Miskolcon a Középszer utca 20. szám alatt található tízemeletes házat 1974-ben a kor műszaki színvonalának megfelelően építették. 2007-ben polisztirolhab alapú hőszigetelő rendszerrel korszerűsítették a panel homlokzatát. Augusztus 15-én este a ház hatodik emeletén csaptak föl először a lángok, innen terjedt tovább a tűz a felsőbb emeletek irányába. A szemtanúk csak annyit láttak, hogy nagy füsttel, egyre nagyobb területen ég a ház homlokzata – ebből sok laikus arra következtetett, hogy a szigetelés okozta három ember halálát a hetedik emeleten. Azt viszont a katasztrófa szemtanúi nem láthatták, hogy a kürtőhatásnak "köszönhetően" a tűz az épület belsejében, a gépészeti aknákban is terjedt, amelyek nem voltak szintenként szakaszolva. (Részletek Az építész szakértő megállapításai című keretes írásunkban.) A gyilkos füst pedig a födémáttöréseken és a nyári melegben nyitva tartott ablakokon át terjedt. A hetediken lévő család így került a végzetes csapdába.

A Miskolci Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság az épületen alkalmazott hőszigetelő rendszer vizsgálatára az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.-t (ÉMI) kérte fel. Az ÉMI megbízatása arra terjedt ki, hogy megvizsgálja az épületen alkalmazott hőszigetelő rendszert és annak kivitelezését, illetve mindezek szerepét a tűz terjedésében. A szakértői vizsgálatnak nem tárgya az ezen túlmutató egyéb körülmények (tűzterhelés mértéke, strangokon keresztül történő tűzterjedés, lodzsákon tárolt éghető anyagok stb.) vizsgálata és értékelése. Vagyis a homlokzati hőszigetelés tűzben játszott szerepére korlátozódott az ÉMI-vizsgálat. Most arra keressük a választ, hogy a hőszigetelési rendszer, illetve a kivitelezés megfelelő volt-e vagy sem.

Az ÉMI jelentéséből kiderül, hogy a miskolci panelház hőszigetelése egy érvényes engedélyű hőszigetelő rendszeren alapszik. Az Átadási dokumentációban hivatkozott, jóváhagyott műszaki specifikációval rendelkező hőszigetelő rendszer:

• érvényes Építőipari Műszaki Engedéllyel rendelkezett,
• Tűzvédelmi Megfelelőség Igazolással rendelkezett,
• az igazolt homlokzati tűzterjedési határértéke: Th ≥45 perc,
• a rendszer tűzvédelmi osztálya: B-s2, d0 (az MSZ EN 13501-1 szerint),
• éghetőségi csoportja: "nehezen éghető" B1 (az MSZ 14800-3 szerint).

A szállítólevelekből és a számlákból bizonyítható, hogy az alkalmazott anyagok jelentős része a hőszigetelő rendszer gyártójától érkezett. A hőszigetelő rendszer valamennyi komponense rendelkezett jóváhagyott műszaki specifikációval, és a helyszínen vett minták laboratóriumi vizsgálatai alapján megállapítást nyert, hogy a valóságosan be épített anyagok tűzvédelmi szempontból megfelelőek voltak. Azonban az ÉMI véleménye szerint alapvetően kifogásolható, de önmagában még nem perdöntő, hogy a megvalósult hőszigetelő rendszer a rendszergazda technológiájához képest néhány rendszeridegen összetevőt is tartalmazott (dübelek, élvédők, indítóprofil). Tűzvédelmi szempontból ugyanis az eltérő elemek szerepe és hatása egyes esetekben kisebb mértékű, jelentőségű.

Ez alapján felmerül a kérdés, hogy típusazonosság esetén a kivitelezés módja megfelelt volna-e a minősítő iratban szereplő követelményeknek. Az ÉMI vizsgálata szerint bár – e szóban forgó esetnél – a teljes rendszer vonatkozásában nem beszélhetünk típusazonosságról, az alkalmazott és az engedéllyel rendelkező anyagok gyakorlatilag azonos műszaki jellemzőkkel rendelkeznek. Így ha tényleg betartották volna az ÉME-ben szereplő alkalmazási feltételeket, akkor szakértői becsléssel valószínűsíthető, hogy a megépült rendszer tűzvédelmi jellemzői megközelítőleg azonosak lettek volna a minősítő iratban meghatározottakkal.

Ugyanakkor az ÉMI megállapította azt is, hogy a kivitelezés eltért az Átadási dokumentációban mellékelt, ÉME-hez tartozó Tűzvédelmi Megfelelőség Igazolásban (valamint az abban hivatkozott alkalmazástechnikai előírásban és Műszaki Lapokban) szereplő előírásoktól, követelményektől. A jelentésben az áll, hogy "A kivitelezési eltérések ismeretében – szakértői megítélés szerint – kijelenthető, hogy a megvalósult hőszigetelő rendszer tűzvédelmi tulajdonságai – kiemelve a homlokzati tűzterjedési határértéket – elmaradnak a műszaki specifikációban szereplő, laboratóriumi vizsgálattal igazolt értéktől." A jelentés részletesen felsorolja milyen eltérésekkel találkoztak a vizsgálatot végzők: 

Előírás: a ragasztóhabarcsot a homlokzati szigetelőlapok szegélyei mentén (megszakítás nélkül), valamint néhány további ponton kell felhordani a ragasztási felület legalább 40 százalékára. 

