Az összes energia fogyasztása, 40 százalékát és ezzel a szén-dioxid-kibocsátás közel felét is az épületek teszik ki! A klímaváltozáson túl, a szénhidrogén-készletek végesek, helyettesítésük még nem megoldott. Európa további hátránya, hogy az energiahordozók többsége csak importból fedezhető, tehát függőséget okoz, energia igényünk pedig folyamatosan nő. A civilizációs kényszerítő tényének kell lenni, hogy tegyünk ellene! Egyes államok mindent megtesznek az energia felhasználás csökkentéséért, mások gazdaságuk működőképességét féltik a szabályozástól, míg megint mások az egy főre eső szén-dioxid-kibocsátás európai szintje elérése után vezetnének be korlátozást. Talán igazi nagy tragédiának kell bekövetkezni ahhoz, hogy ráébredjünk: tenni kell, vagy tenni kellett volna valamit?

Esetleg túldimenzionáljuk a problémát, és semmit nem lehet tenni, vagy nem is kell?

Magyarországon pláne tehetetlenek vagyunk, hisz a világ lakosságának 1/600 részét sem tesszük ki, a növekvő szén-dioxid-kibocsátásért felelős lakosságnak is alig 0,5 százaléka a miénk! Lehet nekünk bármilyen hatásunk e folyamatra?

Nem csak hatásunk lehet, hanem kötelességünk is tenni, valamennyiünknek, a környezetünk és klímánk védelme érdekében!

Mi, akik a mai Kerekasztalon részt veszünk, akiket ide hívtunk, a magyarországi építőiparral, építésgazdasággal, ingatlanpiaccal, környezetvédelemmel foglalkozunk, valamilyen formában kapcsolatban vagyunk a problémával, ezekre a területekre hatással is tudunk lenni!

Melyek lennének a fő feladatok? Ezek is mindenki által már ismertek, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, az épületek energia igényének minimalizálása, a fosszilis energiahordozókból nyert energia felváltása a zöld, vagy más néven megújuló energiaforrásokkal.

A kérdés, hogy ezen a területen miért nem haladunk gyorsabban, mit kell érte tennünk?

A megújuló energiaforrások alkalmazása még túl drága, az energia felhasználás optimalizálása miatt el nem fogyasztott megújuló energia értéke pedig csak hosszú évek múlva fedezi a beruházást. (Érdemesebb a pénzt másba fektetni!) A fosszilis energia használata, rövidtávon még mindig olcsóbb megoldásnak tűnik, így a megújuló energiaforrások alkalmazása, az energia felhasználás csökkentését szolgáló technológiák térnyerése, önmagától nem fog megvalósulni! Gyökeresen megváltozna a helyzet, ha az állam támogatásokkal, nyereségessé tenné a megújuló energiaforrások alkalmazását.

A globális folyamatok márpedig ebbe az irányba mutatnak: majd minden fejlett, s egyre több fejlődő országban felértékelődik az épületek energia felhasználását csökkentő tevékenység, a zöld, vagy megújuló energia szektor, s kerülnek jelentős pénzeszközök a programokba. 

Magyarországon a jogi szabályozás e téren általában engedékeny, az intézkedések csak kismértékben ösztönzők, az önkéntességen alapulnak. A támogatások mértéke rendkívül csekély, az általuk elért szén-dioxid-kibocsátás csökkenése elenyésző, míg a pazarló fogyasztást fenntartó szociális intézkedés, a gázár támogatás, igen nagy összeget emészt fel. 

Az energia felhasználás optimalizálása, felhasználásának csökkentése, a megújuló energiaforrások alkalmazása érdekében hozott intézkedéseket az érintettek többsége nem is veszi figyelembe. A 7/2006. (V. 24.) TNM rendeletben szereplő értékhatárok betartását nem ellenőrzi senki, nincs szankciója a be nem tartásnak. A számítások egyébként is oly sok szubjektív elemet tartalmaznak, hogy ugyanazon épület energia felhasználásának tanúsításakor – az építtető érdekét figyelembe véve – az épület lehet C vagy akár A kategóriás is. 

