Egy iparág sikeréhez elengedhetetlen a stabil, kiszámítható gazdasági és jogszabályi környezet. Így van ez a hazai megújulóenergia-szektorral is, amely azonban jelenleg kifejezetten instabil.

Gyorsan változó, nehezen előre látható környezetben küzd a hazai megújulóenergia-szektor azért, hogy megvalósulhassanak beruházásai. Rövid időn belül minden uniós tagállamnak pontosan meg kell meghatároznia, hogy 2020-ra milyen megújulóenergiatermelést szeretne elérni - és ehhez milyen eszközöket, támogatásokat, intézkedéseket tervez. Ez a cselekvési terv remek alkalom lenne arra, hogy megbízható és kiszámítható viszonyokat teremtsen hazánkban is a befektetők számára.

Az irányelv

Az új megújuló energiáról szóló 2009/28/ EK irányelvet az Európai Unió 2008 decemberében fogadta el. Ez alapján az unió tagállamainak együttesen a végső energiafelhasználásuk 20 százalékát kell megújuló energiaforrásokból fedezniük. Ehhez a közös célhoz minden tagország a külön megállapított nemzeti célszámának megfelelően járul hozzá. Magyarország esetében ez 13 százalék. A magyar kormánynak elvileg 2010. június 30-ig kellett volna nyilatkoznia arról, évekre lebontva milyen megosztásban, pontosan mely technológiák milyen mértékű alkalmazásával kívánja elérni ezt a célt. Most azonban hazánk haladékot kapott szeptemberig. Megvizsgálva a hazai helyzetet, jelenleg a 13 százalék nagyjából felénél tartunk: a tavalyi évben a teljes hazai energiafelhasználás körülbelül 6 százalékát adták a megújuló energiaforrások, azaz a nap-, a szél-, a vízenergia, a földhő és a biomassza. Tíz év alatt a megújulóenergiatermelésünket lényegében meg kellene dupláznunk. Ez a természeti adottságaink alapján teljesíthető is lenne. A célszámok megvalósulásához azonban a megfelelő természeti adottság csak kedvező kiindulópont. A beruházások működéséhez a kormányzat hatáskörébe tartozó, ösztönző és stabil gazdasági és jogszabályi keretfeltételekre van szükség.

Fejlődés majd megtorpanás

Az elmúlt évek statisztikáit elemezve jól látszik, hogy a 2000-es évek elejétől szép fejlődésnek indult a megújulóenergiatermelés. 2001-ben az új villamosener giatörvény (VET) és rendeletei a meg újuló energiaforrásokon alapuló villamosenergia-termelés számára bevezették a kötelező átvétel rendszerét (KÁT), megjelentek a hazai forrásokból fedezett lakossági megújuló energia-pályázatok, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozással a nagyobb beruházásokat támogató pályázatok (KIOP és KEOP) is. A csatlakozás együtt járt a teljesítendő célszámok meg jelenésével: így a megújuló energia-irány elv (2001/77/EK) átvétele arra kötelezte Magyarországot, hogy 2010-re a villamos energia-terme lésünk 3,6 százalékát fedezzék megújuló energia források. 2005-ben a kötelező átvételi árak felül vizsgálatának hatására további lökést kapott a megújulóenergia-ipar, jelentős biomassza-fejlesztések történtek, de relatív gyors fejlődésnek indult a szélenergia-ipar is (ábra). A többi technológia esetében azonban nem következett be a várt növekedés. A napelemek beépített kapacitása nagyságrendekkel marad el a környező (nemegyszer kedvezőtlenebb adottságú) országoktól, évek óta stagnál a földhőhasznosítás, a mezőgazdasági hulladék- és melléktermékeket hasznosító biogázüzemek száma még a tízet sem éri el. Jelenleg a hazai megújulóenergia-termelés 90 százalékát a biomassza adja (tűzifa és egyéb szilárd biomassza), a többi technológia részesedése az ország energiafelhasználásában statisztikai szempontból nem mérhető.

