Ezzel szemben a függőleges tengelyű szélerőműveket (VAWT, vertical axis wind turbine) sokkal sűrűbben lehet elhelyezni, így a rendelkezésre álló terület jobban kihasználható. A California Institute of Technology kutatói szimulációk alapján úgy gondolják, hogy a felületegységre vonatkoztatott energia jóval nagyobb lehet egy függőleges tengelyű szélerőmű park esetében, mint a vízszintes tengelyűeknél. A számításaikat a halrajok mozgásának elemzése alapján végezték.

John Dabiri a projekt egyik résztvevője szerint arra kell ügyelni, hogy az egymás mögött elhelyezett függőleges tengelyű szélturbinák ellentétes forgásiránnyal rendelkezzenek. Ez megegyezik a halrajok mozgásának elméletével, amelyet még a 70-es évek során jegyeztek fel. Eszerint a rajban a halak úgy úsznak, hogy az előttük úszó két hal által keltett örvények csökkentik az áramlás ellenállását.

A függőleges tengelyű szélturbinák nem számítanak újdonságnak: már több évtizede kifejlesztették ezt a technológiát, de alacsony hatásfokuk miatt nem kerültek az érdeklődés középpontjába. A vízszintes tengelyű társaik nagyobb elméleti hatásfokkal működtethetőek. Ez azonban egyetlen szélerőműre vonatkozik. Egy szélerőmű park esetén már más a helyzet: egy százméteres rotorlapáttal felszerelt vízszintes tengelyű szélkeréknél elméletileg egy kilométeres távolságot kell tartani az egyes bertendezések között. Ezért érdemes inkább a kisebb hatásfokú, de jóval sűrűbben telepíthető függőleges tengelyű szélerőműveket telepíteni.

derstandard.at alapján Bárdossy Gergely