A Gyorsítás nevet viselő jogszabálycsomagok kidolgozására és életbe léptetésére azért volt szükség, mert a szaktárca – a szakmai szervezetekkel folytatott egyeztetéseket követően – úgy látja, hogy az építőipar legfőbb problémái a bürokratikus engedélyezési eljárás, a jól képzett munkaerő hiánya, a növekvő felszámolási eljárások, a bizalomvesztés, s mindenekelőtt a lánctartozások elharapózása – szögezte le Szaló Péter. Hozzátette, hogy kitörési pontot jelenthet a megrendelésállomány növelése – elsősorban uniós pályázatokkal – és az úgynevezett Gyorsítási jogszabálycsomagok (I. és II. program) bevezetése az építésügyben.

A Gyorsítás I. jogszabálycsomag fő célja a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások engedélyezésének egyszerűsítése. Ezen belül kiemelt területnek számít a terület- és telekszerzés, az építési engedélyezési eljárás, a szakmagyakorlói jogosultságok megszerzése, az építőipari kivitelezés, valamint az építési követelmények áttekinthetőbbé tétele. A szakállamtitkár kiemelte, hogy a Gyorsítás I. programcsomag eredményeként harminc százalékkal csökkent az építésügyi hatósági engedélyhez kötött építési munkák köre, 20 százalékkal nőtt azok aránya, amelyek esetében sem engedély, sem bejelentés nem szükséges, és egyszerűsödött a bejelentéshez kötött építészeti-műszaki dokumentáció tartalma. 

A kormány augusztus végén fogadta el a Gyorsítás II. program végrehajtási jogszabálycsomagját. Az NFGM az előkészítés során huszonhat szakmai szervezettel egyeztetett, és a parlament teljes támogatásával, ötpárti egyetértéssel dolgozta ki a vállalkozókat védő új intézményrendszert. A Gyorsítás II. jogszabálycsomag célja a Gyorsítás I. kitejesztése valamennyi építési beruházásra, az uniós jogharmonizáció, megfelelés az új Közigazgatási Eljárási Törvénynek, s nem utolsósorban a lánctartozások megfékezése. Szaló Péter a csomag fő pilléreiről szólva elmondta, hogy az engedélyezés menete az állampolgárok számára is egyszerűbb lesz, ezenkívül erősíteni kívánják a jogkövető magatartást, az ellenőrzéseket, az építési kivitelezésben az átláthatóságot, s biztosítani a szakmaiságot. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az egyszerűsítés nem jelenthet lazítást, s kedvező lesz az építési beruházások megvalósításához szükséges eljárások integrált intézésének lehetősége is. A lánctartozás kialakulásának okaként említette a fedezet nélkül indított beruházásokat, az irreálisan alacsony árakat, az indokolatlanul hosszú alvállalkozói sort, s a hosszú jogorvoslati időt is. Ennek figyelembevételével a lánctartozás megfékezése is összetett módon lehetséges. E körbe tartozik a közbeszerzések közérdekű szabályozása, az irreálisan alacsony árak kiszűrése, a teljesítési garanciák reálissá tétele, a kivitelező vállalkozások regisztrációja, a pótmunka, túlmunka szabályozása, s a fedezetkezelő intézmény működése is. Ezzel kapcsolatban a szakállamtitkár megjegyezte, hogy az építtetői fedezetkezelő programot – amely a Biztos kéz nevet viseli – az építési vállalkozók több mint hetven százaléka támogatja. Fedezetkezelő a Magyar Államkincstár vagy pénzforgalmi szolgáltatást végző szervezet lehet. A fedezetkezelő program a közbeszerzésekre terjed ki. Október elsejétől e körbe tartoznak a közlekedési beruházások, jövő január elsejétől valamennyi közbeszerzés, s április elsejétől az uniós beruházások is. Szaló Pétertől megtudtuk, hogy a fedezetkezelés költsége lényegesen alacsonyabb, mint a nyugat-európai gyakorlat. A Magyar Államkincstár beruházásonként havonta nettó százezer forintért látja el a fedezetkezelői feladatokat, s ez az összeg nem éri el egy segédmunkás foglalkoztatásának költségeit. Hozzátette, hogy a szaktárca nagyobb piaci biztonságot, minőségi kivitelezést, s a vállalkozók védelmét várja a Gyorsítás jogszabálycsomagtól.