A felszólalók az előadásokban és hozzászólásokban valamennyien támogatták a tanács megalakítását, ugyanakkor kifejtették álláspontjukat szakterületük szempontjai alapján. Kárpáti József szervező, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége Könnyűszerkezetépítő Tagozata (ÉVOSZ-Makész) elnöke, bevezetőjében elmondta, hogy mára a klímaváltozás már tény, ennek oka a légkörbe jutó üvegházhatást okozó gázok (ühg) nagy mennyisége. Az ühg nagy része szén-dioxid, éghajlatunkon pedig ennek legalább 40 százalékáért az épületeink a felelősek. Fosszilisenergia-forrásaink kimerülőben vannak, és ezek nagy hányadát importáljuk. Bár hazánk a világnak csak kis része, de kötelességünk mindent megtenni a magunk területén a nagyobb katasztrófák elkerülése érdekében. Ezért feladatunk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, az épületek energiaigényének minimalizálása, a fosszilis energiahordozókból nyert energia felváltása megújuló energiaforrásokkal – mondta el Kárpáti József. Majd részletezte a mai jogszabályi környezetet, és megfogalmazta, mely területeken kell módosítani az előírásokat, hogy hazánk is megfeleljen a ránk rótt előírásoknak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése területén. Hozzátette, a LÉT feladata, konszenzusokon nyugvó, hosszú távú stratégia kidolgozása, és használható javaslatokat tenni a jogszabályalkotóknak. (A vitaindító részletesen a www.bautrend.hu oldalon olvasható.) Írásunkban összefoglaljuk a kerekasztal-beszélgetésen elhangzottakat.

Dr. Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium szakállamtitkára hozzászólásában kiemelte az uniós elnökségre való felkészülést. Ennek keretében készül Európa kockázati térképe, ezen bemutatják a területi veszélyeket, amelyekkel az egyes régióknak és tagországoknak szembe kell nézniük. Tartalmazzák a klímaváltozásból fakadó kockázatokat mind a vízháztartás, mind a hőmérséklet-változás területén a bioszférára gyakorolt hatásait tekintve. Megjelennek még az energiaellátás, a demográfiai és más kockázatok is a térképen. Az energiahatékonyság kérdésének kiemelt szerepe lesz, ezen belül pedig jelentős az épületenergetika súlya. A szakállamtitkár kiemelte, abban látja a kerekasztal szerepét, hogy javaslatokat fogalmazzon meg a Nemzeti Cselekvési Programhoz.

 

Dr. Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára az összetett és egységes megközelítést hangsúlyozta, mert az energiahatékonyság ügye összekapcsolódik valamennyi, az életminőséget is befolyásoló tényezővel. Majd hozzátette, a környezetvédelem területén büntetések helyett ösztönző rendszert kell kidolgozni. Nagyon fontos a források közötti összhang megteremtése.

 

Bencsik János, az Országgyűlés Gazdasági és Informatikai Bizottsága tagja az építésgazdaságban rejlő gazdasági lehetőségekről szólt, mivel még ma is minden tizedik törvényes munkahely ehhez kötődik, és a nemzetgazdaság teljesítményé nek 10 százalékát adja. Vázolta, hogy az elmúlt 18 év alatt 18 petajoule-lal csökkent az energiafelhasználásunk. 2016-ig pedig 57,4 petajoule megtakarítást kellene elérnünk, tehát az eddigieknek több mint hatszorosát kell teljesíteni. Majd felhívta a figyelmet, a mai lassú pályázati rendszerrel ezt nem lehet megvalósítani. Ugyanakkor az összehangolt, jól működő pályázati rendszer megrendelést hozhat az építésgazdaság számára, ennek pedig nagy a jelentősége a munkahelymegőrzés és –teremtés tekintetében. A környezettudatosság szempontjából kiemelte a hagyományos gépészeti berendezések cseréjét, az energiatakarékos rendszerek fontosságát. 

 

Olajos Péter szakpolitikus a támogatási rendszerben lévő pénz és a pazarlásra ösztönző fűtéstámogatások aránytalanságára hívta fel a figyelmet. Kiemelte, a jó rendszer munkahelyeket teremt, megfelel a fenntarthatósági követelményeknek és az európai uniós előírásoknak. 

