A homlokzati hőszigetelő rendszerek megvalósítása rendkívül összetett, szinte nincs két egyforma épület, munkaterület. Ezért is lehet az, hogy a szakmai irányelvek és szabványok egységesítése csak az elmúlt években kezdődött meg Magyar Épületszilikát Szövetség (MÉSZ) égisze alatt. Kétrészes cikksorozatunkban a THR-rel kapcsolatos időnormák és az anyagnormák kalkulációjával foglalkozunk részletesen.

A homlokzati hőszigetelő rendszerek kivitelezési árai egy bizonyos - a piac által megfizetett - tartományban mozognak, és sok mindent nem tartalmaznak. Ha a kivitelező nem vesz számításba bizonyos költségtételeket, akkor két eset lehetséges, vagy tisztességesen elvégzi a munkát, viszont a többletmunka őt terheli.

Vagy az alacsony vállalási árat a minőség rovására csekélyebb műszaki tartalommal kompenzálja, ami hibás teljesítést eredményez. Amennyiben ez áll fenn, akkor nem lehet a garanciális idő lejárata mögé bújni, mivel a hiba eredendően fennáll, nincs gyártói felelősség vagy más kibúvó a jogosan igényelt javítás, vagy újraépítés alól.

Bevezetésként nézzünk egy mindennapos példát. A megbízó megkeres három építési vállalkozót/vállalkozást, épületének utólagos homlokzati hőszigetelési munkáinak elvégzésére, és árajánlatot kér. (A hőszigetelés mértékének, annak anyagtípusának meghatározási körülményeire most ne térjünk ki, nem kapcsolódik konkrétan témánkhoz, bár fontos szempont lenne.) Az ajánlattevők azonos anyagtípust, azonos vastagságot beállítva megadnak egy-egy rendszerárat (anyag + munkadíj + állványköltség). Ennek legtöbbször valamely kalkulációs program vagy segédlet képezi az alapját, ami általában márkafüggően, hőszigetelőtípus, -vastagság, vakolattípus szerint ad alapadatot. 

Például anyag: ~3500 Ft/m², díj: ~2500 Ft/m², állvány: ~900 Ft/m² - összesen: ~6900 Ft/m² + áfa. A három ajánlat között lehet ±15-20 százalékos eltérés is. A döntés alapja ez esetben is - mint ahogy a legtöbb közbeszerzési eljárás során is - a legkedvezőbb ár. És mi van az ajánlat mögött? Mi a pontos műszaki tartalom, milyen tényleges idő- és anyagszükségletek, műszakilag szükséges többletmunkák, amit már előre meg lehet(ne) mondani?

Most ugorjunk egy kicsit előre, hogy a példából kiindulva érzékeljük milyen részleteket hagytunk figyelmen kívül. Az 1. táblázatunkban összegeztük, hogy 1 m² hőszigetelő rendszer teljes megépítésének mennyi a munkaidőszükséglete, és az miből áll össze. Ez alapján megállapíthatjuk az árajánlatról, hogy szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az 1. és a 3. tételeket, és részlegesen számoltak a 7. és a 9. tételekkel. Ami pedig biztosan kimarad, az az alapfelület megfelelő előkészítése, hogy olyan alapadottságok legyenek, amit minden rendszergazda egységesen meghatároz (MÉSZ THR Irányelv, EN 13 499 - EPS-e THR szabvány, EN 13 500 - MW-s THR szabvány, ETAG 004 THR Irányelv). Ezek szerint a felületi egyenetlenség az alapfelületen legfeljebb ±5 mm. Amikor ez az adat felmerül, minden gyakorlott kivitelező mosolyog, különösen panelépületek esetében. De ettől még alapvető, hogy síkbeli eltéréseket javítani kellene vagy legalább figyelembe kellene venni a megemelkedő ragasztószükségletet, hőszigetelőanyagtöbbletet. Hiszen gyakran csak centiméterenként növekvő vastagságú lemezzel lehet úgy korrigálni, hogy a végeredmény kifogástalan legyen súrló fényben. A kiindulási időnorma minden különleges, többlettevékenységtől mentes, általános alapeset munkaidő-igényét tartalmazza. Ez alapján megállapítható, hogy a szakmunka 0,92 óra/m² a segédmunka 0,49 óra/m².

Milyen minimális m²-árak várhatók a munkadíjra is, tekintettel 2000 forintos szakmunkás, illetve 1200 forintos segédmunkás rezsióradíj esetén?

1840 + 588 = 2428 Ft/m² és figyelembe véve az általában elmaradó munkafázisokat, -mozzanatokat, reálisabban:

0,79 óra × 2000 + 0,42 × 1200 = 2084 Ft/m².

Érdemes mindezt összevetni a piacon általánosnak mondható vállalási árakkal: 1200-3500 Ft/m².

Mitől ez a szórás?

Miközben nem kalkuláltunk sem az alapfelület előkészítésével és javításával, sem bonyolultabb, de általánosan felmerülő dolgokkal (például: mennyezet, íves felület, rátétek, tagozatok, színelválasztások stb.). Az biztos, hogy a reális ár 49 százaléka alacsony, ezért a díjért tisztességes munka nem várható el. A 144 százalékot helyenként megfizeti a piac, de kifogástalan minőséggel általában még ilyenkor sem találkozunk.

A THR-ek költségei szempontjából lényegében mindegy, hogy régi vagy új építésről van szó. Vagyis felújítások esetében a költségvetés és árajánlat készítésekor nem indokolt - az egyébként általánosan alkalmazott - 1,25-ös szorzó. 

Emellett szól, hogy jelenleg és várhatóan a közeljövőben is a THR-eket nagyobb arányban utólagosan, felújítások során alkalmazzák. Sőt új munka esetében általában kedvezőtlenebbek a munkafeltételek, jelentősebb az akadályoztatás, mint utólagosan szigetelésnél.