A bizonytalanság ára

A jelenlegi megújulóenergia-szabályozás, illetve a KÁT csak az áramtermelőket támogatja, azon belül is a viszonylag alacsonyabb költségekkel járó biomassza-tüzelést és a szélenergia-termelést. A drágább áramtermelő technológiák esetében az árak nem biztosítanak reális megtérülést például a nagyobb napelemes rendszerek vagy a biogázüzemek számára. Hőenergiatermelésre alkalmas technológiáknál nem létezik hasonló termelési támogatás, ami hátrányos helyzetbe hozza a geotermikus hőhasznosítást vagy a napkollektoros hőtermelést. De a megújuló áramtermelés potenciális befektetőit is inkább elriasztotta, a meglévő üzemeltetőket pedig kellemetlen helyzetbe hozta a 2008 elejétől életbe lépett menetrendadási kötelezettség és az ehhez kapcsolódó pótdíjazás, hiszen ez tovább csökkentette a lehetséges bevételeket. A villamosenergia-törvény és rendeleteinek folyamatos módosítása, a lakossági pályázatok évenként változó keretösszegei és támogatási intenzitásai ugyanúgy ellehetetlenítették a megújulók terjedését, mint a kormányzat tétlenkedése. Az állami stratégia hiányában homályos a fejlesztési irány is. Több oka van a megtorpanásnak, ahogyan azt a tavalyi év során rendezett kerekasztal-sororzatán az Energia Klub is tapasztalta (lásd Egy asztalnál minden szereplő című keretes írást). Mégis gyanítható, hogy a beruházások elmaradásának legfőbb oka a megújulóenergiaszabályozás bizonytalanságai. A kötelező átvételi tarifák kiszámíthatóak ugyan, azonban hiányzik a több más országban is alkalmazott, előre meghatározott, garantált átvételi időtartam. Nálunk a Magyar Energia Hivatal minden egyes beruházás esetében egyedileg számítja ki a projekt megtérülésének időtartamát, és eddig biztosítja a kiemelt árat. A szélenergia-ipart a 2006-ban elindított kvótarendszer szorítja korlátok közé azzal, hogy csak többéves periódusokban lehet kapacitáslétesítési joghoz jutni - most már pályázat során. Egy megújuló energiaforrást hasznosító berendezés engedélyeztetése több évig is eltarthat. Jellemző az ügyintézési határidők túllépése, a vártnál magasabbra szökő eljárási díjak, illetve a gyakori jogszabályváltozások, amelyek mind az ügyintézők, mind a befektetők dolgát megnehezítik.

A cselekvés ideje

A hivatalos határidő szerint heteken belül el kell készülnie Magyarország Megújuló Nemzeti Cselekvési Tervének. A dokumentum célja, hogy évekre lebontva határozza meg, mekkora megújulóenergiatermelést kíván hazánk elérni, és ehhez milyen intézkedéseket tervez. A cselekvési terv jó eszköz lehetne a kiszámítható befektetői légkör megteremtéséhez, ez jelenleg hiányzik a hazai piacról. A beruházók megismerhetnék a kormányzat szándékát arra vonatkozóan, hogy mely technológiáknak szán komolyabb, esetleg csekélyebb szerepet, milyen támogatási rendszereket kíván bevezetni, milyen közigazgatási és műszaki eljárásokat szeretne érvényesíteni, vagy milyen szerepet szán a megújuló energiaforrásoknak az épületek fűtésében, hűtésében, illetve a távfűtésben. A tervben nyilatkozni kell továbbá arról is, hogy milyen infrastrukturális fejlesztésekkel kívánja a kormány elősegíteni a megújulók csatlakozását a villamosenergia- és földgázhálózatokhoz. Ez a cselekvési terv választ adhat például arra, hogy a kormányzat mekkora szerepet szán a megújulóknak a közeljövő energiamixében, milyen intézkedéseket tervez a megújulók fejlesztése érdekében, hol látja a legnagyobb lehetőségeket és így tovább. Az eddig nyilvánosságra hozott dokumentumtervezetek sajnos nem adnak választ a fenti kérdésekre. Ha az új kormány tartani akarja a határidőt

■ VARGA KATALIN

Energia Klub