 

Szerdahelyi György, a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium munkatársa arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy például a KEOP-ban közületek, állami intézmények akár 100 százalékos támogatást is elnyerhetnek, mégis döcög a pályázatok a beérkezése. 

 

Fegyverneky Sándor főépítész az építészek mellett a sajtó felelősségéről szólt. Véleménye szerint a médiának többet kellene tenni azért, hogy a fenntartható és a környezettudatos építés ügye része legyen a közgondolkodásnak. Fontosnak tartotta a minisztériumok együttműködését, hogy megalakult a tárcaközi munkabizottság a 36/2009 (V. 12.) országgyűlési határozat – az általános válság következményeként az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekről – végrehajtására.

Ámon Ada, az Energiaklub ügyvezető igazgatója örömmel venné, ha létrejönne egy energiahatékonysági lobbi – ez lehetne a LÉT –, amely hatékonyan összefogja a szervezeteket, hogy sikeresek legyenek az érdekérvényesítésben. Az Energiaklubnak számos olyan projektje van, amely érdemes arra, hogy beépüljön, és a tanulságait használják a tanácsban. Ámon Ada is kihangsúlyozta az államigazgatáson belüli információáramlás és együttműködés jelentőségét.

 

Széman György, a Magyar Építőanyagipari Szövetség elnöke elmondta, ha Magyarországon a több mint 4 milliós lakásállomány legalább fele nem felel meg az energetikai, műszaki és hőtechnikai követelményeknek, akkor ennél már csak rosszabb arány a középületeknél tapasztalható. Bírálta a rendelkezésre álló források rossz koordinációját, ugyanakkor hozzátette, minden hiba ellenére 6 év alatt 190 ezer panellakás újult meg. A közelmúltban a szervezet által készített Nemzeti Építési Program konkrét javaslatokat tartalmaz az építőipar problémáinak a megoldására (www.measz.hu). Majd hozzátette, szükség van az energiatanúsítvány megfelelő bevezetésére, hogy annak hitelessége, szakmaisága, ellenőrizhetősége és az eljárások átjárhatósága biztosított legyen. Számításaik szerint közel 500 milliárd forint beruházást igényelne az épületek primer energiafelhasználásának csökkentése és a légszennyezés visszaszorítása (2020-ig 20 százalékkal). Ehhez Széman György szerint körülbelül 150–180 milliárd állami forrásra lenne szükség, amit megfelelő adópolitikával kellene kiegészíteni. 

 

Kató Aladár, a Magyar Téglás Szövetség elnöke nagyon jó dolognak tartja, hogy a szervezetek képesek egymással megegyezni. Kiemelte, a megfelelő módon megépített lakás a nemzeti vagyont fogja növelni, itt áll majd száz évig. Nagyon fontos lenne jó lakástámogatási rendszer kiépítése, mert elengedhetetlen része a lakáspolitikának, és ki kellene alakítani a lakásfelújítás feltételeit is. Az új lakások támogatását energetikai alapra kellene helyezni, az a lakás, amelyik energetikailag jobb, azt jobban kell támogatni. Bellavics László, a Zöldtetőépítők Országos Szövetsége elnöke az építőipar mostoha gyermeke, a zöldtetők a védelmében emelt szót. Mára a nagyvilágban a városi fenntartható fejlődés megkerülhetetlen zöldkertek nélkül. Az Építésügyi Városfejlesztési Minisztérium megszüntetésével a zöldfelület-gazdálkodás önkormányzati hatáskörbe került, amely gyakran ellenérdekelt, mivel minden létező ingatlant beépítenek. Szerinte egyetlenegy módon javítható a helyzet: amit a talpunk alól elvesznek, azt adják vissza a fejünk fölött. Sajnos az OTÉK több szempontból visszalépés a korábbihoz képest, érdemes lenne szakmai szempontból újból elemezni. A legnagyobb problémának azt látja, hogy a zöldtetőépítésnek nincsenek szakmai kritériumai, jelenleg a beruházót nem kötelezik arra, hogy hosszú távon felelősséggel tartozzon az épületért, amikor elfogy a pénz, olcsó és szakszerűtlen zöldtetőt építenek, ennek a felújítása pedig sokkal többe kerül. 