A zöld technológia, az energia felhasználást csökkentő építési termékek, a megújuló energiaforrást hasznosító épületgépészeti technológia már nem akadály, birtokunkban vannak az eszközök, és a hoz-zájuk tartozó tudás is itt van. Az ösztönzés formáiból talán a pénz hiányzik leginkább. Pénz nélkül is lehet eredményt elérni. Nem csak lehet, kell is, de minél előbb!

Miért nincs mindenki számára világos program? Mert a résztvevők között igen nagy az ellenérdekeltség, a lobbik, a rövidtávú gazdasági-, és politikai érdekek akadályozzák a hatásos, az épületek energia felhasználását csökkentő intézkedések meghozatalát.

Az építési termékeket gyártók, forgalmazók, saját gazdasági pozícióik védelmében, vagy pozícióik javítása érdekében találnak indokot az energia megtakarítás, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében hozott intézkedések változatlanul tartásában, vagy azok drasztikus mértékű csökkentésében, és azonnali bevezetésében. 

A hőszigetelésben érdekeltek a 0-hoz közeli hőátbocsátási tényező bevezetését támogatnák. A megújuló energiaforrások hasznosításában érdekeltek a fűtésre 0 közmű energia alkalmazását követelnék.

A hőszivattyúsok a minden más energiaforrásból hőt termelő berendezések betiltásában lennének érdekeltek. 

A hagyományos technológiát képviselők azt szeretnék, hogy minden maradna így, ahogy van, vagy csak kis mértékben történjenek változások. 

Az ingatlan forgalmazásban érdekeltek, a lakások előállítási költségeinek leszorítását várják, az energia megtakarítás, vagy az energia tanúsítvány alkalmazása számukra egy értelmetlen feladat, nem kell vele foglalkozni.

A politikus vágya, hogy az intézkedések által nehogy dráguljanak a lakások, ne növekedjenek a járulékos költségek, sőt a szakma találjon ki valamit, hogy az energia felhasználás optimalizálásával már rövidtávon is költségcsökkentés keletkezzen, és ez az Ő hatalmi idejében valósuljon meg! 

A Lakás és Épületenergetikai Kerekasztalt azért hívtuk össze, hogy világos legyen, tényleg ekkora ellenérdekek vannak, vagy ezek csak látszat érdekek? Ezek az érdekellentétek akár rövidtávon is feloldhatóak? 

Tudunk-e hosszú távon konszenzusokon nyugvó javaslatokat tenni, hosszú távú stratégiát kidolgozni? Ha igen, akkor ez ne csak egy konferencia legyen a számtalan hasonló közül! Alakítsunk meg egy rendszeres egyeztető fórumot biztosító szervezetet, amely a mindenkori programalkotóknak – széles társadalmi konszenzuson nyugvó – háttér információt ad, a döntés előkészítéshez javaslatokat készít, programokat, ösztönző rendszereket dolgoz ki.

A parlamentnek már sikerült egy konszenzuson alapuló, egyhangú (36/2009 (V. 12.) OGY-határozat) döntést hozni, amelyben feladatként az épületenergetikával kapcsolatos intézkedések meghozatala is szerepel. Az OGY-határozat végrehajtását segítheti a szakmai szervezetek, és más érdekcsoportok bevonásával létrejövő Lakás és Épületenergetikai Érdekegyeztető Tanács, amelynek segítségével a komplex intézkedés-csomagok kidolgozhatóak. Nagyon fontos, hogy az érdekelt iparágak-, a környezetvédelem-, és az államigazgatás képviselői tudjanak egymás fejlesztési szándékairól, céljairól, lehetőségeiről, hogy eredményt hozó, betartható rendelkezések kerüljenek elfogadásra.