Az észak-magyarországi nagyváros központja a Közép-európai Ipari Örökség Útjának, amit azért hoztak létre, hogy nagyobb figyelmet kapjon az ipari kultúra. Az egykori gyárépületeken keresztül megismerhető a tudományos és az ipari örökség is. Az európai kezdeményezés azért is fontos, mert mára már nagyon kevés az olyan eredeti állapotában megmaradt ipari műemlék, amely a korai céhek és manufaktúrák életét mutatja be. A legtöbb, Miskolc környéki létesítmény már csak a turisztika célt szolgál, mint például a Hámori-tó és a lillafüredi kisvasút is.

Miskolc iparosítása szorosan összefügg Fazola Henrik lakatosmester tevékenységével, aki 1770-ben Miskolc-Ómassa területén, Mária Terézia engedélyével vasművet épített. Tette ezt az általa felfedezett bányákra, illetve a térségben található hatalmas erdőségekre alapozva. Fia, Frigyes, előbb a Garadna-patak mentén 1810–1812 között duzzasztógátat épített, amellyel kialakult a Hámori-tó, majd 1813- ban Újmassán korszerű kohót épített, amit 1831-ben átépítettek, majd 1872-ben − miután Miskolc és Diósgyőr között létrejött a hatalmas méretű vasgyár, az őskohó − bezárták. Azóta csak pusztult, az egykori ipari központ épülete majdnem teljesen eltűnt, végül aztán a Diósgyőri Kohászati Üzemek segítségével rekonstruálták és részben eredeti formájában helyreállították. Az építmény Magyarország legrégibb ipari műemlékének számít.

Massa kiválóan alkalmas kohóépítésre: a Garadna-patak adta a vízenergiát, a Bükk hegység mészköve és fái pedig karnyújtásnyira voltak. Az előbbi a salakképzés, az utóbbi fűtés miatt volt fontos. Az olvasztót, a vasverő műhelyt már Fazola Frigyes építette, 1813-ban, fél évszázadon keresztül itt állították elő a nyersvasat, amelyet további megmunkálásra Hámorba szállítottak. Jelenleg az ott lévő kohászati múzeumban látható a régi kohó, valamint az üzem makettje, az alapító mesterek régi írásai, pecsétei és művészi kovácsmunkái.

Lillafüredhez közel, Bükkszentkereszt, Kisgyőr, Répáshuta határában szabadon látogatható a régészeti feltárás nyomán felszínre került három épület, illetve egy üvegfúvó kemence is. Azóta elkészült a gyertyánvölgyi üveghuta rekonstrukciója és a szabadtéri kiállítás. A történeti kutatások szerint ott működött az utolsó bükki üveghuta, de az ipari technológia megjelenésével a falu elnéptelenedett. A szabadtéri kiállítás tablóin a település múltjáról és az üvegkészítés munkafolyamatáról olvashatók információk. A Bükkszentkereszten lévő múzeumban az üveg alapanyagaival, az üvegolvasztó kemencével, olvasztóüstökkel, az üvegfúvó pipával, az üvegfúvás segédeszközeivel, valamint számos fúvóformával ismerkedhetnek meg a látogatók.