A megelőző tűzvédelem részei a füst- és hőelvezető berendezések, más néven RWA-rendszerek (Rauchund 

Wärmeabzugs Anlagen). Feladatuk elsősorban az épületen belüli menekülési, mentési útvonalak füstmentesítése. A belélegzett füstgázok ugyanis nemcsak azért veszélyesek, mert fulladást okoznak, hanem azért is, mert alkotóelemei súlyosan károsíthatják a tüdőt és a légutakat.

 

A keletkező füst szabadba történő elvezetése a személyvédelmen túl segíti a tűzoltók munkáját (például az épületen belüli tájékozódásban, és a tűz mihamarabbi lokalizálásában); csökkenti az oltással járó károkat és a felhasználandó oltóanyag mennyiségét; valamint segít megőrizni az épület és a benne levő vagyontárgyak állagát. A füst- és hőelvezető rendszerek egyébként már szerepelnek az új, 2008. május 22-től hatályba lépett Országos Tűzvédelmi Szabályzatban [OTSZ, a vonatkozó 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelet alapján].

 

A füstgázok hatását és elvezetésének jelentőségét különösen jól szemlélteti a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem főépületének egyik alagsori helyiségében 2006. augusztus 8-án bekövetkezett tűzeset. A sűrű füstben három tűzoltó eltévedt, és levegőjük elfogytával megfulladt. A tragédia után még órákkal később is szellőztetni kellett, mert a szóban forgó helyiségek megteltek mérgező gázokkal. 

A füst- és hőelvezető rendszerek röviden úgy működnek, hogy füst érzékelése esetén – rendszerint riasztással összekötve – a rendszer kinyitja az épület felsőbb részeinek bizonyos nyílászáróit, szabad utat biztosítva ezzel a füstnek a külvilágba. A füst távozását az épület alsóbb részein elhelyezett szellőzőnyílások, esetleg ventilátor(ok) segítik, megakadályozva ezzel, hogy a forró füst elárassza a zárt tereket.

 

A füstelvezető rendszerek fő részei a következők: füst- és tűzérzékelők (jeladók), riasztó, a nyílászáró és az azt nyitó szerkezet (aktuátor), kézi jeladó, valamint az ezeket működtető központi egység. A füst- és tűzérzékelőket úgy kell elhelyezni, hogy azokat a fejlődő füst vagy forró levegő könnyen elérje.

 

A rendszer által működtetett nyílászárókat, azok számát, méretét, elhelyezését a hatályos előírások pontosan szabályozzák. Azok nyitása rendszerint villanymotorral hajtott csavarorsó (esetleg szén-dioxid) segítségével történik. A központi egység dolgozza fel az érzékelőkből beérkező jeleket, fontossági sorrendet határoz meg közöttük, és utasításokat küld a végrehajtó egységek felé. A központi egység értelemszerűen szünetmentes tápegységről működik.

A füst- és hőelvezető rendszerek már meglevő épületekbe is telepíthetők, illetve az oda már beépített felügyeleti rendszerekbe is integrálhatók, az épület mindennapos szellőztetésében, esetleg klimatizálásában is részt vehetnek: ilyenkor az épületben a normál használat esetén keletkezett hőt engedik ki a szabadba. A szellőztetéshez kapcsolódóan például a füst- és hőelvezető rendszerekbe eső- és/vagy szélérzékelőket, esetleg időkapcsolókat is lehet integrálni, hogy a nyílászárók bizonyos körülmények fennállása esetén önműködően becsukódjanak.

 

Füst- és hőelvezető rendszereket minden olyan épületbe célszerű telepíteni, ahol sok ember tartózkodik, mint például irodaházak, bevásárlóközpontok, ipari és raktárcsarnokok, szállodák és éttermek, közintézmények, valamint bankok és pénzintézetek. A telepítésük után nem szabad megfeledkezni a szakszerű karbantartásról sem, amit naplózni kell.