A rendszerváltást követően a külföldi cégek - a számukra szűz piacon - komoly lehetőséget láttak a magyarországi terjeszkedésre, ami nyilván nem volt alaptalan, mivel komoly technikai és technológiai tapasztalaton kívül jelentős tőkét is befektet-tek. Ez a mai napig is tart, mert például az 1991-ben megjelenő építőanyag-forgalmazó Mapei Kft. tavaly gyárat épített hazánkban, ahol burkolati segédanyagokat, vakolatokat, festékeket gyárt. A cég itt szembesült azzal, hogy nagyon alacsony színvonalú a magyarországi építőipari szakképzés. Markovich Béla ügyvezető elmondta, a mesteremberek nem ismerték az általuk is forgalmazott modern termékeket. Így nekik kellett megtanítani őket arra, melyiket, hogyan kell használni.

 

 

A BASF Hungária Kft. építési-vegyianyag divízióját vezető Csont Sándor arra hívta fel a figyelmet, komoly nehézséget jelent, hogy az Európában már meglévő minősítéseket és engedélyeket Magyarországon nem fogadják el feltétel nélkül, így a termékeik nem jelenhetnek meg azonnal a piacon. Itt újból bonyolult engedélyeztetési és bevizsgálási folyamatot kell végigjárniuk, amely komoly idő- és anyagi veszteséget jelent. 

 

 

 

 

 

A Swietelsky Építő Kft. Vezérigazgatója, Bognár Árpád elmondta, hogy a magyar gyökerekkel is rendelkező oszt-rák cég egészen a közelmúltig komoly fejlődésen és jelentős növekedésen ment keresztül. A bajok nem most kezdődtek, véleménye szerint a magyarországi építőipar, már régóta komoly gondokkal küszködött, amikor a gazdasági világválság begyűrűzött. 

 

Ennek az is az oka, hogy sok cég, főleg a kivitelezők között - elsősorban, amelyek az alvállalkozók alvállalkozójaként (szubalvállalkozó) vannak jelen a piacon - egyik napról a másikra él. Ilyen sajátos gazdasági környezetben megjelenő hirtelen piacszűkülés, és forráscsökkenés alapjaiban rázta meg a rendszert. 

Mindhárom szakember a fő gondnak a lánctartozást tartja. Markovich Béla az okok közül elsőként az állam felelős-ségét vetette fel, utalva arra, hogy például maga a kormány tartotta vissza az áfakifizetéseket. Így épp az állam mutat rossz példát, és ez sajnos nagyon hamar követőkre talált. Elharapódzott, hogy a beruházó "elfelejti" kifizetni a megrendelt munkát a kivitelezőnek. Nyilvánvaló, hogy az ilyen mértékű lánctartozás visszafogja az iparág növe-kedését, mivel tőkét vont ki a rendszerből, amit nem lehetett újra befektetni, valamint további trükközésekre kényszerítette a kintlévőséggel küzdő kisvállalkozókat. Ez az erkölcsi hiány az iparág megítélését is komolyan károsította. Ilyen helyzetben érte az iparágat a globális pénzügyi válság, amely már az első körben ellehetetlenítette a szubalvállalkozók jelentős részét, és a folyamatnak még nincs vége. A szakemberek egyetértenek abban is, hogy az építőiparban irreálisan sok vállalkozás működik (például ötször annyi, mint Ausztriában), a generálkivitelezők mégsem választhatnak szabadon az ugrásra kész kisvállalkozók között. Bognár Árpád szerint eddig is komoly ne-hézséget jelentett olyan alvállalkozókat találni, akikre felelősséggel rá lehetett bízni egy feladatot, és azt tökélete-sen elvégezték. Sajnos sok ember mozog ebben az iparágban, de kevés olyan akad, aki szívét-lelkét beleadva dolgozik a jó hírnevéért. Talán a válsággal együtt elkezd tisztulni a szakma. Ugyanakkor a rengeteg szakképzetlen "cukrásszal" együtt, biztos pénzügyi háttér híján sajnos sok jó és megbízható kisvállalkozó is eltűnik, olyanok is, akikkel meg voltak elégedve. 

