Hiába honos hazánkban immár negyven éve a Teljes Homlokzati Hőszigetelő Rendszer, továbbra is sok a bizonytalanság és a tisztázatlan kérdés. Még úgy is, hogy ma már számos hazai és külföldi rendszergazda gyárt és forgalmaz ilyeneket. A sorozat első részében az időnormák kérdéskörével foglalkoztunk, most az anyagnormákat tekintjük át vázlatosan.

A Teljes Homlokzati Hőszigetelő Rendszerekkel (THR) európai szinten alapvetően az ETAG 004 irányelv, továbbá expandált polisztirolos (EPS) hőszigetelés esetén az EN 13.499:2003, amíg kőzetgyapotos (MW) hőszigetelés esetén az EN 13.500:2003 szabványok foglalkoznak. Mindjárt két kérdés is felmerül: az első, hogy az irányelv nem kötelező, a második, hogy a jelzett két Európai Norma (EN) hazánkban nem harmonizált szabvány. Az ebből eredő bizonytalanságokat próbálja feloldani a Magyar Építőkémia Szövetség (MÉSZ) "vakolatszövetségi" tagozatának THR-irányelve, amit reményeink szerint hamarosan kiegészít az egységes kivitelezési útmutató is.

A THR általános felépítése

- 1. hordozófelület (a lehetséges típusokra, azok sajátosságaira és THR ráépítésének vonatkozásával kapcsolatos követelményekre egyik hazai vagy EU-s szabályozás sem tér ki),

- 2. ragasztás,

- 3. hőszigetelő anyag,

- 4. mechanikairögzítés-kiegészítés (ha kell),

- 5. felületkiegyenlítés (csiszolás vagy kiegyenlítő tapaszolás),

- 6. felületerősítő üvegháló beágyazva,

- 7. vakolatalapozás,

- 8. vékonyvakolat (esetleg vastagvakolat),

- 9. kiegészítők (indító-, élvédő-, dilatációs és kávaprofilok, rátétek, kiegészítő hálózások, hézagtömítők, eresz- és véglezárók stb.).

A fogadó felület

Általános követelmény, hogy a fal legyen tiszta, száraz, pormentes, megfelelően hordképes. A "tisztaság" minden esetben csak tisztítással érhető el. Új falak esetében az építési sajátosságokból eredő szennyeződések (formaleválasztó anyag, por, kiálló anyag/habarcsrészek stb.), épületfelújítások esetén szükséges a sokéves rárakódások eltávolítása. A mélyalapozós "szilárdítás" önmagában új és régi falak esetén sem elégséges. Az anyagszükséglet meghatározása feltételezi, hogy a szigetelni kívánt felület, síkbeli méreteltérése 2 méteren belül nem haladja meg a ±0,5 cm-t. Ezt meghaladó eltérés esetén a megrendelő és a kivitelező között külön egyedi helyszíni anyagnorma-egyeztetés szükséges. A kérdés kezelésének három lehetséges módja van:

- amilyen "görbe" az alap, olyan görbe lesz a THR-is (hiszen az görbén is szigetel),

- a kiegyenlítés vakolással vagy burkolással történik (a vizes technológia száradást igényel),

- a megfelelően sík THR olyan módon érhető el, hogy a ragasztófelhordás (szétnyomva) eléri az 1 cm-t (nagyobb vastagság nem megengedett) a további méreteltérések 1-1 cm-rel megnövelt hőszigetelő lemez beépítésével történik.

Ragasztás

Több helyen 40 százalékos az előírt minimum a ragasztott felületre, ilyen arányú anyagszükséglettel számolunk. Elvben nem tiltott, hogy teljes felületen használjunk ragasztást, ennek a következőképpen kapjuk meg az anyagszükségletét: kalkulált ragasztónorma × 2,50 × felületi szorzó × alaki szorzó. A legtöbb THR ragasztó − kiszáradt/légszáraz állapotban − 1,8-1,9 t/m³ testsűrűségű, ±0,5 cm-es felületi egyenetlenséget feltételezve a ragasztás átlag 4,5 mm vastag (min. 2 mm, max. 5 + 2 = 7 mm /2 = 4,5 mm), 40 százalékos felületen számolva körülbelül 3,33 kg/m². Az egyes ragasztótípusok esetében másmás mennyiséggel számolhatunk:

- Por alakú ragasztók (általában 25 kg-os zsákos kiszerelésű) esetében 3,33 kg/m² érvényes. Könnyített adalékú ragasztóknál (általában 20 kg-os zsákos kiszerelésű) ez a szám hozzávetőleg 2,66 kg/m².

- Gyárilag vizes paszta esetében körülbelül 30-35 százalékos a víztartalom.

- Cementmentes ragasztó esetén a (vizes/vödrös) anyagszükséglet hozzávetőleg 3,24 kg/m², ami kiszáradt/légszáraz állapotban nagyjából 2,3 kg/m²

- Vizes ragasztópaszta plusz cement (1:1 vizes tömegarányú) esetén (2,30 kg/m² vizes ragasztópaszta + 2,30 kg/m² száraz cement) 4,60 kg/m² vizes ragasztókeverék, ami kiszáradt/légszáraz állapotban körülbelül 3,9 kg/m².