Ugyanakkor a szakszerű renoválás az esetek többségében jó befektetés: olyan értéktöbbletet eredményez, amely biztosan megtérül a befektető számára. Mégis kevesen mernek belevágni, holott a munkálatokra égető szükség lenne.

 

Téved, aki azt hiszi, hogy törvényszerűen hosszabb az engedélyezési eljárás, ha a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) is bekapcsolódik a folyamatba. Dr. Mezős Tamás, a hivatal elnöke szerint a műemléki helyreállítással kapcsolatosan rengeteg a tévhit. Sokan például azt feltételezik, hogy szinte korlátlanul elhúzódhat az előkészítés. Ez azonban nem feltétlenül igaz. Persze számos engedélyre, jóváhagyásra szükség van, a szakhatósági hozzájárulások nem megkerülhetők, be kell szerezni a tűzoltóság, gyakran az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat egyetértését is, hiszen a lényeg a történelmi értékek megőrzése. Nem is olyan régen volt olyan jelentős lakóházcsere, amikor az érintett kerület jegyzője indítványozta, hogy az adott ügyben inkább a KÖH legyen a hatóság, mivel valamennyi érintett fél számára fontos volt, hogy mielőbb végezzenek. Ekképpen valamelyest gyorsítható az ügymenet.

A műemléki és historikus épületek esetén a felújításra mindenképpen hosszabb időt kell szánni. Műemléki ház esetében csak az értékleltár összeállítása két-három hónapot emészthet fel, és ennek megfelelően a kivitelezés is biztosan hosszadalmasabb, mint normál esetben. Ugyanakkor megvan mindennek a hozadéka is, hiszen az értéknövekedés révén biztosan megtérül a befektetett összeg. Nem túlzás, hogy egy-egy ingatlan a felújítás nyomán akár milliós négyzetméterárakon cserélhet gazdát - szögezte le Mezős Tamás, példaként megemlítve egy Andrássy úti házat, ahol - ha lakófunkció mellett döntöttek volna - az első emeleti nagypolgári lakások reális négyzetméterára úgy 2,5-3 millió forint lenne.

A KÖH elnöke is elismeri, hogy a felújítások nem haladnak gördülékenyen. Ez rendszerint azért van, mert nincs meg-felelően előkészítve a munka, ezer sebből vérzik a kivitelezés előtti szakasz - magyarázta az elnök. A legcélraveze-tőbb az volna, ha rekonstrukciót fontolgató társaság képviselője a kezdet kezdetén felkeresné a KÖH illetékeseit. Első lépésként érdemes tájékozódni, hogy a tervezés során mit kell figyelembe venni az épület küllemének és szerepének kialakításakor. Ha mindezt megvalósítják, és hozzáértő tervezőt bíznak meg, akkor nagyobb eséllyel kerülhetők el a nem várt akadályok. - Az előkészítés része egy tudományos dokumentáció elkészítése, amely feltárja az épület építési periódusait és értékeit. Ennek ismeretében - amennyiben ez szükséges - restaurátorokat vonnak be, akik elsőként helyreállítási tervet készítenek - sorolta a szakember. 

A későbbiekben nagyon sok múlik a kivitelezésen. Ilyen épületekben nincs helye a kontár munkának. Ez nemcsak a silány munkavégzésre vonatkozik, hanem a nem az adott környezethez, adott feladathoz illeszkedő eszközre vagy módszerre. Így például az az asztalos, aki europrofilos gépparkkal dolgozik, hiába jó a szakmájában, az eredeti nyílászárók megmentését biztosan nem tudná szakszerűen elvégezni. Ilyenkor hozzáértő vállalkozót kell keresni vagy szükség esetén restaurátorra kell bízni a feladatot.

 

Rendszerint gondot okoz a megfelelő kivitelező kiválasztása. Olyan szakértő társaságból, amely képes műemlék épület vagy műemléki jellegű ház felújítására, igencsak gyér a kínálat. Holott régebben ez nem így volt, a válság azonban ér-zékenyen érintette a műemléki felújítások terén nagy tapasztalattal bíró kivitelezőket. Nem véletlen, hogy Németországban a műemlékvédelemre fordított központi támogatás növelésével igyekeztek életben tartani ezt a részterületet. Ná-lunk azonban erre nem futotta a büdzséből. Ma mindössze néhány olyan magyar cég van, amely alkalmas komolyabb feladatokra. Ahhoz, hogy az ágazatban helyreálljon a természetes arány, Mezős Tamás szerint legalább négy-öt esztendőnek el kell telnie. A műemléki és történelmi épületállomány megújítása igazán csak azt követően vehet lendületet.

