Sokszor példálózunk az akadálymentesítés nyugati eredményeivel, pedig ott sem teljesen alakítják át az épületeket a fogyatékos emberek igényei szerint. A fejlett országokban összetettebben gondolkodnak, a teljes átalakítás helyett sok esetben segítő személyzettel vagy segédeszközökkel váltják ki az infrastrukturális fejlesztéseket. Nem egyszerűen gyakorlati megoldásokat kell átvenni, sokkal inkább a hozzáálláson lenne szükség változtatni. Az akadálymentesítés célja az ergonomikus megoldások alkalmazása. Olyan környezet kell teremteni, amely mindenki által jobban használható, a fogyatékos emberek számára pedig a minőségi élet alapfeltétele.

Az akadálymentesítést legtöbben fizikai értelemben használják, holott sokkal összetettebb fogalomról van szó. Bonyolultabban hangzik, de szakszerűbb kifejezés az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése, amely nagyobb területet ölel fel. Az infrastruktúra fejlesztésén kívül a szolgáltatást nyújtó ember hatékony közreműködése és a megfelelő tájékoztatás is nélkülözhetetlen a fogyatékos emberek számára. Az akadálymentesítés felgyorsítását pályázati pénzek szolgálják. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv regionális operatív programjai keretében 2007 óta sorra írnak ki pályázatokat, de a Norvég Alap szintúgy forrást teremtett a fejlesztésekhez – emelte ki Szentkatolnay Miklós, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) Akadálymentesítési Programirodájának vezetője. Magyarországon ma már szinte minden kistelepülésen van olyan épület, amely részben vagy egészben akadálymentes. Mára rutint szereztek a pályázati rendszerben a lehetséges jelentkezők, ráadásul a tapasztalatok szerint sokat fejlődött a mérnöktársadalom tudása és a kivitelezés egyaránt. Az FSZK büdzséjében pedig 2008 és 2010 között több mint 500 millió forint áll rendelkezésre akadálymentesítésre. Nem minden azonban az átalakítás. A könnyű elérhetőség megteremtése csak az első lépés, az üzemeltetésre legalább akkora gondot kell fordítani – hangsúlyozta Szentkatolnay Miklós. Ezért egy projektet indítottak az ezzel kapcsolatos tudás átadására. Attól, hogy az éppen aktuális jogszabályoknak megfelelően akadálymentesítettek, nem szabad kipipálni a problémát. Az egykori akadálymentesítés valószínűleg mára elavult, a tizenkét évvel ezelőtt elfogadott építési törvény alapján át- vagy felépített épületek akadálymentesítése újra időszerűvé vált. Szakemberek figyelmeztetnek: tízévente időszerű a közintézmények korszerűsítése, az akadálymentesítés újragondolása. 

Legalább ennyire fontos az épület körüli környezet kialakítása. Hiába a kijelölt parkoló, ha onnan csak bajosan juthat el a mozgáskorlátozott az épületbe vezető – egyébként gondosan kiépített – rámpára. Éppen ezért az akadálymentes parkolóhelyek kialakításának szigorú szabályai vannak: a felfestett állások legalább 2 százalékát ilyen célra kell fenntartani, méghozzá a célállomás bejáratához legközelebb, ami lehetőség szerint 50 méteren belül van. A könnyebb ki- és beszállás érdekében kívánalom még, hogy a járdával ne párhuzamosan jelöljék ki a mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolókat. Kulcsfontosságú, hogy a közlekedés és az úthálózat szintúgy idomuljon a XXI. század esélyegyenlőségi elvárásaihoz – szögezte le Bárdi Gábor, a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének irodavezetője. Ahogy nem megoldott a ki- és bejutás lakóépületekbe, úgy a közlekedés és parkolás, illetve a tömegközlekedés is meglehetősen problémás. A fogyatékos emberek zavartalan célba jutását ugyanis nem kizárólag az egyes épületek akadálymentesítésével kell elérni, mindenekelőtt a közlekedést kellene újragondolni. Ebben a vonatkozásban óriási a lemaradás mind az infrastrukturális beruházások tervezésekor, mind kivitelezésekor – emelte ki Bárdi Gábor, aki szerint nálunk ez döcögősen halad, már a projektek előkészítésekor sem jut kellő figyelem erre a területre. Más országokban a közösségi közlekedés elérhetővé tétele kiemelt szerepet kap. Nálunk ugyanakkor a villamosok mindössze 8 százaléka alkalmas arra, hogy kerekes székkel felszálljon rá az utas, és az alacsony padlós buszok aránya csak kicsivel jobb. Kifogásolta az irodavezető az aluljárók tervezését is: például a Blaha Lujza téren ugyan gondoskodtak arról, hogy a kerekes székesek a felszínre jussanak, ám megfeledkeztek arról, hogy ezt ne csak az egyik, hanem a mási irányba is biztosítsák. Ez pedig így csak félmegoldás – tette hozzá. Ahol odafigyelnek, ott is vannak zűrök – hangsúlyozta az irodavezető. A rámpák építésekor az 5–8 százalékos lejtés követelményére nem mindig vannak tekintettel. Márpedig ennél nagyobb lejtés esetén nem lehet önállóan használni a rámpát. A tájékoztatás terén nagy előrelépés lenne, ha kiadványokat jelentetnének meg az akadálymentesítésről, amelyből a fogyatékos emberek megtudhatnák, hol található számukra is használható toalett a városban. Mindez egyébként nem csupán az itthoni mozgássérültek életét nehezíti meg, hiszen egyre több a mozgásában korlátozott világjáró.

Hasonlóan problémás a gyógyfürdők akadálymentesítése. A hazai és a máshonnan érkező fogyatékos emberek számára hiába vonzóak a magyarországi gyógyvizek, ha sok helyütt mégsem gondolnak a kerekes székesekre. Például az öltözők kialakítása során figyelni kellene arra, hogy kerekes székkel nagyobb mozgástérre van szükség. Ha a fürdők tervezésekor hozzáértő mérnököket is alkalmaznának, az célszerűebb kialakítást eredményezne, ami növelné az adott fürdő hírnevét, és így a bevételeit is. Bár sok tervező tisztában van az akadálymentesítés fő követelményeivel, a rehabilitációs mérnök tudása jól jöhet a részletek kidolgozásában.