Mielőtt továbbmennénk, idézzük fel ismét a kártérítésre vonatkozó legfontosabb szabályt: "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható." A meghatározás alapján teljesen egyértelmű, hogy az köteles a kártalanításért helytállni, aki a kárt jogellenes magatartásával okozta. De a gyakorlatban előfordul, hogy a kárt nem "valaki", hanem "valami" okozza. 

Nem kell ahhoz mérges kígyót vagy bivalycsordát tartanunk, hogy helytállási kötelezettségünk miatt bajba kerüljünk. Az egyik barátomnak van egy apró kutyája. Igen jámbor, ezért barátom nem fordított különösebb figyelmet arra, hogy a kertkaput becsukja. A kutya egy alkalommal kiszaladt az útra. Az éppen arra érkező gépkocsi vezetője, hogy az ütközést elkerülje, félrerántotta a kormányt, oszlopnak ütközött. Az esetnek szemtanúi is voltak, teljesen nyilvánvaló volt, hogy a balese-tet a kutya okozta. Szerencsére senki sem sérült meg, de az anyagi kár mértéke meghaladta az egymillió forintot. A gépkocsi tulajdonosa követelte, hogy a kutya tulajdonosa térítse meg a kárt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gazda otthonbiztosítása kiterjedt erre a káreseményre is. A kertkapu azóta zárva van. Érdemes említést tenni a Ptk. 105. paragrafusáról, amely egyfajta zálogjogot alapít: A tilosban talált állatot a föld használója mindaddig visszatarthatja, amíg az általa okozott kárt tulajdonosa meg nem téríti.

Polgári jogi értelemben "vadállaton" nem a vadon élő, befogott állatot értjük. A szabály alkalmazása szempontjából az az állat sorolható ide, amely a környezetére fokozott veszélyt jelent. Így akár jogszabályi rendelkezéssel vagy a jegyző határozatával veszélyesnek minősített kutyánk is! A vadállat tartója az okozott kár megtérítésével kapcsolatban úgy felel, mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat. Ez a szigorítás azt jelenti, hogy a felelősség alóli kimentéshez nem elég arra hivatkozni, hogy az állattartó úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Bizonyítania kell, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.

Ha az épület valamely része, darabja válik le, és okoz kárt, az ingatlan tulajdonosát terheli a kártérítési felelősség. Kimentést a kártérítésre vonatkozó általános szabályok alapján nyerhet. Tehát, ha bizonyítani tudja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy maga az építőipari munka, mint tevékenység a fokozott veszéllyel járók közé tartozik, tehát az építés során okozott károkra a szigorúbb kimentési szabályok vonatkoznak.

Kicsit más a helyzet, ha nem az épület egy része, hanem egy arra erősített dolog, például egy antenna, vagy egy cégtábla szakad le és okoz kárt. Ebben az esetben azt a személyt terheli a kártérítési felelősség, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették. 

A lakásból vagy más helyiségből kidobott, kiejtett vagy kiöntött dolog által okozott kárért a lakás bérlője, illetve a helyiség használója felelős, kivéve, ha megnevezi a károkozót. Ebben az esetben kezesként felel a kár megtérítéséért. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben. Ha a tárgyat az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből dobták, ejtették vagy öntötték ki, az okozott kárért az ingatlan tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, kezesként felel.

A fenti szabályok azonban kisegítő jellegűek, a károsult fokozott védelmét szolgálják, és nem érintik a törvény által felelőssé tett személynek azt a jogát, hogy a kárért egyébként felelős személytől a kár megtérítését követelhesse.

A következő részben az alkalmazottak kártérítési felelősségét tárgyaljuk.