Magyarország helyzete kritikus a közép-európai régióban. Valamennyivel megelőzzük Romániát és Ukrajnát, de Szlovákia és Csehország előttünk jár. Közben pedig Ausztriában és Németországban az építőipar már növekedésnek indult. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, mi szükséges ahhoz, hogy hazánkban is megálljon a visszaesés, és növekedési pályára álljon az építőipar? 

 

Csont Sándor szerint a 2011-es lehet az első év, amikor megáll a piac szűkülése, növekedési pályára kerülhet az iparág. De ehhez a már meglévőkön túl további állami beruházások szükségesek. A felújítási és infrastrukturális programok már némi segítséget jelenthetnek az iparágnak. 

 

Markovich Béla úgy látja, ameddig a bankok nem állnak vissza az építőipar mögé, és nem kezdik el újra széles körben a beruházások finanszírozását, addig nincs lehetőség komoly fellendülésre. Példaként említette, hogy esélytelen uniós forrásokhoz jutni, mert a pályázók az önrészt szinte kizárólag banki hitelből fedeznék. Nagyon hiányzik a lakásépítés és -felújítás, mivel az embereknek kenyérre kell a pénz, erre már nem futja. 

Bognár Árpád elmondta, először munkára lenne szükség, majd a válság előtti problémák okait kell megszüntetni. Itt két fő gondot lát a szakember, egyrészt változtatni kell azon a gyakorlaton, hogy a közbeszerzésekkor olyan pályázatok nyernek, amelyekben önköltség alatti vállalások szerepelnek. Úgy látja, szükség lenne egy olyan tekintélyes szakmai testületre, amely megítéli, mely pályázatok irreálisak. Ugyanis, ha nem reális a vállalási ár, akkor a pályázó vagy tönkremegy, vagy nem fizeti ki az alvállalkozóit, vagy nem fizeti a közterheket, ez pedig nyilvánvaló-an senkinek sem jó. Másrészt az állami és önkormányzati munkák esetében szükséges a pontos fizetés. Hiába hoztak májusban parlamenti határozatot az építőiparra nehezedő terhek csökkentéséről, ha azóta sem történt további előrelépés. Jelenleg hatmilliárd forinttal tartozik az állam a Swietelskynek, de ez még a probléma kisebbik fele. A másik a megfelelő jogbiztonság hiánya. Amennyiben a beruházó és a generálkivitelező között jogvita van, akkor a generálkivitelezőnek nincs hatékony jogi lehetősége a kintlévőségei behajtására. Ugyanis pereskedés esetén végeláthatatlan folyamat indul el, amelyet vagy tud finanszírozni, vagy nem. A Swietelskynek is volt ilyen ügye, ahol a beruházó nem fizetett. De hiába nyerték meg a pert, a megítélt járandóságot már nem volt, aki kifizesse, mert a beruházó addigra eltűnt. Ilyen esetben megoldást jelenthet, ha jelzálogot jegyeztethetnének be az épülő ingatlanra. Ennek ugyan most is megvan az elvi lehetősége, csak a megvalósítására nincs mód, mivel a földhivatalok sorra utasítják vissza az ilyen jellegű kérelmeket. Pedig egy jelzálogbejegyzés meggyorsítaná a peres eljárásokat, és fedezetné a kivitelező számláit. 

A jövőt tekintve Bognár Árpád bízik abban, hogy a Swietelsky biztosan és megerősödve éli túl a válságot, hisz' anya-cége és testvérvállalatai is erős, virágzó vállalkozások. 

 

Csont Sándor szerint a BASF továbbra is a kutatásban, az új technológiák kifejlesztésében és annak a magyar piacon való bevezetésében látja a megoldás kulcsát. Meggyőződése, a modern technológia segíti a magyar építőipart, hogy hatékonyabban, magasabb színvonalon teljesítsen, hozzájárulva ezzel az iparág föllendüléséhez. 

 

Markovich Béla szerint, aki elsőként a marketingköltséget kurtítja meg, az elbukik a piacon. Hiszen ha olyan gaz-dasági környezetben kommunikál kevesebbet, ahol szűkös a fizetőképes kereslet, akkor a kevésből még keveseb-bet fog. A jövőbe fektet be azzal - más költségek ésszerűsítése mellett –, hogy a jól célzott marketingstratégiával a következő években jobb pozícióba kerüljön a piacon.