 

Debreczy Zoltán, a Magyar Passzívház Szövetség elnöke hangsúlyozta, az épületek energiahatékonysági lehetőségeit teljes mértékben ki kell aknázni, amit az eddiginél jóval szigorúbb, új szabályozással lehet elérni. Ehhez meg kellene határozni, hogy például 2020-ig mit szeretnénk elérni, hozzá az átmenetet megadni. Mindezt megfelelő támogatási rendszerrel kellene kiegészíteni. A mai technológiával – legyen szó építésről vagy felújításról – akár 80–90 százalékkal is csökkenthető az épületek energiafelhasználása. Ennek jelentőségét az is növeli, ha most kisebb felújítást végzünk, akkor 20–40 évig olyan energetikai szinten fog maradni az épület, mert addig nem fognak érdemben hozzányúlni. 

 

Dr. Matolcsy Károly, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. képviselője a mintaépületekre hívta föl a figyelmet, amelyekről kiderül, mennyivel kerül többe az építése, és mennyivel kerül kevesebbe a fenntartása a hagyományoséhoz képest. Bírálta a hazai pályázatok bonyolultságát, szerinte ezért sokan előre visszarettennek. Elmondta, Ausztriában bemegy a pályázó a bankba, kitölti az egyszerű űrlapot, hogy például napkollektort szeretne feltenni a házára, bejelöli hány négyzetmétert, és hamarosan megkapja a támogatást. 

 

Horváth Sándor, az Épületszigetelők Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetsége, a Magyar Passzívház Szövetség és a Zöldtetetőépítők Országos Szövetségét is képviselte, először azok nevében szólt, akik dolgoznak, akik a sor legvégén állnak, és akik a lánctartozás legutolsó láncszemei, és nagyon sokszor pénz nélkül maradva bele is buknak vállalkozásukba. Fontos, hogy amiről eddig szó volt, a kisvállalkozásoknak túlélési, megélhetési lehetőséget biztosítson. A környezettudatos építés a tervezés során dől el – folytatta Horváth Sándor, ha a tervezés nem volt gondos, hiába a jól felkészült szigetelő szakember. Szemléletváltás szükséges az épületek energiatakarékossága témakörében, nagyon fontos mindenféle szabályozásba beépíteni, hogy az épületek pára- és légzárása az gyakorlatilag a hőszigeteléssel egyenértékű kell legyen. Majd hozzátette, fontos lenne a közigazgatásban dolgozók át- és továbbképzése, mert gyakran a benyújtott energetikai számításokat csak átlapozzák, és kipipálják, hogy megvan, de érdemben nem biztos, hogy meg tudják ítélni. 

Dr. Becker Gábor, a BME Építészmérnöki Kar dékánja először szólt a kar történetéről, majd mai helyzetéről, viszonylagos függetlenségükkel és képzett emberi hátterünkkel tudnak bekapcsolódni a tanács munkájába.

Makovényi Ferenc, az Ybl Miklós Építéstudományi Kar dékánja szerint az a gond, hogy az emberek nem értik, csak sejtik, hogy baj van. Még nem látni az utcán tüntetőket, akik követelik a szigorú szabályozást. A globális felelősség nem érzékelhető közvetlenül, csak rendkívül lassan és fokozatosan lehet kiépíteni. A nevelés nagyon-nagyon rossz az általános iskolától, szakképzésen és a középiskolán át az egyetemig – fejtette ki a dékán. Hangsúlyozta a szakképzés fontosságát, mert nem lesz, aki jól megépíti az energiahatékony épületeket. 

Mehrli Péter, Magyar Ingatlanszövetség elnöke elmondása szerint tagjaik sajátos tevékenységéből adódik, hogy az ellenőrzés oldalon tudnának részt venni a tanács munkájában. Az elnök nagyon fontosnak tartja, hogy az ingatlanadóban vegyék figyelembe az épület energetikai tulajdonságait. 

