Aki ezen a nyáron a Dohány utca közepe táján sétál, rá sem ismer arra a látványra, ami jó harminc évig itt fogadta. Annál ismerősebb volna dédapáinknak: igen, pontosan ilyen volt 1910 táján a Hungária Fürdő - írja a kultura.hu.
A város közepén már az utolsó foszladozó romok egyike volt. 1827-ben nyitotta meg egy selyemkereskedő az ott talált, ásványi sókban gazdag forrásokra épített fürdőházát, a Gamperl-féle Vasfürdőt. A nagy pesti ár magával vitte, mint a város legtöbb házát, de hamar újjáépült, a századfordulón már hatvan káddal és gőzfürdőkkel, korszerű népfürdővel, 1500 kabinnal pótolta azt a higiéniás minimumot, amit a zsúfolt városi lakások akkoriban még nem nyújtottak. 1907-ben Ágoston Emil keze nyomán a ház szecessziós pompába öltözött, a fürdők között, a bejárat tengelyében elegáns, oszlopos úszócsarnok kapott helyet. Kellemes nyári időben az üvegtetőt elhúzták, hogy a vendégek szabad ég alatt úszhassanak.
A 20-as években a fürdő melletti telken felépült a Continental szálló, az úszócsarnok helyére filmszínház került, a Klauzál utcai oldalán art deco bérház épült. A szecessziós középső épületben a háború után, egészen 1963-ig színházak váltották egymást, hét évre rá a szálló is bezárt. De Csipkerózsika-álomról szó sem volt: a komplexum gyönyörű részleteit, a domborított fémlapokkal, a Zsolnay-kerámiabetétekkel szétlopkodták, ami maradt, a beköltöző hajléktalanok tüzelték el. 2002-ben az Andrássy út fölkerült a Világörökség listára, a régi pesti zsidónegyeddel mint pufferzónával együtt - de a Hungária helyén még mindig félig beomlott falak álltak. Csak 2005-től vonták műemléki védettség alá, mert félő volt, hogy a sok évtizednyi pusztulás után és a nemtörődöm tulajdonosok kezében foghíjjá lesz a város egyik legszebb épülete.
Hozzászólások