Amikor 1911-ben átadták a Pannónia Iskolát, mindenben tükrözte a kor elvárásait: méreteivel jelezte az intézmény tekintélyét és praktikusan külön szárny szolgálta a fiúk és leányok nevelését. Bár ma is az egyszeregy és az ábécé a tananyag alapja, mégis egészen más dolgokat várunk egy korszerű iskolától, és ennek megfelelően az annak otthont adó épülettől. A Pannónia Iskola felújítása azért sikerült olyan jól, mert a megrendelők pontosan tudták, hogy mire van szükségük, mit akarnak kihozni az épületből. Ez nagyon fontos volt, mert csak így lehetett tartani a feszített ütemtervet – mindössze 10 hónap állt a Magyar Építő rendelkezésére, hogy felújítsa az iskolát és felhúzza a hozzá kapcsolódó tornaházat.

A szoros határidővel feladták a leckét generálkivitelezőnek. Műszaki szempontból a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy úgy ütemezzék a bontási munkálatokat, illetve az azokhoz kapcsolódó építési feladatokat, hogy statikailag ne sérüljön az épület. Három ütemben, több ponton jelentős szerkezeti változtatásokat hajtottak végre – a legösszetettebb beavatkozás talán a földszint középső részén történt, ahol a tartófalakkal szabdalt teret kellett kinyitni. Ugyanis az iskola számára központi kérdés volt, hogy a főbejárattal szemben közösségi tér fogadja a diákokat. A földszintre tervezett aulához ki kellett váltani az addig ott lévő főfalat, valamint az új szerepnek megfelelően födémcserét hajtottak végre és pilléreket képeztek.

Nagy változások történtek az alagsorban, ahol a menza bővítése volt a megrendelő kívánsága. Ezt egyrészt úgy érték el, hogy a Hegedűs Gyula utcai fronton megszüntették a régi tornatermet, födémmel kettévágták, a földszinten tantermet és folyosót, lent pedig étkezőt alakítottak ki. Azért, hogy ez utóbbi egy szintben legyen a menza többi helyiségével, két méterrel lejjebb vitték az alapozást, amit csak kézi erővel lehetett megoldani. Mivel a pince eredetileg meglehetősen tagolt volt – viszont a megrendelő a lehetőségekhez képest egyterű étkezőt szeretett volna –, ezért a pince több tartófalát is megbontották és pillérekkel váltották ki, ezáltal szellősebbé, átláthatóbbá vált a tér. Az alagsorban nem csak a konyha újult meg teljes egészében, ide kapcsolódó higiéniai fejlesztés, hogy az aula alatti a pincerészen vizesblokkokat építettek, illetve a Pannónia utca felől tankonyhával bővült az intézmény.

Az iskola Duna felé néző szárnya egykor belövést kaphatott, ezért az akkoriban sebtében kijavított fal szilárdságát fel kellett javítani, mert szinte csak az ablaktokok tartották össze. A statikai megerősítést az is indokolta, hogy itt kapott helyet az iskola új könyvtára, amely egy átlagos tanteremhez képest sokkal nagyobb terhelést jelent az épület szerkezetére nézve. Ugyanezen a fronton megszépült az iskola díszterme is, ahol ma hatalmas csillárok pompáznak, ott sokáig kötélre másztak, mivel jobb híján tornateremként működött a helyiség. A munkálatokhoz kapcsolódóan megtisztították az iskola két történelmi freskóját, szépen restaurálták a lépcsőházak kovácsoltvas korlátait is és a homlokzati vakolatot is kijavították (a tetőszerkezethez nem kellett érdemben hozzányúlni, mivel azt három éve teljesen felújították). Kisebb átalakításokat hajtottak végre a tetőtérben is, ahol megnagyobbították az ablakokat, hogy kellő fény jusson a rajzterembe. Természetesen minden egyes külső és belső nyílászárót kicseréltek, a műemlékvédelmi előírásokat figyelembe véve háromkamrás ablakokat szereltek be, amelyek tűz esetén önműködően kinyílnak, de az előírásoknak megfelelően tűzszakaszhatárokat is beépítettek.

Az iskola magasabb osztályba lépett az új tornaház révén. A 751 millió forintból felhúzott sportlétesítmény külső karakterében teljesen elüt a régi iskolaépülettől. A Hegedűs Gyula–Vág utca sarkáról nézve meglehetősen zárt, monolit tömbnek tűnik, amit a homlokzatot szabdaló, játékos ablakkiosztás old valamelyest. Ezt a robusztus megjelenést szépen tompítják majd az előkert futónövényei – persze mire ezek magasba szöknek, addig még sok diák fog innen elballagni. A lényeg azonban az, ami bent van: a tornaházban két, szinte minden célra megfelelő tornaterem kapott helyet (a földszinti 485 m², az emeleti 607 m²). A hatalmas terek áthidalására 17 darab 20 méteres, előre gyártott 20 tonnás gerendát használtak, amelyeket csak rendkívül lassan, speciális daruval lehetett a helyére emelni. Mindkét tornaterem mobil válaszfüggönnyel megosztható, így akár egyszerre négy osztály is sportolhat bennük. Az alsó termet 8 mm vastag pont-elasztikus szendvics PVC-padlóval, a felsőt lengőpadlóval borították. A sporttermek kialakításakor nemcsak az ízületek védelme volt szempont, ügyeltek az akusztikára is – azért, hogy ne kongjanak a csarnokok, részben cementkötésű faforgácslemezzel borították a falakat. Ez akkor jön igazán jól, amikor felső terem 67 m²-es, 80 férőhelyes karzatáról teli torokból szurkolnak. A tornaház lapos teteje sem maradt üresen, a tetőterasz jó terep fogócskázáshoz, de a hajópadló kiválóan alkalmas bemelegítő gimnasztikára is.

 

 

 

A felújítás révén belsőépítészetileg is átalakult az iskola. A falak színesebbek, az osztályok vidámabbak lettek, ráadásul lecserélték az iskolabútorokat is, ez ugyancsak sokat emel a látványon. A diákok komfortérzetét növeli, hogy valamennyi helyiségbe korszerű lámpatesteket szereltek, amit szakemberek bevonásával méreteztek. 

De ami ennél is sokkal fontosabb a gyerekek számára, hogy mindenki zárható szekrényt kapott. A termekben már nem csak a tábla mellett szemléltethető a tananyag, minden adott ahhoz, hogy multimédiás eszközöket használjanak a tanárok – a beépített hangrendszer, projektorok, és internetcsatlakozás révén új távlatok nyílnak az oktatásban. És persze az iskolarádió kiépítéséről sem feledkeztek meg, ami a belső kommunikáció fontos eszköze. Esélyegyenlőségi szempontból is jól vizsgázik az épület. Két személyfelvonót is beépítettek, ehhez mindkét esetben át kellett ütni a födémeket. A lifteknek köszönhetően az iskola teljesen akadálymentes, kerekes székkel kívülről is könnyen megközelíthető.