Sok éve téma Budapesten a magasházak kérdése, de eddig egyet sem engedélyezett a városvezetés. Most viszont épp a Fővárosi Önkormányzat az, amely a kiemelten kezelt Városháza projekt részeként 65 méter magas tornyot építtetne a belváros szívébe. Ezek után nem csoda, hogy máshol is lazulni látszik a magasházakra vonatkozó szigor.

Sokan kapták fel a fejüket arra, hogy egy toronnyal egészítette ki a Városháza-projekt terveit annak megálmodója, Erick van Egeraat. Hogy a jelenleg érvényes szigorú épületmagasság-korlátozás ellenére engedélyt kapjon a terv, "trükközne" a megrendelő: a toronyba nem költözne funkció, az kilátóként működne, emiatt nem minősülne épületnek. Így pedig már épülhetne a magassági határt meghaladó építmény a város szívében.

Szemben a toronnyal

Meglepő fordulat ez, hiszen a 65 méter magas építmény egyáltalán nem illik bele abba a városszemléletbe, amely az elmúlt években a magasházakkal kapcsolatos hivatalos álláspontot meghatározta. Ma már a főváros sem olyan szigorú, mint régen, zajlik az új szabályozás előkészítése. - A magasházak, felhőkarcolók együttese nem pusztán látványában, hanem szerkezetében, tehát szövettanában és térhasználatában változtatja meg a várost. Ezért minden ezzel kapcsolatos döntésnek komplex városfejlesztési koncepción kell alapulnia - így érvelt Schneller István, a főváros korábbi főépítésze, aki mindig is a magasházak ellen emelt szót (lásd Ez neked magas? című írásunkat). Mint fogalmazott, a magasházak és toronyházak esetleges megjelenése Budapesten helyrehozhatatlan károkat okozna. Schneller István három évvel ezelőtt távozott, utóda Beleznay Éva a napokban mondott le, így a városházán belül kevésbé érvényesül azok véleménye, akik elutasítják a magasházépítést. Mára az a kérdés, hogy mikor születik meg az új szabályozás.

Hitvita

A magasházak kérdése rendre úgy vetődött fel, mint az építészeti értékek megőrzésének és a modern építészetnek az ellentmondása. Pedig a világ építészetét jól ismerők tudják, hogy nem szükséges feltétlenül választani a két irány között, sokkal inkább összhangot kell teremteni. A világ nagyvárosaiban a magasházak létjogosultságát senki sem vitatja, legfeljebb arról oszlanak meg a vélemények, hogy hol és milyen módon van létjogosultságuk. - Nem lehet kérdés Budapesten sem, hogy teret kell engedni a modern építészet jellegzetességének számító magasházaknak. Meg kell találni az égbe törő épületek helyét és életre hívásuk módját - mondja Vadász Bence. Az Ybl-díjas építész szerint a lényeg az, hogy kijelöljék azokat az övezeteket, ahol épülhetnek a ma engedélyezettnél magasabbak, hiszen jogos igény, hogy a szokottnál magasabb házak ne zavarják meg az eklektikus városi sziluettet. Éppen ezért a belvárosban nehéz olyan helyszínt kijelölni, ahol az ilyen típusú épületek ne rombolnák a városképet - nem véletlen, hogy a Hungária körgyűrűn belül 30 méter a legnagyobb engedélyezett épületmagasság. Noha sokan a régi kontra modern kettősére élezik ki a magasházakkal kapcsolatos érvelésüket, Vadász Bence szerint helytelen lenne azt mondani, hogy a régen megszokottnál több emeletet magában foglaló épületek a modern építészet velejárói. A kiemelkedő méretű, felfelé törekvő házakra indokolt esetben szükség lehet, ahogy régen szintén építettek az átlagostól eltérő épületeket, amennyiben azt a funkció megkívánta. Ezek pedig adott esetben tűszerűen az ég felé meredő tornyok voltak, mint például a toszkánai San Gimignanóban, ahol két család vitája késztette arra a feleket, hogy felfelé meneküljenek.

Manhattan Csepelen

A legtöbbek amellett foglaltak állást, hogy a magasházaknak a külsőbb területeken kellene helyet kapniuk. Hogy pontosan hol, az megegyezés kérdése, hiszen a szabályozás megalkotásakor egységes volt az álláspont: ezt széles körben meg kell vitatni, és a legjobb az lenne, ha nyilvános vita indulna a témában. Annyi azonban biztos, hogy olyan zónákban lenne célszerű engedni ezt, amelyek nem esnek túlságosan távol a várostól, ugyanakkor a belső részeket sem lenne tanácsos ilyen építménymagasságokkal megterhelni. Azaz egy hallgatólagos megegyezés formálódik arról, hogy a külső körgyűrű és a rá merőleges nagyobb átvezető utak találkozásánál lehetne magasházakat építeni. Azok aztán ily módon a Róbert Károly, Hungária, Könyves Kálmán körutak vonalában szinte bástyaszerűen vennék körbe a főváros belső részét. Olyan lenne ez, mintha városkapuk sorakoznának a város körül. Ezenkívül konkrét övezeteket is megjelöltek, ahol az új funkció és egy nagyobb, egyben kiépülő városi szövet indokolttá tehetné a magasházak építését: ilyen a Csepel-sziget északi része, illetve a dél-budai övezet. Mindenki egyetértett abban, hogy a belvárost védeni kell, a nagykörúton belül semmi sem indokolhatja a kiugró épületeket.