A LEED nemzetközileg elismert "zöldépület-minősítő rendszert" az Egyesült Államok Ökológiai Építészeti Tanácsa (US Green Building Council, USGBC) fejlesztette ki 1998-ban. A tervezéstől az építésen/felújításon át a fenntartásig a teljes életciklust vizsgálja a minősítési rendszer. Rögzítik a zöldépület" fogalmát, megismertetik a felhasználókkal annak előnyeit, támogatják a környezetbarát tervezési és kivitelezési szempontokat, a minősítési rendszerrel pedig reményeik szerint egyfajta versengést generálnak. Mindezzel az volt az USGBC célja, hogy elterjedjenek a kis energiafelhasználású és alacsony szén-dioxid-kibocsátású épületek. 

A minősítés alapelve, hogy különböző szempontok szerint vizsgálják az épületeket (általánosabban fogalmazva: projekteket), amelyeket egy pontrendszer segítségével tesznek összehasonlíthatóvá. Ha valamely követelménynek megfelel a projekt, akkor kap egy pontot, és ezt annak megfelelően súlyozzák, hogy a vizsgált tényező milyen mértékben van hatással a környezetre. Egy projekt legfeljebb 100 pontot kaphat, plusz az esetleges bónuszpontok (ezek száma legfeljebb 10 lehet). A pontok végösszege alapján osztályozzák az épületeket, amelyik több pontot kap, az jobb környezetvédelmi minősítést ér el. Ez alapján négy kategóriát határoznak meg: minősített (certified), ezüst (silver), arany (gold) vagy platina (platinum). A minősítés során a szóban forgó épület egyfajta "környezettudatos" címkét kap.

A tudomány és a technika fejlődésével párhuzamosan folyamatosan fejlesztik, és javítják a LEED minősítési rendszerét: így az újabb változatok több szempontot is figyelembe vesznek. Ezek különböző követelményeit a tervezői, kivitelezői és tulajdonosi oldal bevonásával, megegyezéssel állapítják meg.

A jelenlegi változat, a LEED Version 3 2009. április 27-től érvényes. A rendszer megfelelően rugalmas ahhoz, hogy – a lakóházaktól a kereskedelmi épületeken keresztül az egyéb közintézményekig (például iskolák) – mindenféle építményre alkalmazható legyen. 

Az Egyesült Államok biztosítja az ingatlanadóból az adójóváírás lehetőségét a minősített épületek tulajdonosainak.

 

A LEED minősítő rendszere a következő fő szempontok szerint vizsgálja az épületeket: fenntarthatóság, víz- és energiafelhasználás hatékonysága, felhasznált anyagok, a beltéri környezet minősége, az innovatív tervezési eljárások alkalmazása és a projekt esetleges regionális prioritása. A fenntarthatóság alatt azt értik, hogy az adott épület szűkebb és tágabb környezetének a környezetterhelése a lehető legkisebb legyen mind az építkezés/ felújítás, mind a fenntartás, üzemeltetés során. Ezért a LEED előnyben részesít olyan projekteket, amelyek nem zöldmezős beruházások (hanem például barnamezősek – vagyis amelyek nem okoznak nagy változást a tájképben), amelyek nincsenek távol a már meglevő nagy ellátórendszerektől és közlekedési útvonalaktól – viszont támogatja a kültéri szabadidős fizikai tevékenységre szolgáló helyek elérését –, valamint megfelelően, erózió nélkül biztosítják a csapadékvíz-elvezetést, és nem okoznak fényszennyezést, illetve hősziget-effektust. 

Az épületek nagy ivóvíz-felhasználók és szennyvíztermelők. A LEED minősítési rendszere az olyan projekteket támogatja, amelyek különféle innovatív megoldásokkal (például esővízgyűjtés, szürkevíz-felhasználás, alternatív feketevízkezelés) csökkenti az épület ivóvíz-szükségletét és szennyvíztermelését.

Az Egyesült Államok Energiahivatala szerint az ottani épületek használják fel az energiamennyiség 39 százalékát és a megtermelt villamosság 74 százalékát. Emiatt a LEED minősítési rendszere támogatja az energiafelhasználás csökkentésének különféle módjait, kezdve az energiatakarékos tervezési és építési megfontolásoktól a megújuló energiaforrások (nap-, szél- és biomassza-energia) alkalmazásáig.

Az épületek az építkezés/felújítás során nagy mennyiségű és különféle anyagokat használnak fel, amelyek egy részéből hulladék lesz. A minősítés során olyan projektek kapnak pluszpontokat, amelyek nagyobb arányban alkalmaznak környezetbarát életciklusú (újrahasznosított, újrahasznosítható) anyagokat, és kevesebb hulladékot termelnek. 

Napjaink túlnyomó részét zárt terekben töltjük, a beltéri környezet minősége ezért nagy befolyással lehet az egészségünkre − így a LEED ezt is figyelembe veszi. Az innovatív tervezés kategóriában bónuszpontokkal jutalmazzák az olyan jövőbe mutató, környezettudatos technológiák, eljárások alkalmazását, amelyek messze meghaladják az adott időpontban érvényes LEED-követelményeket. Szintén bónuszpontokkal jutalmazzák az olyan projekteket, amelyeknek valamilyen regionális prioritásuk, jelentőségük van.

Több szakember úgy tartja, hogy a különféle projektek tervezése és kivitelezése (amit tulajdonképpen a LEED minősít), valamint az épület tényleges működése során megállapított energiafelhasználás nincs egymással összhangban, azaz az utóbbi rendszerint nagyobb.

A kifogástalan minősítéshez több éven át nyomon kellene követni a különböző projektek energia- és vízfelhasználását. Ezért egyes szakemberek az javasolják, hogy a LEED-minősítéseket jelző táblák visszavehetők legyenek.

Azt az USGBC saját kutatásai is megerősítik, hogy az újonnan épült és minősített épületek negyed része nem takarít meg annyi energiát az üzemeltetése során, mint amennyit a tervezésük során megjósoltak. Ráadásul a tulajdonosok adatszolgáltatása a különböző projektekről önkéntes, és – a 2009-ig legalábbis – a minősítéshez nem is volt szükséges közműszámlákat bemutatni bizonyos időszakról.

A LEED-et kritizáló szakemberek azonban általában csak energia-, vízfelhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából vitatják a minősítési rendszert, amíg az USGBC szakemberei hangsúlyozzák, hogy a minősítés során figyelembe vett tényezők mindegyike közvetve vagy közvetlenül, különböző mértékben, de csökkentett energiafelhasználást, illetve szén-dioxid-kibocsátást jelent.

Vannak, akik szerint az épületeknél a nem az elvártaknak megfelelő energiaés vízfogyasztás az épülethasználókon, -üzemeltetőkön is múlik: egyrészt azok egyfajta könnyelműségén (például a feleslegesen működő világítás), másrészt pedig a minősítés megszerzése mintegy „elkényelmesíti” a tulajdonosakat, akik elhanyagolják az időközben esedékessé váló fejlesztéseket. A fentiek miatt a LEED vezetése hajlik arra, hogy a jövőben a minősítéseiket bizonyos időre adják meg, ám lehetőséget biztosítva a későbbi újraminősítésre – de mindezt már szigorúbb követelményekkel.

Ajánlott és felhasznált irodalom

- An Introduction to LEED (www.usgbc.org/leed)

- Mireya Navarro: Some Buildings Not Living Up to Green Label; (www.nytimes.com, 2009. augusztus 30.)