Holott nemzetgazdaságilag jobban megérné az energia hatékony hazai építőipart támogatni, semmint a külföldi kézben lévő energiaszektort – mondja Debreczy Zoltán, a Magyar Passzívház Szövetség (MAPASZ) elnöke.

Jelenleg Magyarországon a gáz ára a nyugat-európai árszínvonal körülbelül 75 százalékánál tart. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Európa jelenleg 25 százalékkal olcsóbban kapja a földgázt, mint amennyiért a világ többi része, akkor egyértelmű, hogy milyen árnövekedéssel számolhatunk már akár rövid- és középtávon is. Ezért Európában az energiagazdálkodás kérdése eldőlni látszik: a legtöbb ország hamarosan átáll az energetikai szempontból hatékonyabb építészetre, vagyis a passzívházak tömeges építésére. A világban jelenleg 17 ezer passzívház található, ebből Németországban van a legtöbb, 12,5 ezer épület. Az egy főre jutó passzívházak számában ugyanakkor Ausztria vezet, összesen 3,5 ezer darabbal.

Európában a lakossági passzívházak építését nemzeti hatáskörben támogatják a régiók – mondja Debreczy Zoltán. Bár az Európa Parlament 2008-ban azt javasolta, hogy Európában 2011 után csak passzívházak épülhessenek, ezen törekvés elérése reálisan csak 2015–2019-re várható. Jelenleg az országhatáron belül régiós vagy városalapú támogatások vannak. A passzívház építésében és támogatásában élen járó országok: Németország és Ausztria, de mostanában Nagy-Britannia is kezd felzárkózni, ahol például 2016-tól kizárólag nulla szén-dioxid kibocsátású épületeket lehet építeni.  Ausztriában a passzívházak építését tartományi szinten és egy meghatározott pontrendszer alapján támogatják. Aki elvándorló vagy gazdaságilag leszakadó településen épít, az például több támogatást kap. „Vorarlberg tartományban már 2007-ben kimondták, hogy új szociális bérlakás csak passzívház lehet. Welsben, a város beruházásában történő új építés vagy felújítás csak passzívház lehet” – hozza a példákat Debreczy. 

Frankfurtban megfordították a bizonyítási kényszert: városi beruházásnál nem azt kell bebizonyítani, hogy egy ház felépíthető passzívházként, hanem azt, ha az adott helyen ez gazdaságilag vagy műszakilag nem kivitelezhető. Bécsben egy egész új városnegyedet terveztek passzívházakból.

A lakossági támogatások többfélék lehetnek: egyszeri, vissza nem térítendő támogatás, kamattámogatás, kedvezményes hitel, áfa elengedés, személyi jövedelemadó alapjának csökkentése. A nemzeti kormányok általában a kamattámogatást alkalmazzák. „Csehországban például ebben az évben 250 milliárd forintnak megfelelő koronát osztanak szét épületenergetikai támogatásra” – mondja Debreczy. Jelenleg Magyarországon 5–10 passzívház épül. Debreczy szerint a kis szám elsősorban a negatív szabályozási környezetnek köszönhető. Hiszen ma szerkezet kész állapotban 20–30 százalékkal drágább egy passzívházat, mint egy átlagos épület, amíg Ausztriában mindössze 5–8 százalékos a felár.

Egy passzívház beruházás 20 év alatt térül meg. Bár a beruházási költség magasabb, mint a hagyományos házaknál, a komfortérzés nagyságrendekkel jobb. Ráadásul ezek a házak környezetbarátok, és igen jó áron lehet eladni őket. 20 év múlva pedig egészen biztosan eladhatatlanok lesznek a gazdaságosan nem kifűthető, hagyományos házak és lakások. Legkésőbb eladásuk előtt fel kell majd ezeket is újítani passzívház közeli szintre ahhoz, hogy piacképesek legyenek.

A Magyar Passzívház Szövetség elnöke kifejtette, hogy amíg az állam az energiafogyasztást dotálja, addig nincs valódi motiváció az energiahatékony felújításra és építkezésre. Az energiahatékonyság növelésére kiadott pénz lényegesen nagyobb része marad Magyarországon – vagyis visszakerül az ország gazdasági vérkeringésébe –, mint az energiahordozó megvásárlására fordított kiadás. A gazdaságélénkítés egyik motorja lehetne egy széleskörű energiahatékonysági támogatási rendszer beindítása. Ám ha minden így marad, akkor az építőipart súlyos veszteségek érhetik, és jelentősen csökkenhet az iparágban foglalkoztatottak száma is, mert elmaradnak az energiahatékonyságot növelő, tömegeket érintő programok.