Az elmúlt évszázad társadalmi és technikai változásai nyitást, transzparenciát hoztak szellemi, erkölcsi, érzelmi szinten. Ugyanez képeződik le mai építészeti terekben is, amelyek egyre inkább kapcsolatot teremtenek fénnyel, természettel, levegővel és az emberrel.

Az átláthatóságot - a transzparenciát - az épületeinken főként az üveg biztosítja, mint építőanyag (bár látni fogjuk, léteznek szerves üvegek és műanyagfélék is). Az üvegek csoportosítását az táblázat mutatja be.

Hagyományos alkalmazás

Az üvegtégla a XX. század harmincas éveitől terjedt el igazán, olyan nem teherhordó falazóelemként, amelyet hagyományos téglafalazatokba építettek be. Jelenleg is népszerű, különböző felületi mintákkal és színekben gyártják. Gyenge hőszigetelő képessége miatt szinte mindig két összeépített elemből készül, hogy közöttük zárt légréteg alakuljon ki. A kortárs építészet időnként teljes falfelületeken is használja (például Budapesten a XIII. kerületi Teve utcában a Fővárosi Levéltár többszintes, íves alaprajzú üvegtégla fala, az építész Kóris János, valamint Wiel Arets holland építész Művészeti és Építészeti Akadémiája Maastrichtban). Az idomüveg, elterjedt nevén kopolit üveg a XX. század ötvenes- hatvanas éveiben volt népszerű, ipari csarnokok esetében, illetve lakóés közösségi épületek hőszigetelési szempontból alárendelt helyiségeiben. Idomüvegek alkotta falfelületekbe gyakran beleépítettek hagyományos nyitható ablakszerkezeteket. Szerkezetét tekintve az üvegtéglához hasonló, azaz általában két részből építik össze, hogy közötte zárt légrés alakuljon ki, de általában emeletmagasságú elemként gyártották, 30-60 cm szélességben. A cellás üveg az idomüveghez hasonló, de nem két összeforgatott U alaprajzú elemből áll, hanem mintás, strukturált öntött síküveg táblákat gyárilag dolgoznak össze egymástól 60 mm távolságra. Az idomüvegekhez hasonlóan ipari épületek, lépcsőházi falak esetében alkalmazták.

Síküveg

Az üvegfalakat a hagyományos, tömör falszerkezetek kiváltására fejlesztették ki a XX. század elejétől fogva. A folyamatos szerkezeti fejlesztés és a változó esztétikai igények miatt több altípusa alakult ki. A bordás üvegszerkezeteket, szakipari üvegfalakat nem szabad összetéveszteni a függönyfalakkal. Ez a csoport tartalmazza a keskeny fa-, acél- vagy alumínium-, sőt üvegbordákkal kialakított, nagy felületű térelhatároló üvegszerkezeteket. A bordákat általában az épület fő tartószerkezeteihez - födémeihez és falaihoz - rögzítik, ezek fesztávjait töltik ki a bordák. Azaz nincsenek teherhordás szempontjából olyan mértékben függetlenítve, mint a függönyfalak esetében. Leggyakoribb alkalmazásuk a néhány szintes középületek üvegfalai, illetve alagútzsalus vagy nagypaneles épületek erkélyekre néző szakipari falai. A keret és borda nélküli (csupa üveg) kirakatok és üvegfalak, pontmegfogású üvegfal szerkezetek a modern tömítőanyagoknak köszönhetően jelenhettek meg. Lényegük, hogy a külső héjat képző szimpla vagy dupla falú üvegek szegélybordák nélkül csatlakoznak, közöttük csak tömítőanyag található. A külső héjat tartó szerkezet mögött, a már belső térben elhelyezve található maga a tartószerkezet, amely lehet vonalszerű megtámasztást adó filigrán acélprofil, acélkapcsokkal a külső héjhoz erősített üvegborda vagy pontszerűen - vagyis üvegszorító csavarokkal helyenként átcsavarozott - rögzítést biztosító tartószerkezet. Nagy magasságú (5-6 méter magas) kialakítás esetén a tartó háttérszerkezetet gyakran függesztik az üvegfal felső síkját képző födémről, így rendkívül karcsú tartószerkezet alakítható ki.

Függönyfal

Fémszerkezetű könnyű, külső térelhatároló a függönyfal, amelyet a födémsík előtt építenek be, az épület teherhordó szerkezete, így a homlokzatokon nem látható. Szerkezeti anyaga általában alumínium, de gyártanak acél, illetve kombinált keretszerkezeteket is. Paneles függönyfalak esetében a felületképző hajtogatással, sajtolással, hullámosítással merevített táblákat hőszigeteléssel szendvicselemmé építik össze, bordák beiktatása nélkül. Az elem merevségét a rétegek közötti erőátadó kapcsolat határozza meg, a hőszigetelő anyag stabilizálja a lemezeket, csökkentve a hőmozgások, kisebb mechanikai hatások miatti deformációk, horpadások veszélyét. Az üvegeket a járműkarosszériák mintájára építik be az elembe. A bordavázas függönyfalak tartószerkezete függőleges oszlopokból - amit a födémek pereméhez rögzítenek - és közéjük szerelt vízszintes bordákból áll. Ez az együttesen bordaváznak nevezett rendszer hordja a hőszigetelő üveg táblákat, tömör paneleket, és ablakokat. A bordák anyaga többnyire hőhídmegszakítással ellátott alumíniumprofil. A függőleges bordák, az oszlopok rögzítése a födémbe bebetonozott fogadóelemekhez a háromirányú beállítást megengedő, rozsdamentes kapcsolóelemek közvetítésével történik. Az oszlopokat egy vagy két emelet magas szakaszokban, többnyire függesztetten építik be. Az elemes függönyfalak esetében az oszlopokból és vízszintes bordákból műhelyben összeállított kereteket mellvéddel, beüvegezve szállítják ki, és szerelik fel az épületre. A rugalmas tömítőprofilokkal elzárt elemcsatlakozásoknál a bordák frontoldali nézete alig szélesebb az osztóbordákénál (8-9 mm-es mozgásokat lehetővé tevő csomópontokkal kialakítva), ezért a toldás vonala nem látszik. Az elemek függőleges bordái a födém alsó, felső vagy homloksíkján egyaránt rögzíthetők, a rögzítések lehetővé teszik a háromirányú beállítást. (A következő számban folytatjuk.)

■ TÜNDIK FERENC

- Dr. Petró Bálint: Transzparens épületszerkezetek

- http://www.mfk.unideb.hu/userdir/profzold/Entud/K%E9th%E9j%FA.pdf

- http://www.fmportal.hu/portal/images/stories/FMPotral/fmportal2008/FM200801_20_23.pdf

- http://lev-lista.hu/archattach?l=pte.esz.kieg&m=20090617201657396&a=1.2