Szép példa erre a Tapolcán, az újtemetőben épülő kápolna kupolája, amely a korszerű, flexibilis Duratherm építési rendszerből épül, de technológiájában visszanyúlik a régi korok zseniális vívmányaihoz.

A XV. században Filippo Brunelleschi építette a firenzei Santa Maria del Fiore templom kupoláját különleges falazási eljárással, körgyűrűs bordázattal és ami akkoriban egyedülálló volt, a szerkezet ideiglenes alátámasztása, beállványozása nélkül – szinte a levegőben. 

Ugyanez a megoldás tükröződik a tapolcai kupola építésében. Brunelleschi a fektetett téglasorok közé szakaszonként élére állított téglákat rögzített, melyek, mint egy-egy könyvtámasz összefogták a frissen közéjük falazott téglaíveket. Ha egy téglasor körbe ért és a falazó habarcs megkötött – ez akkoriban egy hétbe tellett – a létrejött körgyűrű már összeboltozódva, szilárdan állt.

 

A Duratherm falazó idomok gyártástechnológiája lehetővé teszi, hogy minden idom a félgömb alakú kupolában elfoglalt helye szerinti mérettel és oldalszögekkel készüljön. Az idomokban kialakított lyuk-rendszer bevasalva és kibetonozva egy szilárd vasbeton "szövetvázat" alkot. (A szövetszerkezet éppenséggel magyar tradíció, gondoljunk csak Sámsondi Kiss Béla, Párkányi Mihály, Szövényi Sándor és még sok más magyar építész munkásságára). Minden sor tartalmaz hat darab "könyvtámaszt" melyek már a felettük lévő sor merevítői.

A római Pantheon építésekor a belső felületet alkotó kazetta elemeket is pontosan egymáshoz illeszkedően faragták ki, kifelé szélesedő fugákkal, melyeket cementhabarccsal töltöttek ki. 

A kazettákat beemelésük és kibetonozásuk közötti időre ideiglenes visszahorgonyzással látták el. Ugyanez a megoldás köszön vissza a Duratherm elemek ideiglenes összekapcsolásánál. 

Az építőnek itt könnyebb dolga van, mert az elemek anyaga könnyűbeton, a kapcsokat egyszerűen belekalapálják az idomokba. 

A Duratherm építési rendszer nemrég "érkezett haza" Amerikából, ahol Boronkay Gábor okl. építőmérnök szabadalma alapján évi 300 ezer m² kapacitással gyártják. 30 cm falvastagsággal U=0,19 W/m²K hőátbocsátási szerkezet építhető, mely tulajdonság már a passzívházak követelményértékét "súrolja".

A tapolcai kápolna tervezője Erdélyi Balázs okl. építészmérnök. A terv koncepciójában érvényesültek a korábbiakban leírtak, azaz az ősi építészeti elemek modern eszközökkel, anyagokkal való újragondolásának szándéka. Építészeti megjelenésében is a hagyományos architektúra és a korszerű kivitelezési gyakorlat egysége jelentkezik. A kápolna szervesen hozza létre a földi élet befejezésének helyszínét. A tervező tudatosan szakít a kiüresedett klisékkel, anyag és színválasztással. Az életet színházként értelmezve teremti meg az utolsó szín – pozitív, a tragédiát feloldó – kulisszáit. Térkoncepciója szervesen alkalmazza a magyar templomépítészet ősi alapjait – a centrális tér a legelső templomépítéseket, a kerek templomokat idézi, a szakrális tér kelet-nyugati szervezése és a délre nyíló bejárat pedig a román kori építészet óta kíséri egyházi épületeinket. 

A kápolna építtetője a tapolcai Római Katolikus Plébániahivatal. A területet Tapolca Város Képviselőtestülete bocsátotta az építkezők rendelkezésére és anyagi eszközökkel is támogatja a magánemberek adakozásából megindított építkezést.