Az elmúlt évtizedben egyre népszerűbbé váltak Magyarországon is az elemes gyújtású vízmelegítők, amelyek – nevükből adódóan – nem rendelkeznek állandó gyújtólánggal. Az őrláng megléte állandó készenlétet biztosít, de ennek a kényelemnek ára van – éves szinten akár 15–18 ezer forint pluszköltséget jelenthet. Takarékosságról tehát nem nagyon beszélhetünk ezen berendezések esetében. A modern, elemes gyújtású átfolyós vízmelegítők számos műszaki megoldást vettek át az őrlángos készülékekből, ugyanakkor a fejlesztések nyomán kedvezőbb a használati komfort, és takarékosabb a gázfelhasználás.

A mai, átfolyós rendszerű vízmelegítőkben szinte kivétel nélkül az úgynevezett hűtött köpenyű hőcserélőt alkalmazzák. Az egymással sorba kötött csővezetékekre rézlemez lamellákat fűznek fel, amelyek a füstgáz hőtartalmát hasznosítják. A hőcserélőben az égő feletti teret rézpalást veszi körbe, így csökkentve annak füstgázveszteségét. A forró palást hőjét a külső felületre forrasztott csővezeték hasznosítja. Ez a kialakítás évtizedek óta adott, és tüzeléstechnikai okokból nem is változott az elmúlt években sem. Takarékosabb üzemmód eléréséhez tehát máshol kellett módosítani a konstrukción, erre a gyújtási mód és a készenléti üzem megoldásában nyílt lehetőség.

Az őrlángos vízmelegítőknél a gyújtóégő őrlángja egy termoelemet melegít, amely a termomágnessel együtt a termoáramkör része. Ez csak akkor engedi be a hálózati gázt a készülék gázarmatúrájába, ha be van húzva. Ezzel szemben az elemes gyújtású vízmelegítők úgy állnak rendelkezésre, hogy közben nem fogyasztanak gázt. Ez úgy lehetséges, hogy a főégő begyújtása mindkét vízmelegítő típusnál azonos: a vízarmatúra szabályozóján átjutott hideg víz a beépített venturi szelep segítségével nyomáskülönbséget hoz létre az armatúra beépített membránján. Emiatt megváltozik annak alakja és a membrántányéron keresztül egy rudazatot tol maga előtt, amely a főgázszelepet – rugó ellenében – nyitja. Az őrlángos vízmelegítőknél a készülék már készenlétben áll a főégő begyújtására. Az elemes vízmelegítőknél más a helyzet, ott az üzemi állapotot meg kell előznie egy gyújtási folyamatnak is. 

Ez a funkció úgy működik, hogy a vízarmatúra tömszelencerúdjának mozgását egy mikrokapcsoló veszi fel. A kapcsoló kontaktusainak záródásával a vízmelegítő elektromos egysége gyújtási impulzust ad. A gázarmatúra mágnesszelepe kinyitja a főégő szelepét, így az égő felületén megjelenő gáz–levegő keverék elektromos szikra segítségével begyújtható. A lángfelügyeletet – a fali kombi készülékekkel analóg módon – ionizációs elektróda látja el: működési alapja, hogy a láng vezeti az egyenáramot, így az égőn keresztül záródik az ionizációs áramkör.

A nyugat-európai gyártók átfolyós rendszerű kéményes vízmelegítőinél 1984 óta kötelezően használják a huzatmeg szakítóra szerelt füstgázvisszaáramlásérzékelőt. A szén-monoxid-riasztókkal ellentétben ez az elem csak a felszerelési helyen méri az adott környezeti hőmérsékletet, és a kalibrálási érték felett tiltja a gázkészülék működését. Ez a biztonsági elem nem ad 100 százalékos védelmet: ha a lamellák eldugulnak, az égéstermék nem jut el a kéménybe, illetve ha szennyeződött az égő keverőcsöve vagy fúvókái, akkor a tökéletlen égés miatt megnő a mérgezés veszélye. Azonban ez a megoldás megfelelő védelmet jelent erős szél vagy alacsony kéményhuzat és füstgáz-visszaáramlás esetén. Maga a huzatmegszakító (deflektor) minden gázüzemű kéményes készülék fontos szerkezeti eleme, amelynek egyik legfontosabb feladata a hőcserélőn átjutott és már bizonyos mértékben visszahűlt égéstermék kéménybe juttatása. A biztonsági áramkör fontos része még – a füstgázvisszaáramlás-érzékelő mellett – a hőcserélőre szerelt hőmérséklethatároló termosztát is. Ez a kalibrálási érték túllépésekor bontja a biztonsági áramkört, így védve a hőcserélőt a túlmelegedéstől. A lángőrzés feladatát – az őrlánggal szemben – az ionizációs elektróda veszi át. A készülék gyújtóelektronikája csak abban az esetben engedi be a gázt az égőre, ha ionizációs áram mérhető (lángfelismerés az égőn). 

