Nincsenek megbízható statisztikai adatok arra nézve, hogy évente hány tetőtéri lakás épül már meglévő társasházakra. De az elmondható, hogy ahol ezt lehetővé teszi a helyi rendezési terv, és van erre alkalmas épület, ott előbb-utóbb lakásokat alakítanak ki. Függetlenül attól, hogy lokálisan milyen hatása lesz annak, ha az emeletekkel együtt megnő a lakószám is. – Nem csak anyagi, etikai kérdés is, hogy szabad-e beépíteni a tetőteret – mondja Markó Balázs mestertanár, aki az SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar településmérnöki és építészeti tanszékén 15 éve foglalkozik a témával. Szerinte a szabályozás helyenként rigorózus, más esetekben viszont érthetetlenül lyukas. A jogszabályi környezet és az ebből következő építőhatósági gyakorlat egyáltalán nem foglalkozik az egységes városképpel és az urbanisztikai hatásokkal, miközben a tetők beépítése természetes folyamat, amely nemcsak az adott épület műszaki állapotáról, hanem a város szövetéről is szól – jegyzi meg Markó, aki egyébként gyakorló építészként nem híve az átgondolatlan tiltásnak sem, mivel így nem érvényesülhet a kreativitás, amire a tetők esetén nagy szükség van. Más szempontból hasonló kritikát fogalmaz meg Csuja László a Belvárosi Tetőtér Kft. ügyvezetője, szerinte Budapesten hiányzik az egységes, egész városra érvényes engedélyezési rendszer.  Az Országos Településrendezési és Építési Követelmény (OTÉK) mellett a kerületek saját szabályozási terveinek is meg kell felelni és a belső kerületek esetében többnyire a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal feleslegesen szigorú és egyáltalán nem következetes hozzáállásával is számolni kell – így akár 8 hónapra is megnyúlhat az engedélyezési eljárás. Ez a nem túl vállalkozóbarát helyzet elriasztja az ingatlanfejlesztőket, miközben a lakóknak nincs pénzük a régi belvárosi bérházak felújítására.

A vidéki városokban jóval előrehaladottabb a tetőterek és lapos tetők beépítése, bár itt is vannak nehézségek, de ezek a fővároshoz képest merőben más jellegűek. A siófoki főépítész asszony, Bende Kornélia elmondta, hogy a somogyi városban a '90-es évek közepén kezdték beépíteni a három-öt emeletes, lapos tetős házgyári épületeket. Véleményt csak a beadott tervekről mondhattak, így ha azok egyébként megfeleltek az előírásoknak, akkor minden további nélkül kiadták az építési engedélyeket, vagyis például esztétikai szempontokat kevéssé lehetett érvényesíteni – jegyzi meg a főépítész asszony, aki előzőleg a helyi építési osztály vezetője volt. Siófoknak pedig nem volt határozott elképzelése a tetőterekkel kapcsolatban, amit adott esetben érvényesíthetett volna. A beruházók a minél nagyobb hasznos alapterületben és a költségek leszorításában voltak érdekeltek, a lakók dörzsölték a tenyerüket, hogy a tetőszigetelést megúszhatják, a városvezetők pedig örültek, hogy évente 3-4 leromlott lakótelepi ház mégiscsak megújul, méghozzá úgy, hogy ez nekik egy fillérjükbe sem kerül. Ez az engedékenység szemmel látható Siófok turisták által kevésbé látogatott lakóövezeteiben – igaz ugyan, hogy az erre alkalmas lakótelepi házak hozzávetőleg felét mára már beépítették, de ezek között alig találni egymásra kár csak rímelő ráépítést. Ez alól csak az elmúlt években átadott emeletráépítések kivételek, ahol a bővítést az érvényes panelpályázatokkal összekötve valósították meg – vagyis immár önkormányzati szerepvállalással is. 

