| Biztos alapokon |
|
|
|
| 2010. január - február |
| 2010. február 15. hétfő, 15:50 |
![]() Dolgozzunk bármilyen melegburkolati anyaggal, az adott kivitelezés sikere már az első lépéseknél kérdésessé válhat. A tervezett burkolat anyagának minősége, kopásállósága és strapabírása azonnal érvényét veszti, amennyiben a hozzá tartozó aljzat nem megfelelően előkészített.
A jó minőségű burkolati munka alapja a megfelelő és széles körű aljzat-előkészítés, valamint az ideális hordozó felület kialakítása. A burkolást végző szakembernek számos körülményt kell figyelembe vennie ahhoz, hogy a tényleges munkálatokba belekezdjen. A meglévő aljzat anyagának és nedvszívó képességének figyelembevétele mellett, kritikus fontossággal bír a munkaterület nedvességtartalmának ellenőrzése is. A túlzott nedvességtartalom később púposodáshoz, illetve kitüremkedésekhez vezethet, amelyek nemcsak esztétikai szempontból kiábrándítóak, de a ragasztott burkolat élettartamát is jelentősen befolyásolják. Mérés és alapozás Az melegburkolattal történő kivitelezések többségében általában 100 négyzetméterenként indokolt a nedvességtartalom mérése, leginkább karbid kapszulás készülék használata ajánlott, kiemelt hangsúlyt fektetve a kritikus részekre. Amennyiben a betonozás az adott felületen nem egy időben készült, ajánlott a mérések számának növelése. Sajnos a burkolással foglalkozó szakembereket gyakorta nem épp ideális körülmények fogadják a munkaterületen. A határidő azonban szoros, így a munkálatokat valamilyen szinten mindenképp folytatni kell. Az elvégzett munka minőségéért és a határidő betartásáért ugyanakkor a kivitelezést végző szakember felel, ezért ajánlott a megrendelő tájékoztatása, továbbá a mérés során felmerülő kritikus értékek rögzítése az építési naplóba vagy mérési jegyzőkönyvbe. Az öntés előtti előkészítéshez, illetve a maradék nedvesség bezárásához számos hatékony, az aljzat jellegéhez (szívó/nem szívó) igazodó alapozó segédanyagot használhatunk. Aljzatkiegyenlítés A következő kihívás a vízszintben és síkban is megfelelő ragasztáshoz előkészített felület kialakítása. A megfelelő aljzat kialakításához jól terülő, könnyen bedolgozható és a meglévő aljzathoz jól tapadó kiegyenlítőre van szükség. Aljzatkiegyenlítésnél gyakori hiba a nem megfelelő mennyiségű keverő víz használata. Ilyenkor az aljzat felrepedezhet és szilánkosan pattogzódhat, ami ha a ragasztás után következik be, szintén kitüremkedéseket okozhat a burkolaton. A kiegyenlítés előtti vagy akár utáni hibák kiküszöbölésére ideális megoldás a jó minőségű, nem terülő és finom szemszerkezetű aljzatjavító használata. Anyagválasztással sokat takaríthatunk meg, de a segédanyagokon nem érdemes takarékoskodni, mert az biztosan a minőség rovására megy – ez pedig rövid távon sem kifizetődő költségcsökkentés. Hiába a jó minőségű burkolat és a megfelelően elvégzett fektetés, ha az előkészítés során használt anyagokat nem megfelelően keverték be. Az utólagos javítások és garanciális munkák horribilis összegeket emészthetnek föl, nem beszélve a kivitelezőről kialakuló negatív képről. BABONITS TAMÁS |




















Hozzászólások