A melegvíz-komfort javítása Az átfolyós rendszerű vízmelegítőktől manapság már joggal várható el a magas melegvíz-komfort. Nem szabad azonban csodát várni ezektől a készülékektől. Ugyan a tárolós vízmelegítőkkel szemben a tartós melegvíz-mennyiség és időtartam tekintetében versenyképesek, de csak akkor, ha a működési feltételek maradéktalan biztosítottak (konstans teljesítmény, az átfolyt vízmennyiség állandó értéke). A régi őrlángos vízmelegítőknek kézi teljesítményszabályozója volt, ezzel szemben a mai elemes készülékeknél különböző fokozatokra (50–100 százalék között) előre beállítható az égő teljesítménye. A meleg víz hőfokát vízarmatúra vízmennyiség- állító gombjával lehet szabályozni. Az automatikus szabályozású vízmelegítők – a speciális vízarmatúrakialakításnak köszönhetően – jobban kompenzálják a bejövő vízmennyiség hirtelen változásait, így ezek teljesítményszabályozása rugalmasabb. A beállító gombok (vízmennyiség- és teljesítményválasztó gombok) könnyen kezelhetők, egyszerű beállítani a kívánt meleg víz hőmérsékletét. 

Minőség minden tekintetben

A háztartási vízmelegítők tartós fogyasztási cikkek, ezért joggal várható el a 15–20 éves élettartam. Ahhoz, hogy ez valóban így legyen, a termék megvásárlása és felszerelése előtt eleget kell tenni a helyi kéményseprői előírásoknak (megfelelő légellátás, kéményhuzat és -állapot ellenőrzése) és a gázszolgáltató vállalat műszaki iránymutatásainak (új kialakítás esetén gázterv, meóátvétel). A telepítést tehát megfelelően elő kell készíteni, ami adott esetben jelentős járulékos költséggel járhat. Éppen ennek érdekében célszerű olyan típusú és minőségű átfolyós vízmelegítőt vásárolni, amely elsősorban nem olcsóságával, hanem tartósságával tűnik ki. De ugyanilyen fontos szempont a szervizelhetőség, illetve az alkatrész-ellátottság. Ez az elemes gyújtású vízmelegítők alkatrészei esetében azt jelenti, hogy a réz hőcserélő Al-Si ötvözettel készül. Ennek portaszító hatása van, így annak lamellázata nehezebben dugul el, áradásul a réz felület véd a füstgáz kondenzációjából adódó káros kémhatásoktól. Az égő nemesacélból készül, amely halk üzemű és a gázoldal jelentős megbontása nélkül könnyen karbantartható. A tartós készülékeket ivóvíz minőségre alkalmas, egységekre bontható cinkkiválás-mentes bronzházas vízarmatúrával szerelik. A bronz – a műanyaggal ellentétben – hosszú évekig ellenáll a magas víznyomásnak (nem öregszik és nem deformálódik), higiénia szempontjából tökéletes védelmet ad, a hálózati vízben lassan oldódik. Az öntvényből készült gázarmatúrának nemcsak a gáztömören és üzembiztosan kell működnie, de a szerelhetőség is lényeges szempont. Nagyon fontos szerkezeti elem a meleg víz áramlását érzékelő mikrokapcsoló, amely a tömszelence rúdjának mozgását figyeli. A tömszelence mozgó, kopó elem, ezért idővel tömörtelenné válik, ami miatt víz szivároghat a mikrokapcsolóba, ez pedig korróziót, illetve működési zavart okozhat. 

Az átfolyós rendszerű vízmelegítőket gyakran helyezik el fürdőszobában, kád felett, ahol jelentős páraképződés. Ez káros lehet a mikrokapcsolóra, de a gyújtóelektronikára is, ezért azoknak ellen kell állniuk ezeknek a jelenségeknek is. Az elemes gyújtású vízmelegítők agya a központi elektronika, amit hosszú élettartamú gyújtóegységgel kombinálnak. 

A felhasználót az üzemállapotjelző LEDjei informálják a készülék pillanatnyi állapotáról: készenlét, égőüzem, lemerült elemek, amelyek egy mozdulattal könnyedén kicserélhetők. A gyengén látók számára ergonomikus kezelőfelület segíti a biztonságos kezelést, a tartozékok választéka pedig széles körű alkalmazhatóságot tesz lehetővé (PB-átszerelő készlet; közvetlen vízvételi lehetőség, kézi zuhany satöbbi). Mindez esztétikus burkolatba csomagolva, hogy a készülék megjelenése harmonikus összhangban legyen környezetével.