A műemlék épületeknél még nagyobb falat a történelmi lakóházak felújítása. A fővárosban hozzávetőlegesen 4 ezer historikus lakóingatlant tartanak nyilván. Egy évekkel ezelőtt készült felmérés szerint ezek rekonstrukciója már akkor is 6 ezer milliárd forintba került volna. Azóta pedig csak fokozódott az elmaradás. Rendre történnek olyan balesetek, amelyek rávilágítanak arra, hogy sürgősen lépni kellene: előfordult, hogy egy idős asszony alatt szakadt le a lépcső, másutt a homlokzat egy eleme vált le. A fővárosban és a kerületekben pedig hiányzik a koncepció, nincs egységes szemlélet.

 

Elismeri ezt Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes is. - Ahhoz, hogy megkezdődhessenek ezek a munkálatok, egyelőre sem a jogi, sem a közgazdasági környezet nem áll rendelkezésre. Visszás helyzetet teremt továbbá, hogy jelenleg nincs egységes álláspont a fővárosban, nem egyértelmű, hogy a főváros és az érintett kerületek egyet nem értése esetén mi a követendő út. A Belső-Erzsébetváros kapcsán például előfordult, hogy a kerületi önkormányzat a főváros egyértelmű álláspontja ellenére döntött bontásról. Ma semmilyen retorzió nem éri a helyhatóságokat akkor, ha a főváros egységes arculatát tudatosan megváltoztatják. Ilyen esetekre fontos lenne megoldást találni, és ki kell jelölni, hogy "hol futnak össze a szálak". A főpolgármester-helyettes szerint ez lehet a főváros, de járható út az is, ha a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vagy akár a kultusztárca hangolja össze az értékvédő munkát a fővárosban - a lényeg, hogy egyértelmű hatáskört kell teremteni.

 

A világörökségi törvény életre hívása, a műemléki törvény módosítása és gazdasági szabályozók bevezetése - ezek a nélkülözhetetlen eszközök ahhoz, hogy érdemben lendületet kapjon a műemléki épületek felújítása. Mindaddig aligha lehet a kivitelezések terén előrelépésre számítani, amíg ezeken a területeken nem lesz átütő változás - szögezte le Ikvai-Szabó Imre. Lapunknak elmondta: egy évvel ezelőtt a fővárosi közgyűlés előtt már kezdeményezte ezeket a változásokat, éppen azért, hogy az áldatlan állapotnak véget vessen. A kivitelezések felgyorsulása nélkül ugyanis nem lehet megóvni az értékes budapesti épületállományt, ma ezek a munkálatok rendre váratnak magukra.

Téves elképzelés, hogy a gazdasági racionalitás a régi korokat idéző épületek bontása. Éppen ellenkezőleg, ki lehet jelenteni, hogy az esetek jó részében az értékes házak elbontása, és az azok helyén megvalósuló zöldmezős beruházások rossz döntésnek bizonyulnak - emelte ki a főpolgármester-helyettes, hozzátéve: Nyugat-Európában már felis-merték, hogy a rekonstrukció akár nagyobb áldozatok árán is kifizetődő döntés. Így ugyanis olyan hozzáadott érték születik, amely mindenképp megtérül a beruházó és a kivitelező számára. Számos megoldás létezik arra is, hogy a tulajdonosokat miként lehet a felújításra ösztönözni. Ennek egyik változata lehet az adószabályok módosítása. A városrehabilitációhoz kapcsolódóan adó- és illetékkedvezményt egyaránt be kellene vezetni.

 

A világörökségi törvényben minden ma még nyitott kérdést tisztázni lehetne. A jogszabály nagyon pontosan megfo-galmazhatja majd a célokat és a teendőket. Ez azonban egyelőre még csak előkészítő fázisban van, ha minden a tervek szerint halad, még ebben a ciklusban elfogadhatja a parlament. Ikvai-Szabó Imre szerint a kulcs, hogy az egész gondolkodásmódot kell megváltoztatni. 

 

A leginkább a belvárosi (az V., a VI., a VII. kerület, a VIII. kerületben a Palotanegyed és a IX. kerület) műemléki vagy más történelmi értékű házak esetében lenne szükség sürgős lépésekre. Ezeken a területeken a szabályozási, tervezési gyakorlat rendkívül érzékeny része a műemlékek megőrzésének, amit ugyancsak a világörökségi törvény rendezhetne. Ki kell mondani, hogy csak kritikus esetekben lehessen jóváhagyni a bontást, hogy ne lehessen kiszakítani egy-egy épületet, egy-egy telket a környezetéből. A főpolgármester-helyettes szerint vissza kell idézni az egykori Fővárosi Közmunkák Tanácsa Széchenyitől vett mottóját: "Építs! Ne ronts!", de ezt aktualizálva úgy is használhatjuk: ha nem tudunk jobbat alkotni a réginél, akkor őrizzük meg azt, felújítva.