Tapasztalat: a táblák széleinél előírt folyamatos ragasztásnak nyoma sem volt megfigyelhető.

Az üvegszövet háló átfedésénél az előírt 10 cm helyett 0–12 cm közötti értékeket mért az ÉMI munkatársa. Helyenként megállapítható volt, hogy az üvegszövet háló a nyílászárók előtt 2–3 cm-rel megszűnik, nincs befordítva a hőszigetelő lapok alá. A nyílások szegélyezésénél (káváknál) fém anyagú élvédő került beépítésre. Az élvédőnél a vizsgált helyeken az üvegszövet nem volt áthajtva és nem volt folytatólagos. A nyílások sarkainál az előírt 45 fokban nem helyezték el a kiegészítő üvegszövet csíkokat. Egyes homlokzati felületeken az üvegszövet háló teljes mértékben hiányzik, valószínűleg az állványrögzítés helyein.

A homlokzati hőszigetelő rendszerben alkalmazott műanyag dübelek száma kevés, elosztása ötletszerű. A vizsgálat során kijelölt felületeken mintegy 4 db/m2 átlagos dübelszám adódott, de volt olyan 1 m2- es rész, ahol egyetlen dübelt sem találtak a vakolat alatt. Méréssel megállapítható volt, hogy az alkalmazott 110 mm hosszú dübelek tárcsaátmérője 50 mm, azaz nem éri el a műszaki specifikációban (ETA-03/0022) rögzített 60 mm-t.

A vizsgált vakolati minták összrétegvastagság szempontjából eltértek az ÉMEengedélyben foglalt követelményektől. A mért legkisebb vastagság 1,8 mm, a legnagyobb 4,5 mm, az átlag 2,9 mm volt. A követelmény minimum 5,0 mm.

A jelentés kitér arra is, hogy a villámhárító levezető vezetékét egy szakaszon beépítették az éghető szigetelésbe. A tűzkárt szenvedett épületben a lodzsák oldalfalán éghető és – a vonatkozó előírásoknak megfelelő – nem éghető alapszerkezetre hordták fel a homlokzati hőszigetelést.

Mindezek ellenére a korábbi laboratóriumi vizsgálatokból kiindulva, és a helyszínen tapasztaltak alapján az ÉMI azt valószínűsíti, hogy "a homlokzaton létesített hőszigetelő rendszer a tűzhatás korai szakaszában az égésben közreműködött". Amit azzal is megtoldanak a jelentés készítői, hogy "a megvalósult, jóváhagyott műszaki specifikációval nem rendelkező homlokzati hőszigetelő rendszer elégtelen tűzvédelmi teljesítményének oka nem elsősorban a homlokzati hőszigetelő rendszer komponenseiben, hanem azok csomóponti kialakításában, a vakolat elégtelen rétegvastagságában keresendő." Vagyis valószínűsíthetően takarékoskodtak az anyaggal, és vélhetően nem elég szakértelemmel végezték a szigetelést. Nehéz bizonyítani, hogy ennek ténylegesen milyen köze volt a tragédiához, így viszont a beruházás résztvevői magyarázkodni kénytelenek a technológiai eltérések miatt, és egy esetleges per során nehezebb lesz a vétlenség bizonyítása is, hogy a kártérítési felelősség megállapításáról már ne is beszéljünk. 

Mielőtt azonban végleg pálcát törnénk a kivitelezők felett, térjünk vissza az ÉMI szakvéleményére, amely szerint valószínűsíthető, hogy "a szóban forgó tűzeset során a szinteken belüli és azok közötti tűzterjedésnek nem egyedüli és döntő eleme a homlokzati tűzterjedés". A Budapesti Műszaki Egyetemről felkért építész szakértő, Takács Lajos Gábor által készített számítógépes szimuláció szerint – nagy valószínűséggel –, szakszerűen kivitelezett homlokzati hőszigetelő rendszer esetén is bekövetkezett volna a tragédia az épületen belüli hő- és füstterjedés miatt. Füst jutott a lakásba a nyitott ablakokon keresztül is, még úgy is, hogy a szimulációs modell nem tartalmaz éghető anyagú hőszigetelő homlokzati bevonatrendszert.

Nem a mi feladatunk a felelősség megállapítása, ezért érdeklődve várjuk az esetleges bírósági döntést. De hangsúlyozzuk, a vizsgálat legfontosabb tanulsága, hogy az előírások, szabványok, technológiai utasítások betartása nem öncélú megkötés. Ha az építőiparban dolgozók előírásszerűen és szakszerűen végezik a munkájukat, akkor vagy nem következik be tragédia, vagy az esetleges tragédiát követően sincs mitől tartaniuk.