Manapság a fűtési költségek mindenki számára meghatározó "fájdalmas" költségvetési tételek. Éppen ezért elemi érdek, hogy a fogyasztó felelősen, takarékosan bánjon az energiaforrások felhasználásával. A komplex fűtési rendszer nem csak a hőtermelőből áll, megtalálhatók benne a hőleadók (radiátorok), elosztó vezetékek, szivattyúk és a szabályozás, amely általában ezen ponton keresztül kiegészül a melegvíz-ellátó és -cirkulációs hálózattal is. Természetesen tágabb értelemben, a rendszer része maga a fűteni kívánt épület is, amely adott hőszigetelésű falazattal és nyílászárókkal rendelkezik. Korszerűsítés során éppen ezért nem szabad úgy tekinteni ezen alkotókra, mint teljesen független tényezőkre. Ha ezek közül csupán az egyikre összpontosítunk, az mérsékeltebb eredménnyel kecsegtet, mintha alaposan megvizsgáljuk a csatlakozó részeket is. Érdemes tehát rendszerben gondolkodni.

Azt, hogy az előbbi, korszerűsítésre szoruló részek önmagukban milyen hatékonysággal csökkentik a fűtési költségeket, csak az épület egészére kiterjedő energetikai számításból derülhet ki. Éppen ezért, nem biztos, hogy a homlokzati hőszigetelés és nyílászárócsere produkálja minden esetben az elvárt maximumot. Arról nem is beszélve, hogy a természetes légcsere nullára redukálásával a lakók belső életkomfortja romolhat, ha a megfelelő szellőzés kialakítására nem fektettek hangsúlyt. Tehát mindenképpen érdemes (pénzügyi) összefüggéseiben is megvizsgálni a kérdést. Egy alapos energetikai audit szakszerűen megmutatja a leggyengébb pontokat, ez alapján összeállítható egy prioritási lista. Fontos tudni, hogy az energetikai számítás elvégeztetése bizonyos esetekben kötelező. Erről a 7/2006. tárca nélküli miniszteri rendelet egyértelműen rendelkezik is ("jelentős mértékű felújítás", "1000 m² feletti hasznos alapterületű meglévő épület korszerűsítése"). 

A jó szakember nemcsak a legjobb mérnöki koncepciót tudja nyújtani, hanem pénzügyi szempontból egyaránt ideális megoldást tud ajánlani. Tájékozott a harmadik feles finanszírozásról, uniós és egyéb pályázati lehetőségek területén is segít eligazodni. Annak, aki nem eléggé tájékozott ezen a területen, itt is kaphat szaktanácsot, amennyiben megfelelő márka mellett dönt. A szolgáltatások és termékek egy kézből történő választása további előnyt jelent kiemelt projekt esetén, mint például egy társasház felújítása.

Amennyiben a központi hőtermelő felújítása, javítgatása már ideig-óráig sem megoldás, akkor a kazán cseréje elkerülhetetlen. A technika jelenlegi állása szerint a gázkészülékek közül a kondenzációs kazánok működnek a legjobb hasznosítási fokkal. Ezek a kazánok hatásfokuk maximumát pont abban az átmeneti időben nyújtják, amikor nincs nagyon hideg külső hőmérséklet. Ez a meteorológiai statisztikák szerint a fűtési napok számának több mint 80 százalékában teljesül is.

A gázüzemű fűtőkészülékek a földgáz elégetése során égésterméket bocsátanak ki magukból, ez a sok összetevő mellett vízgőzt is tartalmaz. A vízgőz hőenergiája a hagyományos üzemű készülékek esetében az égéstermék-elvezető rendszeren keresztül – veszteségként – a szabadba távozik. Ezt a hőenergiát a kondenzációs működésű készülékek képesek hasznosítani. A megfelelő módon lehűtött égéstermék vízgőztartalma a gázkészülék hőcserélőjén lecsapódik, így a halmazállapot-változás során felszabaduló hőmennyiség szabadon hasznosítható. A kondenzációs készülékek beépítésének tervezése során feltétlenül figyelembe kell venni a gazdaságos és optimális működés sajátosságait.

