A tavalyi évben több mint 80 milliárd forinttal támogatta az állam a lakossági energiafogyasztást, miközben energiahatékonyságra ennek csak töredékét, 1,5 milliárd forintot fizetett ki. Összehasonlításképpen: ez az összeg még az ártámogatások adminisztratív költségét sem fedezi. Kérdés, hogy az új kormány megtalálja-e a helyes egyensúlyt a támogatás és az ösztönzés között, sőt felismeri-e egyáltalán az energiahatékonysági beruházások szerepének fontosságát?

Az elmúlt hét évben (2003 és 2009 között) az állam közel 600 milliárd forinttal támogatta a lakossági energiaárakat. Beszédes szám, hogy ugyanezen időtartam alatt a Nemzeti Energiatakarékossági Programra csupán kevesebb mint 10 milliárd forint jutott. Az energiahatékonyság javítása révén egy átlagos háztartás energiafogyasztásának legalább a negyede megtakarítható lenne, jelentősen csökkentve ezzel az ország energiafüggőségét és szén-dioxid-kibocsátását.

Gázártámogatás

A jelenleg is fennálló gáz- és távhőtámogatási rendszer alapvetően pazarlásra ösztönöz. Bár júniusban elvileg megszűnik, nem kizárt, hogy az új kormány - tekintve, hogy szociálisan érzékeny kérdés - valamilyen formában tovább fogja működtetni. Akár megszűnik, akár átalakítják, tisztában kell lenni a rendszer hibáival, hiányosságaival, amelyeket az alábbiakban tárgyalunk. A 2007-től fennálló - és ma is életben lévő - szociális alapú támogatási rendszert a gázzal fűtő magyar háztartások csaknem fele veszi igénybe. Joggal feltételezhető, hogy a rászorultsági feltételeket túl engedékenyen határozták meg. Ráadásul a támogatás igénylése önbevalláson alapul, az igénylőlapon közölt adatok helyességét, a jogosultsági feltételek fennállását alapvetően nem ellenőrzik, legfeljebb egy részüket utólag. Egy 2008-as vizsgálat adatai szerint az ellenőrzött esetek közel 30 százalékában jogosulatlan volt az igényelés. Az alanyi jogon járó támogatás ideje alatt egyébként egy átlagos háztartás éves szinten hozzávetőleg 40 ezer forinttal, azaz csaknem 25 százalékkal kevesebbet fizetett ki gázszámláira, mintha nem részesült volna ártámogatásban. A rendszerrel szemben megfogalmazható egyik legnagyobb kritika a támogatás ártorzító hatása. Ez amellett, hogy az energiaszektort átláthatatlanná teszi, helytelen jelzést ad a fogyasztóknak, akik így kevésbé érzékelik az energia valós értékét és könnyelműbben, pazarlóbban bánnak az energiával, továbbá kevésbé hajlandóak energia fogyasztást csökkentő beruházásokra. A rendszer szociális hatékonysága, társadalmi igazságossága szintén megkérdőjelezhető. A legszegényebb, ezáltal legjobban rá szoruló réteg sok esetben nem is használ gázt, így ők egyáltalán nem részesülnek ebből a támogatásból.

Távhőáfa

2009. augusztus 1-jétől a távhő áfa-kulcsa 18 százalékra, 2010 januárjától pedig 5 százalékra csökkent, amíg a gáz és a többi lakossági energiaszolgáltatás esetén 25 százalék az adótartalom. Ezzel a lépéssel a távhőszolgáltatást igénybe vevők költségeinek közel hatodát vállalta át az állam, azaz ennyi adóbevételről mondott le. Ez egyfelől elkényelmesíti a fogyasztókat, másfelől a távhőszolgáltatókat sem ösztönzi korszerűsítésre. Az Energia Klub által készített diagram jól szemlélteti az egyes távhőszolgáltatók árait - különös tekintettel az alapdíj és fűtésdíj arányára -, valamint ezen árak versenyképességét egy hatékony és kevésbé hatékony gázfűtéssel szemben. (Az ábra természetesen csak szemléltető jellegű, így nem tartalmazza a gázfűtésre való átállás többletköltségeit.) Látható, hogy a távfűtés csak csökkentett áfa mellett és a legtöbb esetben csak az alacsonyabb hatásfokú kazánnal szemben nevezhető versenyképesnek. A gázár-, illetve távhőtámogatási rendszer eredeti célja a lakosság lakásfenntartási költségeinek csökkentése. Léteznek azonban más támogatások is (például az önkormányzatok által nyújtott lakásfenntartási támogatás), amelyek ugyanezt a célt szolgálják, de az ártámogatásokhoz viszonyítva jóval kisebb költségvetéssel bírnak. Nem tűnik célszerűnek több, azonos célú támogatási fajta fenntartása úgy, hogy nincsenek összehangolva egymással.

Szempont a hatékonyság?

Magyarország összes energiafelhasználásának közel feléért, így hazánk szén-dioxid-kibocsátásának tetemes részéért az épületállományunk felelős, ezért kiemelten fontos az épületek energiahatékonyságának növelése és az ehhez tartozó háttéripar megerősítése. Az energiahatékonysági szolgáltatások piaca akkor fog beindulni, ha kellően ösztönzi az állam a lakosságot. Amíg Magyarországon a háztartások csaknem fele szociális alapon energia-ártámogatásra jogosult és a hatékonyságon nyerhető összeget az állam ártámogatás formájában kifizeti, addig nem várható el, hogy a lakosság energiaracionalizálási beruházásokba fektesse a pénzét. Az ártámogatások jelenleg útját állják az emberek beruházásainak, ezért ez a folyamat elhúzódik. A tavalyi év végén hosszas huzavona és bizonytalanság után megnyílt a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) a lakossági energiahatékonyság számra is. A ZBR Klímabarát Otthon Energiahatékonysági Alprogramról további információk érhetők el a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapjáról, ahol a szükséges igénylőlapok is letölthetők. Az Energia Klub több tanulmány és elemzés elkészítésével is azon fáradozik, hogy ez a támogatási rendszer átlátható, hatékony és hosszabb távon kiszámítható legyen, mind a panel, mind az egyéb háztartások számára.

ÁMON ADA, FELLEGI DÉNES

Energia Klub