 

Bozsó Béla, a Magyar Épületgépészek Szövetsége ügyvezetője, a Megújuló Energia Szekció vezetője kifejtette, jelenleg az energiatakarékosság és az energiahatékonyság területén a hagyományos épületgépészeti berendezések alkalmazásában nagy problémák vannak. Gondot jelent, hogy a berendezések nagy része nincs megfelelően megtervezve és szabályozva. Nagyon fontos még, hogy szak- és felsőfokú képzés feltételeit radikálisan meg kell újítani. Ma Magyarországon talán csak öt szakképző intézményben oktatnak napkollektor-szerelést. Végül hozzátette, az épületgépész társadalom nagy része elkötelezett az energiatakarékosság és az energiahatékonyság területén. 

 

Reith András, Magyar Környezettudatos Építés Egyesület alelnöke fontosnak tartja, hogy a települések önkormányzatához jusson el egy olyan dokumentum, amely alapjában szabályozási terveiket megfelelő módon át tudják alakítani. Az egyesület a közeljövőben erre kísérletet is tesz, összeállítottak egy anyagot, amellyel segíteni tudnak. Hozzátette, az új épületeknél a felújítás sokkal fontosabb. A közpénzen létrehozott beruházások esetében kötelezővé kell tenni azokat az elveket, amelyeket ezen a kerekasztalon is megfogalmaztak, mert a saját pénzünkről, adóforintjainkról van szó.

 

Ujj Attila, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdekképviseleti Szakmai Szövetsége elnöke az országos építésügyi kataszter hiányára hívta föl a figyelmet, amelyben az épületek, lakások szerepelnének, főleg a műszaki szempontok alapján. Ezeket az adatokat pedig figyelembe kellene venni a pályáztatás során. Köztudott, hogy panel és panel között is mekkora különbség van, mégis ugyanolyan feltételekkel indulhatnak a pályázatokon. Ujj Attila is sürgette, hogy a minisztériumok egyeztessenek a pályázatok kiírása során. Megjegyezte: szakembereknek kell eldönteniük, hogy mely épületben milyen típusú fűtés használata a legmegfelelőbb, nem szabad rábízni a 4–6 vagy 10–100 fős lakóközösségekre. 

 

Varjasné Székely Éva, a Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége elnöke az energiatanúsítványról elmondta, mivel 2008 őszétől indult a rendszer, jövőre várható, hogy tömegesen állítsák ki ezeket az igazolásokat. Ahhoz, hogy energiahatékony házak épüljenek, politikai döntés kell, amíg ez nem valósul meg, és nem kapnak az ilyen az épületek támogatást, addig nem fognak tömegesen épülni. 

 

Lestyán Mária építészmérnök kiemelte, az energiahatékonyság ma már nem szabadon választott gyakorlat. 2020-ra, 2050-re előírt szennyezőanyagkibocsátáscsökkentési kötelezettségeink vannak. Már nem arról kell gondolkoznunk, tegyük-e vagy sem, hanem hogyan lehet hatékonyan, komplexen cselekedni. Nem fenntartható hogy szinte mindenki magántulajdonban lakik, mert sokan nem képesek elvégezni a felújításokat. Ezért átjárhatóvá kell tenni a lakástulajdonrendszereket úgy, hogy hosszú távon se sérüljön a lakhatáshoz való jog.

A kerekasztal-beszélgetés végén Kárpáti József megállapította, valamennyi résztvevő egyetért a célokkal, így a Lakás-és Épületenergetikai Érdekegyeztető Tanácsot létre kell hozni. Kijelentette, fontos, hogy a politika ne helyettünk ne a fejünk fölött döntsön, vagy adott esetben ne három napot adjon véleményformálásra, hanem használja ki azt a szürkeállományt, amelyet az itt megjelentek képviselnek. A tanács szervezését az ÉVOSZ és a Könnyűszerkezet-építő Tagozat fölajánlja, illetve akinek lehetősége van, csatlakozzon szervezete nevében a szervezőbizottsághoz.