A kondenzációs készülékek ott használhatók optimálisan, ahol tartósan biztosított az a hőmérséklet, amellyel a gáz halmazállapotú forró égéstermék visszahűthető a harmatponti vagy kondenzációs hőmérsékletre. Minél alacsonyabb a fűtési rendszer visszatérő vízhőmérséklete, annál jobban visszahűl az égéstermék. A kondenzációs hőmérséklet (harmatpont) értéke több fizikai paramétertől függ, de általánosságban elmondható, hogy hozzávetőleg 53–55 °C közötti hőmérséklet esetén következik be. Tehát ha tartósan magas (például 65–70 °C) visszatérő vízhőmérséklet van egy hagyományos, magas hőmérsékletű (90/70 °C) radiátoros rendszerben, akkor nincs kondenzáció a készülék hőcserélőjén. Viszont 35/40 °C, alacsony hőmérsékletű sugárzó (például padlófűtés) vagy 55/40  °C radiátoros fűtés esetén már bekövetkezik az égéstermék vízgőztartalmának lecsapódása. Természetesen a hagyományos fűtési rendszer sem megy mindig teljes teljesítményen, így átmeneti időszakban alacsonyabb rendszerhőmérsékletek adódnak, amivel elérhető a harmatponti hőmérséklet.

 

Gyakorlati szempontból azért van sokkal nagyobb jelentősége a kondenzációs kazánoknak, mert a régebbi fűtési rendszereket általában túlméretezték. Ezek alacsonyabb vízhőfokkal is komfortosan ki tudják fűteni az épületet, ami különösen kedvez ezeknek a készülékeknek. 

 

Az is ritka, hogy általában kazáncserével kezdik a takarékoskodást. A gépészeti felújításokat sokszor építési munkák is megelőzik, mint például hőszigetelés, nyílászárócsere. Így akár meglévő radiátorméretekkel is van létjogosultsága a kondenzációs technikának.

Egységteljesítmény alapján a kondenzációs működésű hőtermelők között is megkülönböztetünk fali készülékeket és állókazánokat. Közületi épületek esetén a fűtési hőszükséglet általában jóval magasabb, mint a családi házaknál, így gyakran több hőtermelőt kaszkádrendszerben üzemeltetnek. A különböző gyártók kondenzációs üzemű fali készülékei legfeljebb 100–120 kW egységteljesítmény leadására képesek, így az ennél nagyobb teljesítmények csak úgy biztosíthatók, ha több készüléket alkalmaznak. Több készülék esetén viszont a szükséges kiegészítő rendszerelemek miatt a járulékos költségek is emelkednek. Éppen ezért van létjogosultsága az álló, nagyobb egységteljesítményű kondenzációs modelleknek is, főleg társasházaknál, illetve kommunális kategóriában. (Gondoljunk például a tetőtéri kazánházak FÉG-Vestale moduljaira, ahol nem ritka a 100–300 kW beépített összteljesítmény sem.)

A kondenzációs technika hatásossága és az energiaracionalizálás is, csak megfelelő szabályozással érhető el. Mai, elektronizált világunkban, amikor szinte már a kávéfőzőt is távkapcsolóval működtetjük, egy időjárásfüggő szabályozó kezelése nem olyan bonyolult feladat. Lassan az ára is alig lesz magasabb, mint egy programozható termosztáté, ugyanakkor sokkal többet lehet vele megtakarítani. A kezelésben pedig ügyfélbarát funkciók és menüszintek segítik külön a felhasználót és külön a szakembert. A megfelelő szabályozó tudása pedig nemcsak az adott feladathoz, hanem a pénztárcához is megfelelően illeszthető.

 

FÖRDŐS NORBERT–CEGLÉDI ZOLTÁN