "Év háza" díjat Selényi György munkája nyerte el (1. és 2. kép). A horányi nyaralóépületre a zsűri elsősorban azért figyelt fel, mert a magyar nyaralóépítészet legszebb hagyományait követi, környezet- és szerkezettudatosság jellemzi. A kétlakásos nyaralóépületet tiszta alaprajz jellemzi. A két épületegység között kialakított átrium, a vízre tájolt teraszok természetes hűtést, szellőzést biztosítanak a tereknek. 

Az egyszerű kubusok, a telken racionálisan elhelyezett épület magától értetődő, egymással és környezetével harmóniát teremt. A természetes anyaghasználat, fa, acél, vakolt felületek jól hangsúlyozzák a minden hivalkodástól mentes építészeti szándékot.

 

Különdíjban részesült Perschka Alféd budapesti üdülőháza (3. kép). A bírálóbizottság a tervezők munkája mellett az épület megvalósításában részt vevők odaadását, készségét és együttgondolkodását is elismerte a díjjal. A műszaki részletek gondos tervezésről és kivitelezésről vallanak. A pályázatok közül léptékében is kiemelkedik a Római part üdülőövezetében épült családi ház. A Duna-parti épület megformálásán az észak amerikai art deco villaépítészet stílusjegyei érezhetők, ugyanakkor anyaghasználata hagyományos, mértéktartó és igényes. A hazai lakóház-építészetben szinte ismeretlen az az egyensúly, ami itt a külső építészeti megformálás és belsőépítészeti kialakítás között létrejöhetett.

Kamarás Bálintot, és Klemm Gabriellát leginkább azért díjazták dicsérő oklevéllel, mert a nyaralóépület kis léptékével szépen illeszkedik a környezetéhez, amit anyagválasztásával, kellemes színvilágával ért el. A zsűri példaértékűnek ítélte a rendkívül igényes és gondos kivitelezését (4. kép). A faszerkezetű ház közös magasteteje alatt két különböző méretű racionális alaprajzú nyaralóegység található, amelyeket nyitott terasz választ el, illetve köt össze. A homlokzatokon is megjelenő fa vázszerkezet nyugodt ritmusa meghatározza az épület karakterét. A kitöltő falak anyaga kívül sötétkékre pácolt, belül natúr fenyődeszka, a kettő között hőszigetelés található. 

A Somosi János tervezte épület legfőbb erénye az arányosság (5. kép). Mértéktartó, harsányságtól mentes, ugyanakkor alaposan átgondolt megoldások és részletek alakítják a képet. Az épület részletképzéseiből az sugárzik, hogy az építés folyamatában az építész mindvégig bizalmat élvezhetett. Az épülettel szemben azonban fel kell említeni, hogy a tervezett megoldások és szerkezetek a mai követelményekkel nincsenek teljes összhangban. Ezzel magyarázható, hogy "csak" Dicsérő oklevelet kapott a tervező.