Némileg más a helyzet az ország másik felében, Nyíregyházán. Ott kezdettől fogva határozottabb volt a város és az érintett lakóközösség is ügyesebben érvényesítette az érdekeit, ami a tulajdonviszonyokból következik. A Lakszöv Nyíregyházi Lakásszövetkezet 2500 albetétet kezel, de nem mint külső társasházkezelő – a lakók ugyanis nemcsak a lakásuknak, de a szövetkezetnek is résztulajdonosai, ami szemléletbeli különbséget jelent. Lakásszövetkezetek esetén az osztatlan közös tulajdonnal – így a tetővel – kapcsolatos döntéshozatal jóval egyszerűbb, ráadásul a nyírségi megyeszékhelyen egyszerre több ház beépítését is megpályáztatták, ezért jobb feltételeket alkudhattak ki. Mivel a Lakszöv házainak többsége Nyíregyháza frekventált részén fekszik, ezért a külső megjelenés tekintetében következetesebben járt el a helyi építési hatóság. Az önkormányzat nemcsak előírt, de tevőlegesen segített is – a központi pályázati pénzek sikeres kijárásában szerepe lehetett annak is, hogy a város első embere, Csabai Lászlóné egy ideig lakásügyi kormánymegbízott volt. – Azzal, hogy a Lakszöv egyszerre több ház beépítési jogát kínálta csomagban és a panelpályázati támogatásokért is jó eséllyel indult a lakóközösség, kiszámítható üzletté vált a tetőbeépítés – mondja dr. Pápai László, a nyíregyházi Saxum Tető Projekt Kft. ügyvezetője. Az általuk kínált konstrukció lényege, hogy a beépítés jogáért cserébe a Lakszöv által elnyert panel- és egyéb felújítási pályázatok önrészét átvállalják a lakóktól (ez lakásonként 350–400 ezer forint), egyúttal generálkivitelezőként elvégzik a külső nyílászárók cseréjét és a homlokzat szigetelését, valamint a tetőtérbeépítéshez szükséges strangcseréket és elektromos átalakításokat. További, cseppet sem csekély költségelem, hogy az új lakásokhoz megfelelő számú parkolóhelyet kell kialakítani, amit Nyíregyházán nem lehet pénzben megváltani. Az ingatlanfejlesztő és -beruházó cég 2000 óta 22 lapos tetőt épített be, ahol 119 darab 29 és 64 négyzetméter közötti lakást alakítottak ki. Jelenleg is két házon dolgoznak, hamarosan 39 lakást adnak át. Kizárólag három-négy szintes, gázfűtéses házakkal foglalkoznak. Ennek oka, hogy a távfűtéssel ellentétben az egyéni fűtőrendszereknél a lakók azonnal érzékelik a hozzávetőleg 30 százalékos energiamegtakarítást, ami igazolja a beruházás helyességét, és elviselhetővé teszi az építkezéssel járó kellemetlenségeket.

A tetőtér be- és ráépítés nagyságrendjét jelentősen befolyásolják az ingatlanpiaci kilátások, de ezen belül ennek a szegmensnek is vannak sajátosságai. A magyar lakásvásárlók, ha választhatnak, akkor inkább hagyományos ingatlanokba költöznek. Nyíregyházán 210-230 ezer forintért kelnek el a tetőtéri lakások, ez a zöldmezős új lakásokhoz képest 5-10 százalékkal alacsonyabb összeg. Hiába lenne rá lehetőség, Kelet-Magyarországon nem fizetik meg a nagy teraszt vagy a különleges penthouse-okat – a helyi igények ismeretében lényegében csak kisebb lakásokat építenek a tetőkre. Vagy már ezeket sem. Hiába újított fel a Saxum a panelprogram keretében még további 11 házat, a gazdaság válság következtében leállította ráépítések előkészületeit, mert egyelőre nem biztosított, hogy a közeljövőben értékesíteni tudnának 119 lakást – jegyzi meg dr. Pápai László. Budapesten már rég kettévált a piac. Sokan álmodoznak tágas tetőtéri lakásról, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra, de anyagilag ezt kevés honfitársunk tudja vállalni. – A magyar vevők tetőtéri lakások esetén 500-600 ezer forint feletti négyzetméterárat már nem nagyon fizetik meg – mondja a már idézett Csuja László, aki 2006 óta foglalkozik belvárosi tetőterek átalakításával. Az előkelőbb helyeken – mint amilyen az Andrássy út is – 1 millió forint körül alakulnak a prémium tetőtéri apartmanok négyzetméterárai. Ezeket az exkluzív lakásokat többnyire külföldi ingatlanfejlesztők építik, és szinte kizárólag külföldi befektetők vásárolják. (Lásd írásunk a következő lapon: Torony magas luxus)